Ma van a romák világnapja. Becsült lélekszámuk Európában 7-8,5 millió fő. A Felvidék népességének 10-13 százalékát teszik ki, ami a helyi történelmi magyar közösség létszámát meghaladja. Gyakorlatilag a Föld minden pontján élnek ma romák.
Szerte a világon különféleképpen nevezik a romákat: cigányok, gitanos, Gypsies, Tsigani, Zigeuner. Ezeket pejoratív kifejezéseknek tekintik. Saját nyelvükön a rom (többes számban roma) azt jelenti: férfi, és a legtöbb roma ezt a szót használja, amikor magára utal. Néhány cigány nyelvet beszélő csoportot más néven ismernek, ez a helyzet például a szintók esetében.
Nyelvük, kultúrájuk a körülbelül ezer évvel ezelőtti Észak-Indiába vezethető vissza. Hogy miért hagyták el ezt az országot, nem teljesen egyértelmű. Néhány tudós úgy véli, hogy a romák ősei kézművesek és szórakoztatással foglalkozó emberek lehettek, akik olyan csoportokhoz társultak, melyek katonai összetűzések következtében hagyták el a hazájukat. Bárhogy volt is, még 1300 előtt megérkeztek Európába – Törökországon keresztül.
A minap egy barátnőmnél kávézgatok a gútai Dankó Pista telepen, ahol zömében romák élnek. Jelen van a hollófekete hajú Aranka is, aki a következő történetet meséli: „Az iskolában mindig én voltam az utolsó, akit kiválasztottak, ha valamilyen körjátékot játszottunk. Senki se akarta megfogni a kezemet. Én voltam az egyetlen roma származású gyerek az osztályban. Legszívesebben elfutottam volna, s meg sem álltam volna Indiáig, ahol elvegyülhetek a többi ember között. Egyszer valaki rá is kiáltott a testvéremre, hogy menjen vissza Indiába“.
Dankó Pista, világhírű prímás nevét nemcsak a gútai lakótelep viseli. Magyarországon utcát neveztek el róla, szobrot állítottak neki, Juhász Gyula verset is írt róla: „Húzd rá cigány,/te örök, te áldott,/virulj mindig dicső nótafa/halhatatlan híred ragyogását,/ ne földelje feledés hava!”
Dankó Pista, a híres nótakirály néhány ismertebb műve: Eltörött a hegedűm, Nem fúj a szél, Most van a nap lemenőben…
A következő „tapasztalatot” a hírportálunkon találtam: „Alig pár hete jött haza Indiából, ahová négyesben jutottak ki tíz napra. Mariánt nagyon érdekelte ugyanis, hogy néz ki az az ország, ahonnan sok száz évvel ezelőtt az ősei elindultak Európa felé. Mennyire hasonló is az ottaniak élete és mentalitása az Európában megtelepedett romákéhoz képest? Ez volt a tíznapos út legfontosabb kérdése. Nagyon gyorsan befogadták, s pár nap múlva már született indiainak hitték”.
Vándorélet, cigányélet?
Ritkán fogadták őket szívesen, ezért a romák állandóan úton voltak. A vándorélet során számos mesterségre tettek szert. Például a lakatosszakmára, a kereskedésre és a szórakoztatásra. Sokszor elterjesztették róluk, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek, s pénzszerzés céljából – főleg a nők – úgy tettek, mintha ez igaz is lenne. A romák vándorló élete annak a kockázatát is a minimálisra csökkentette, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljenek a gádzsókkal, ami roma nyelven azt jelenti: nem roma, így kulturális „szennyeződés” nem nagyon érte őket.
A népszerű felfogások listáján a két véglet között foglalnak helyet. Egyrészt vendégszerető, önfeledt, vándorló regény- és filmhősökként idealizálják őket, akik dalaikkal és táncukkal szenvedélyesen fejezik ki az élet ezer örömét és bánatát. A másik véglet megbízhatatlan, kiismerhetetlen, ravasz emberekké alacsonyítja le őket, akik örökösen kívülállók maradnak, elszigetelve a társadalomtól, amelyben élnek.
Mindenhová magukkal viszik a nyelvüket, szokásaikat és tehetségüket, bárhová mennek is. Spanyolországban a romák és más kultúrák keveredése hozta létre a flamenco zenét és táncot.
A Felvidéken és Magyarországon a roma zenészek a helyi népdalokat dolgozták fel, és egészítették ki a saját jellegzetes stílusukkal.
Szenvedélyes zenei előadásmódjuk még a klasszikus zeneszerzőkre – Lisztre, Mozartra, Haydnra, Brahmsra, Dvořákra, Ravelre, Rossinire és Beethovenre – is nagy hatást gyakorolt.
Ismerünk világhírű roma származású magyar zenészeket, például Czinka Pannát (1711-1772), akiről Kodály Zoltán Czinka Panna balladája címmel daljátékot írt, melyet 1948. március 15-én mutatott be a Magyar Állami Operaház.
A 18. században Mária Terézia és II. József több rendeletet hozott a romák letelepítésére. A romáknak a falvak határában telepeket jelöltek ki, ahol kunyhókban, vagy sokan a szabad ég alatt laktak. A vándormesterségek: edényjavítás, késélezés, teknővájás azonban sehogy sem volt összeegyeztethető a letelepítéssel.
Gyermekkoromban Érsekkétyen – a 60-as, 70-es években – a kommunista hatalom nem engedte be a romákat a faluba. Ma is emlékszem, hogyan csodálkoztam rá kreol arcbőrükre, sötét szemükre, fekete hajukra, a viselkedésükre, a nyelvükre, amint a falu határán, a Kis-Paskony táján Kétyen letáboroztak.
„Ellopják a gyerekeket – híresztelték róluk – és meg is eszik őket”. A hatalom, ha akarta, ellenőrizhette, mi van a fazekukban. Ez az ellenőrzés sokszor úgy zajlott, hogy a földre borították az aznapi ételüket. Nem csoda, hogy néhányan közülük élelmet loptak, hogy éhen ne haljanak.
Ma már számtalan roma származású barátom van, köztük volt tanítványaim is. Néhány évvel ezelőtt a gútai magániskolában csak egy osztályban tanítottam magyar nyelvet és irodalmat. Azt is a hároméves „inas” szakosoknak. Abban az évben Józsi, a negyedi származású roma fiú bizonyult a legtehetségesebbnek – a több mint 400 diák közül ő nyerte meg az iskolai szavalóversenyt. Édesapja egy szál piros szegfűvel köszönte meg, hogy fiát felkészítettem az iskolai versenyre.
Sok művész és irodalmár akad közöttük
A romák úgy küzdöttek a hátrányos megkülönböztetés ellen, hogy nagyon összetartottak. Náluk hagyomány, hogy a szülők rendkívül odaadóan gondoskodnak a gyerekekről és a gyerekek is rendkívül odaadóan gondoskodnak a szüleikről, és törődnek velük még akkor is, amikor azok már megöregszenek.
A romákat modern világunkban számos helyen – így a Felvidéken is – a hátrányos helyzetűek közé sorolják és gyakran élnek nyomorúságos körülmények között. Külföldön önmagukat általában magyaroknak vallják, míg szülőföldjükön romák vagy cigányok, akik elhatárolódnak a gádzsóktól (a nem romáktól).
Még leigázott állapotukban is bizonyos mértékű elégedettséget tudtak találni az előadó-művészetükben.
Világhírű roma művészek például Pablo Picasso, vagy Charlie Chaplin, aki 1940-ben – még mielőtt Hitler kivégzőkampánya széles körben ismertté vált volna – filmet készített A diktátor címmel, melyben a szatíra eszközeivel kigúnyolja Hitlert és a náci mozgalmat.
A magukat romának valló ismert magyar művészek közé tartozik Lakatos Sándor Liszt-díjas prímás. 1952-ben Párizsban elnyerte a hanglemez-világverseny nagydíját. A világ szinte minden pontján megfordult zenekarával.
Cziffra György (1921-1994) zongoraművész főleg Chopin és Liszt műveit játszotta. Rácz Aladár (1886-1958) cimbalomművész, Botos Flórián (1971) képzőművész, műveiben szöveg szerinti bibliai történeteket ábrázol.
A magyar irodalmi művekben is sokszor szerepelnek a romák, elég, ha csak Arany János: A nagyidai cigányok, Babits Mihály: Cigánydal, Vörösmarty Mihály: A vén cigány, vagy Sütő András: Balkáni gerle című művére gondolunk.
A világirodalom alkotásai közül Garcia Lorca: Cigányrománcok és Puskin: Cigányok című műveiben találkozhatunk velük. A magyar írók és költők közül említsük meg Lakatos Menyhártot, Bari Károlyt, Csik Ferencet és Choli Daróczi Józsefet.
Ismerünk roma mérnököket, orvosokat, professzorokat és parlamenti képviselőket is. A Felvidéki Magyar Romák vezetője Váradi Zsolt szerint az iskolázottság, a tehetséggondozás és a munkahelyteremtés jelenthet kiutat a romák számára.
