Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója, a Selye János Egyetem Tanárképző Kara Történelem Tanszékének vezetője szülőfalujának, Bátkának is megbecsült és elismert személyisége, immár díszpolgára is.
Bátkát éppen általa is sokan ismerik. A Rimaszombat és Tornalja közötti főúton elterülő kisközségen átutazva felidézik, hogy innen származik az a Simon Attila, akit Dunaszerdahelyre sodort ugyan a sors, de gömöri mivoltát sohasem tagadta meg. S ez kölcsönös. Odahaza is mindig számítanak rá, és nem csak a hangulatos disznótorokon vagy baráti kártyapartikon. Rá vár a falu történetének a feldolgozása.
Díszpolgárrá avatásáról még tavaly decemberben, életének legaktívabb korában, 50. születésnapja alkalmából döntött a helyi képviselő-testület. Simon Attila 1966. december 9-én született, általános iskolai tanulmányait is itt folytatta, s itt kezdte pedagógiai pályáját is 1989-ben. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar nyelv és irodalom-történelem szakos tanári oklevelet, majd 2005-ben a Pécsi Tudományegyetemen doktori, 2011-ben pedig habilitált és docensi fokozatot szerzett.
„Szakmai érdeklődésének középpontjában elsősorban a szlovákiai magyarok két világháború közötti története áll. Imponálóan és következetes konoksággal tárja fel a jelentős történelmi csomópontokat, eseményeket, jelenségeket és szereplőket. Eddig tíz önálló, vagy társszerzővel írt kötete jelent meg, emellett számos tudományos kiadvány szerkesztője, több tankönyv, mintegy 80 tudományos tanulmány szerzője. Kötetei nélkülözhetetlenek a tudományos diszciplína művelői és a szlovákiai magyarok létét megérteni kívánó nagyközönség számára is. Teljesítménye kutatóként, oktatóként és vezetőként egyaránt kimagasló” – hangzott el a méltatásban, amelyet Zsíros Jolán, az est háziasszonya mondott.
Az ünnepséget Varga Kornélia, a bátkai alapiskola tanulója nyitotta meg szavalattal. A vendégeket Hencz Péter, Bátka község polgármestere köszöntötte. Fellépett a bátkai idősek Remény elnevezésű klubja és a bátkai alapiskola Százszorszép énekkórusa. A boldogságról Barta Viktória, a szülőföldről pedig Zsíros Jolán mondott egy-egy megható verset.
Simon Attila az ünnepi pillanatban elérzékenyült, mint mondta, olyan szeretetteljes hangulat vette körül, amely megérintette. „Óriási megtiszteltetés, ha az embert a szülőfalujában ismerik el, s remélhetőleg szeretik is. Féltem ettől az alkalomtól. Hozzá vagyok ugyan szokva, hogy rendezvényekre járok, konferenciákon adok elő, de ez egészen más, amikor a saját családom, rokonságom, gyerekkori barátaim, falubelijeim előtt kell megnyilvánulni. Nehezen is készültem erre az eseményre, de nagyon jól sikerült” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak.
Díszpolgárrá avatásának megköszönésekor elmondta, örül annak, hogy szülőfaluja lakossága elkezdett gondolkodni a múltjáról és a jövőjéről is. Egyik példa erre éppen a díszpolgárok avatása. Ezen kicsi falu szülötte és díszpolgára Mács József író is. „Mindig nehezebb azok közül választani, akik itt élnek, pedig a falut csak az itt élők válthatják meg” – mondta a Felvidék.ma-nak Simon Attila.
Kifejtette, sok mindent el lehet érni összefogással. Mint mondja, ezen elhagyatott és elhanyagolt régió kitörésére csak úgy nyílik lehetőség, ha egy olyan elit alakul ki, amely irányt mutat a többieknek. „Jó lenne, ha a gömöri falvakban is kialakulna olyan vállalkozói és értelmiségi réteg, mely egyrészt maga profitálhat ebből a közösségből, de vissza is ad. Szerencsére Budapestről is jön ehhez támogatás, reméljük, a bátkaiak is élni tudnak vele. Valóban el kell kezdeni azoknak a munkáját is megbecsülni, akik itt élnek, s ha tudok, ebben segíteni szeretnék” – mondta.
Elárulta, hogy felajánlást tett egy díjra. Anyagiakkal támogatja azok megjutalmazását és munkájának a megbecsülését, elismerését, akik itt élnek. Ezt nem a megszokott szórakoztató falunapokon, hanem a falunak a pozitív értelemben vett napja keretében tudja elképzelni, ahol értékes előadások hangzanak el a település múltjáról, szülötteiről, s amelyre hazahívják a faluból elszármazottakat.
