A Pulitzer-díjas újságírónő április 6-án korunk rabszolgáiról beszélt a Pavol Jozef Šafárik Egyetem médiakommunikációs hallgatóinak. Mendoza az Associted Press hírügynökség munkatársa. Tagja volt annak a felderítő csoportnak, melynek köszönhetően kétezer rabszolga szabadult ki egy thaiföldi halüzem fogságából.
Az előadás a Személyiségek személyesen című programsorozat keretén belül valósult meg, melynek szervezői és támogatói a Tatra Bank Alapítvány és a Petit Academy Alapítvány.
Martha Mendoza első Pulitzer-díját 2000-ben kapta a No Gun Ri faluban történt mészárlás hátterének feltárásáért. Itt az amerikai katonák több száz civilt gyilkoltak meg a koreai háború elején. Az Associated Press hírügynökségnek dolgozott Silicon Valley-ből, New Yorkból, Mexikóból és Új-Mexikóból. A Princeton és a Stanford Egyetem tanára is volt, jelenleg több mint tíz éve ad elő a California Egyetemen.
A Délkelet-Ázsiában és Indonéziában működő rabszolgaság felderítéséért az Associated Press kutatócsapata 2016-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A hiteles tényfeltáró riportsorozat több parlamenti vita és törvénytervezet elindítója volt. Ennek hatására kezdeményezték a Pentagon által felügyelt vizsgálatokat, s a jelentések felkeltették a Fehér Ház figyelmét is.
Újságírás – a napi rutinon túl…
Az oknyomozó zsurnalisztika szükségességéről, és annak szerepéről társadalmunkban így nyilatkozott az újságírónő: „Minden újságírónak és szerkesztőnek túl kell lépnie napi feladatain és kötelességein, fontos, hogy mélyebbre ássanak. Ez az ő felelősségük. Az oknyomozó újságírás egyszerűen csak több erőforrást igényel, mint a hétköznapi tollforgatás – több időt, több pénzt, több kutatást és együttműködést. Végső soron minden sajtósnak ekképpen kellene a munkáját végeznie.”
Martha Mendozának és három társának hála sikerült kétezer rabszolgát felszabadítani. Ennek következtében változás történt az amerikai üzleti jogszabályok területén és az ügyfelek körében világszerte. A kassai UPJŠ hallgatói az előadás során megismerkedtek az egész ügy hátterével, a feltárás részleteivel és az újságírók lelkiismeretes, aprólékos, olykor veszélyes munkájával.
Az Associated Press a megfelelő pillanatban, 2015. március 25-én tette közzé a riportot, ilyen főcímmel: Lehetséges, hogy rabszolgák fogták ki az általunk megvásárolt halat. A tény, hogy Thaiföld környékén, a tengeren rabszolgák dolgoznak rendkívül rossz, embertelen körülmények között, nyílt titoknak számított hosszú évek óta. Az AP csapata (Esther Htusan, Margie Mason, Robin McDowell, Martha Mendoza, Mary Rajkum, szerkesztők és fotósok, operatőrök, jogászok és mások) két célt tűztek ki maguk elé, sikeresen elérve azokat: megtalálni a fogságban élő és dolgoztatott rabszolgákat, megfigyelni és pontosan lejegyezni az egyes hal- és rákrakományok útját, melyeket rabszolgák fogtak ki és dolgoztak fel, az üzletláncok bevásárlóközpontjáig.
Az újságírók nem feltételezték, hogy egy rabszolgaszigetre bukkannak. A Benjina nevű távoli indonéz szigetre való eljutást hónapokon át tervezték. A hely nehezen volt megközelíthető, ezért az összetett útvonalat Google-térkép segítségével állították össze. Tudatosították, hogy a helyszínre csak kis hajókkal, motorcsónakokkal lehet eljutni. Végül az elszánt amerikai csapat több száz fogságban tartott burmait fedezett fel szörnyű körülmények között. Néhányan ketrecbe zárva vártak a következő rakományra, voltak, akiket hamis néven temettek el a helyi temetőben. Ezek a férfiak Burmából, a világ egyik legszegényebb államából kerültek ide. Indonéziába Thaiföldről szállították és halászatra kényszerítették őket.
A halszállítmányok visszahajóztak Thaiföldre, ahol a világkereskedelem részévé váltak, s végül a legnagyobb amerikai üzletláncok készleteibe kerültek, mint a Kröger, Albertsons, SafeWa vagy a Wal-Mart. Az újságírók érkezésük után négy napon keresztül figyelték a tenger gyümölcseivel megpakolt teherautókat, ahogy az ország legnagyobb halpiacára és a feldolgozóüzemekbe viszik azokat. A hajóskapitányok rabszolgáikat szennyezett tengervízzel itatták, a nap 24 órájában dolgoztatták, és csak nagyon keveset, vagy semmit nem fizettek nekik. Voltak, akik a saját és falujuk nevét ismételve, segítségért kiáltoztak a hajók fedélzetéről. Néhányan kegyetlen csonkításokat és gyilkosságokat is emlegettek, sokan a fedélzetet úszó börtönnek nevezték.
21 millió rabszolga modern társadalmunk szolgálatában
Martha Mendoza kassai előadása során meghatározta társadalmunk modern rabszolgaságának formáit. „Ha az ember fizetés nélküli munkára van kényszerítve, melynek során testi erőszak és fenyegetés éri, és nincs esélye a menekülésre, rabszolgává válik.” Jelenleg 21 millió ember él ilyen vagy hasonló körülmények és feltételek között. Túlnyomó részük nő, egynegyedük gyermek. Ez a rendszer mindenütt kialakul, ahol a termékelőállítás fokozottan függ az emberi munkaerőtől. Háromfajta megoldás létezik: követjük az erőszak és megfélemlítés útját és rátalálunk az áldozatokra, megerősítjük és elkezdjük alkalmazni a munkabiztonsági jogszabályokat, vagy bekapcsolódunk a „Tisztességes kereskedelem” elnevezésű kezdeményezésbe és hajlamosak leszünk többet fizetni az áruért.
„Mint újságíró, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. Ebben az esetben kétezer felszabadított rabszolgáról van szó, akik hosszú évek után végre hazatérhettek családjukhoz. Az elkövetők rács mögött végezték, milliós hajóikat elkobozták, vállalkozásaik tönkrementek. Az ügyet a kongresszus is tárgyalta, fokozatosan változik a jogszabályzat és a törvények. Az iparág legnagyobb vállalatai elkötelezték magukat, hogy ellátási láncaikat megtisztítják a hasonló gyakorlattól”- hangzott el Mendoza előadásában, aki hozzátette: „Szeretném a szlovák újságírókat és riportereket is arra ösztönözni, hogy foglalkozzanak a modern rabszolgaság formáival és jelenlétével. Érzékenyen kell megközelíteni a témát, mert veszélyes lehet annak feldolgozása, különösen az elkövetők részéről várhatók támadások.
Az érintettek számára nagyon fontos és hasznos lehet az oknyomozás. Mielőtt az AP nyilvánosságra hozta volna jelentését, a Nemzetközi Migrációs Szervezet közreműködését kérte, hogy megmentse azokat az embereket, akik nyilatkoztak nekik. A rabszolgák voltak az első számú forrásaik, s egyben a szörnyű események tanúi is. A riportot azután közölték, hogy a férfiak a szigetet elhagyva biztonságos helyre kerültek.
A Személyiségek személyesen programsorozatnak köszönhetően a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem Bölcsészkarán évente előad egy oknyomozó újságíró. A Pulitzer-díjasok iránt komoly érdeklődés tapasztalható. A korábbi években a szervezők meghívására a következő személyiségek látogattak el az egyetemre: Abigail Goldman (2013), Walt Bogdanich (2014), James B. Steele (2015) és Deborah Nelson (2016).
