A háláról és az imádságról szólt születésnapi prédikációjában Erdélyi Géza, a református magyarság immár legidősebb, nyugalmazott püspöke.
Ft. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott püspöke április 2-án töltötte be 80. életévét. A kerek életjubileum alkalmából a Rimaszombati Református Egyházközség ünnepséget készített és prédikációra kérte fel abba a templomba, ahonnan 1960-ban útjára bocsátották. Az alkalmat megtisztelte jelenlétével Ft. Fazekas László jelenlegi püspök, Fekete Vince főgondnok és Porubán Ferenc főgondnok-helyettes.
Molnár Sándor helyi református lelkész, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főtanácsosa igeolvasásában Pál apostolnak a tesszalonikaiakhoz írt első levele 5. fejezetének 12-22-ig terjedő verseit idézte, miszerint meg kell becsülni azokat, akik köztünk fáradoznak, s elöljárók az Úrban. Az ige szüntelen imádkozásra és hálaadásra buzdít, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által az emberek javára.
Erdélyi Géza az igét az olvasott Pál apostoli levél 15-18. része és az 50. zsoltár 23. verse alapján hirdette. Bizonyságot tett róla, hogy az Úr kegyelme megőrizte a hosszú lelkipásztori pályafutása alatt attól, hogy Krisztus helyett önmagát prédikálja. „Úgy tekintek erre az áldott alkalomra is, mint egy hitvallásra, Isten igéjének a tolmácsolására Urunk nevében. Szükségét éreztem, hogy elmondjam, miként tekintek az imádkozásra. Meggyőződésem szerint az ima Isten gyermekeinek adott kivételesen nagy és áldott lehetőség, egyben szabadság és kegyelmi ajándék” – mondta a püspök úr.
Kifejtette, az imádság a lelki életünk oxigénje, roppant erős kötelék és erőforrás, az embernek a Teremtővel való, lélek által megvalósuló különleges kapcsolata. Mint mondta, az imádságos elmélyedés az önvizsgálatnak is fontos alkalma, mely lehetőséget biztosít olyan döntően fontos kérdések megválaszolására, mint ahogy a reformációkor Luther megfogalmazta: gondold végig, mit tett veled az Úr, s mit tettél vele te? Bizonyosnak kell lennünk afelől, hogy nincs meg nem hallgatott imádság, s ha a válasz kéréseinkre késik, a Jóisten tudja, hogy miért. Olykor nehéz szenvedések által igazít meg bennünket.
Úgy fogalmazott, hogy szükséges a szeretetteinkért való állhatatos imádság; a könyörgés az evangélium terjedéséért és terjesztőiért; a kitartó fohászkodás a világbékességért, az igazság győzelméért. „A háládatosság valójában meg nem szűnő folyamat, a hálás szív világossággal telített, amire nagyon nagy szüksége van világunknak. Már Jézus tanítványai is rádöbbentek, hogy nem tudnak jól imádkozni, arra kérték a Mestert, tanítsa őket imádkozni” – idézte fel. Hozzátette, erre Urunkat mi is bármikor bizalommal megkérhetjük.
Szüntelen imádság kísérte Erdélyi Géza kalandos életútját is. „Az otthon, a család védettségéből a háborús pusztítás okozta félelemmel a tudatomban csakhamar egy évtizedeken keresztül tartó, az istentelenség, vagy még inkább programozott istenellenesség téveszméjéből áradó fenyegetettség lett az osztályrészem. Végül úgy tetszett az Úristennek, hogy az ő békességében vezessen a Szentlélek által. A gondviselés oltalmát mindvégig határozottan éreztem. Bizonyságot tehetek arról a boldogító megtapasztalásról, hogy minél jobban rábíztam magamat, annál könnyebb volt követnem őt. Meglehet, hogy utolsó szószéki szolgálatom alkalmával most mindenért hálát adok megváltó Uramnak” – mondta.
Erdélyi Géza amellett, hogy református lelkész, tanár és építészettörténész is. Teológiai tanulmányait 1958-ban Prágában végezte, a művészettörténészi oklevelet 1975-ben a prágai Cseh Műegyetemen szerezte. A teológia doktorává 1988-ban vált. Református lelkészként Szalócon, Rozsnyón, Hanván, majd Rimaszombatban működött. 1971 és 1985 között a betléri és a krasznahorkai történeti Andrássy-könyvtár köteteit rendezte. 1996–2009-ig a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, 2001-től a Magyar Református Egyházak Konzultatív Zsinatának elnöke. Folyamatosan publikált, számos interjú készült vele. Művészettörténeti kutatásai is jelentősek.
A püspök úr ma is aktív, jelenleg egy komoly könyvön dolgozik. A Felvidék.ma-nak elmondta, egy-egy tanulmányt köt csokorba az elmúlt időszak kért és megtartott előadásaiból. Feldolgozza a múlt olyan részletét, amikor nagyon sok történelemhamisítás történt. Kitér az európai létünkre a Kárpát-medencében, a legújabb génkutatások eredményeire, melyeket még a Magyar Tudományos Akadémia sem hoz nyilvánosságra. Előkerülnek a nagyon kritikus témák, megkísérelt beszervezésének a története, elmeséli azt is, hogy mint püspök hogyan viszonyult azokhoz, akiknek a neve szerepelt a titkosszolgálatok ügynöklistáján. Külön foglalkozik a magyar-szlovák együttélés kérdésével, a vallás és a művészet kapcsolatával. Elmeséli mai szemmel történő megközelítésben az egyház lényegét. Szól a deportáció kérdéséről és az utána következő talpra állásról. A kézirat nyomdakész, most zajlik a kiadáshoz szükséges források felkutatása.
