Nemzeti ünnepünk alkalmából Méry Margit, a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének volt munkatársa, a szlovákiai magyarság kulturális hagyományainak továbbörökítését főként a felvidéki népviseletek feltérképezésével és bemutatásával szolgáló, jelentős tudományos kutatómunkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át. A néprajzost a díjátadó után faggattuk.
Meghatódottságát nehezen tudta leplezni, mit érzett a kitüntetés átvétele után?
Nagyon megható a díjátadó maga, de a kitüntetés ténye is. Ilyenkor arra gondolok, hogy az a sok fárasztó munka, amit évtizedek alatt végeztem, mégiscsak megérte, hiszen értékelték és megbecsülik azt egy ilyen elismeréssel is. A legtöbbet az jelenti számomra, hogy az idős emberek vallomásai, amiket felvettem, az általuk elmondott hagyományok ilyen formában is megmaradnak. Ezek a hangfelvételek egyébként nemcsak népzenei szempontból, hanem a nyelvjárások szempontjából is nagyon értékesek. Azt is mondhatnánk az összegyűjtött anyagra, hogy kincs. Nagy örömömre, az MTA Zenetudományi Intézete szívesen vette át a hanganyagot és digitalizálja azt. Azt szeretném, ha lesz még erőm rá, hogy itthon is hozzáférhetőek legyenek ezek a felvételek. Az intézetben nagyon jó helyen vannak, de fontos lenne, hogy hozzáférhetők legyenek itthon is és feldolgozzák azokat.
A kitüntetés átvétele után azt mondta, szeretné feldolgozni a felvett anyagokat. Most ezen dolgozik?
Remélem, lesz annyi erőm és energiám, hogy folytassam. Nem tudok meglenni munka nélkül. Csak az a baj, hogy érzem, fogy az erő és egyre kevesebb az idő.
Most már nem jár ki terepre. Min dolgozik most?
Már nem utazom ki, de hetvenöt éves koromig intenzíven dolgoztam, jártam az országot, s most már nem dolgozom a rádiónak, így már nem készítek hangfelvételeket sem. Azzal a temérdek sok anyaggal kínlódom, amit az évek során összegyűjtöttem. Voltam a Zenetudományi Intézetben két alkalommal egy-egy hétig, osztályoztuk és rendszereztük a felvételeket, majd ők digitalizálják, hogy megmaradjon az utókornak. Bízom benne, hogy meg is jelenik majd.
A néphagyományt és az anyanyelvet is meg kell őriznünk, ennek egyik alapja a magyar iskola. Nemsokára elkezdődnek a beíratások. Miért javasolja az anyanyelvű oktatást?
Mindig felbosszant, mikor azt mondják a magyar szülők, azért adják a gyermeküket szlovák iskolába, hogy jobban érvényesüljön. Azt hiszem, Komensky tanát kell kiemelni: az anyanyelvén tanul meg a gyermek a legtöbbet. Én a saját gyermekeimet magyar iskolába járattam, öt kilométerre volt a magyar iskola, de megérte. Mind a két lányomnak két egyetemi diplomája van, felvételi nélkül kerültek be az egyetemre. Magyar iskolába jártak, de nem volt gondjuk a szlovák és a cseh egyetemen a továbbtanulással. Az unokáim is magyar iskolába jártak, az egyiket az orvosi egyetemre protekció nélkül vették fel, már sikeresen végzi a harmadik évét. Az a kifogás, hogy a gyerek jobban érvényesül szlovák iskolából, nem igaz. Nagyon kérem a szülőket, hogy ne higgyenek ennek a tévtannak. A gyereknek sokkal nehezebb az idegen nyelvi iskolában, hiszen nem érti, amit hall, nem tudja megtanulni a tananyagot. Idegen nyelven kevesebbet tud elsajátítani.
Ön tanított is…
Nyolc évig tanítottam, azt tapasztaltam, hogy a magyar iskolában végzett diákok nem kerültek hátrányba. Meg lehet tanulni szlovákul. De a lényeg, hogy az ember az anyanyelvén szerezzen meg minél több ismeretet, amit később hasznosítani tud az életben, mert csak az idegen nyelv megtanulása még nem elég a boldoguláshoz. Én a magam nevében nagyon sok sikert kívánok a magyar szülőknek, azt kérem, ne féljenek a magyar gyermeket magyar iskolába adni.
