Menyhárt József, az MKP és Bugár Béla, a Most-Híd elnöke (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Április elseje óta én már csak annak a kérdésnek a megválaszolására vártam, hogy „ki lesz kakukk vesztére…” a nagy szlovákiai magyar politikai békülő show-ban. Huszonöt napnak kellett eltelnie, s megszületett a válasz. Persze hogy az MKP, hiszen szegény Bélánkat már megint bántották, s az emkápésok már megint nem arról akarnak tárgyalni, amiről ő tárgyalni akar/hajlandó velük.

Mert Bélánk igenis tárgyalni akart, sőt (látszatra) megegyezni is. Ahogy az egyik portál helyszíni tudósítója nyilvánosságnak szánt szavait idézte: történelmi lehetőség elszalasztásáról beszélt.

A Most-Híd elnöke azt mondta, a mai tárgyalásnak elsősorban a hosszú távú együttműködésről kellett volna szólni, s nem a megyei választásokról. Úgy véli, a korábbi feszültséggócokat kellene feloldani a parlamenti választásokig, ez volt a hosszú távú cél, s minden más, így a megyei választások is csak eszköz. „Ehelyett ma csak egy megyéről, és főként Berényi József személyéről volt szó” – fogalmazott a pártelnök. Bugár Béla a portál (hírek.sk) kérdésére, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy Berényi József támogatására szólítsa fel választóit,  kitérő választ adott, mint mondta, egyelőre nem abban gondolkodnak, hogy kit hoznak helyzetbe.

A tárgyalás tehát ezen a ponton eredmény nélkül ért véget. „Most már országos szinten tárgyalásokat tartani szerintem fölösleges, mert az idő annyira előrehaladott, tehát a lenti struktúráknak kell egyeztetniük, más pártokkal is, hiszen ma már egyértelmű, hogy koalíciót nem tudunk kötni” – mondta a Most-Híd elnöke… (A szlovák sajtónak (Pravda) meg azt: „Nem lesz koalíció, az MKP elutasította”.)

Persze azt csak a magamfajta, régimódi információgyűjtögetők vetik fel: ha most az a baj Bélánknál, hogy a hosszú távú együttműködésről kellett volna szólni, s nem a megyei választásokról, korábban miért ő hangoztatta sorozatosan, hogy a megyei választások lesznek a Most-Híd – MKP együttműködés lehetőségének a főpróbája, a parlamenti választások ügyéről pedig csak azt követően lehet majd beszélni. Erre szokták mondani, hogy nem akarásnak nyögés a vége.

De mert hogy „gyűjtögető” életmódot folytatok, egy április elsejei hírügynökségi (TASR) anyag is van a tarsolyomban. Ebben pedig az áll, hogy Milan Belica, Nyitra megye önkormányzatának elnöke újra megméretteti magát az őszi választásokon, mégpedig több párt együttes támogatásával. Belica ugyebár a Smer-SD embere, s mint jelölésével kapcsolatosan Fico pártjának Nyitra megyei elnöke, Tibor Glenda a hírügynökségnek megerősítette: bár hivatalos tárgyalásokat még nem folytattak, előzetesen már megállapodtak a Szlovák Nemzeti Párttal és a Most-Híddal, „melyek készen állnak Belica támogatására. Ezt a hírt a mai napig nem cáfolta a Most-Híd.

És ha Nyitra megyében ilyen kormánykoalíciós összefogás van készülőben, akkor Bélánknak a békülő show-ban nem igen maradt más lehetősége, mint a megyei választások kérdésének vakvágányra terelése. No meg valamilyen ürügy összeeszkábálása, mely alapján – szerinte elegánsan, a magyar nemzetiségű választók számára is jólfésülten – ki tud lépni az MKP-val megkezdett egyezkedésekből. (Meglehet, a „nem hivatalos” talonban cserében ott van a Most-Híd nagyszombati jelöltje…)

Nyitra megye ugyanis a szlovákiai demokrácia állatorvosi lova. Az első megyei választásokon – melyeken a magyar politikusok egy pártban indultak – domináns magyar többsége volt a Nyitra megyei önkormányzat képviselő-testületének. A Magyar Koalíció Pártja az akkori kormánypártok közül a legsikeresebb volt a megyei választásokon (84 képviselői mandátumot szerzett), Nagyszombat megyében Kvarda József, Nyitra megyében Fehér Miklós első helyen végzett a megyeelnök-választás első fordulójában, s csak a teljes szlovák politika összeborulásával győzték le őket a 2. fordulóban. (Ebben a két megyében azóta is – magyarok elleni – szlovák nagykoalíció állított elnököt.)

Most, hogy egyfordulós lesz a megyeelnök-választás, a magyar politikai erők egyetlen jelöltje megint nem lenne esélytelen. Magyar politikai párt azonban már csak egy van (meg talán egy icipici, de az alig észlelhető). A Most-Híd polgári párt meg, melynek a szlovák pártok közül egyedüliként van kisebbségi programja is, a magyar érdekek képviseletében csak korlátok közt mozoghat. Szlovák tagsága és pártvezetői jelölik ki ezeket a korlátokat. Ezt tudomásul kell venni, mert ez a szikár valóság.

S kár tagadni: a „magyar veszély” érzete ma is ott él a szlovák politikusokban. Maga Milan Belica is megfogalmazta aggodalmát, amikor újbóli indulását bejelentette, bár félelmei konkrét okainak nyilvánosságra hozatalát elutasította. Arról beszélt, nem igazán lelkesedik, hogy egyfordulós lesz az elnökválasztás, mert a kétfordulósat demokratikusabbnak tartotta, a „két szűrő miatt”. Mára viszont szerinte változott a politikai színpad, ezért az egyfordulós választás kontraproduktív is lehet, s hozzátette: „Csak a végén ne csalódjunk nagyot, mert a demokratikus választék elég korlátozott”.

Legkésőbb a kampányban kiderül majd, hogyan is kell érteni Belica szavait. Ma már/még nem biztos, hogy a szlovák jobboldal és ellenzék besorakozik Fico pártjának jelöltje mögé. Egyelőre csak annyit lehet tudni, Nyitra megyében néhány képviselő latolgatja indulását az elnöki székért, no meg Milan Uhrík, a Kotleba-párt alelnöke és Besztercebánya Megye Hivatalának vezetője. A nyitrai viszonyokat ismerve Uhríknak biztosan szép számban lesznek szavazói. Belica győzelme tehát egyáltalán nem biztos (annak ellenére sem, hogy korábban mindig győzött már az első fordulóban).

Legkésőbb a kampányban egyértelművé válik majd az is, a Most-Híd az extrémizmus terjedése elleni harc ürügyén mennyit áldoz még be a párt „magyar jellegéből”, s hogy ez elég lesz-e választóinak annak megmagyarázására: miért fordul el természetes politikai partnereitől a régiókban is, s áll inkább össze az úgymond kényszerhelyzetben bevállalt kormánykoalíciós társaival – ellenükben is.