Fotó: Raj Róbert

1947 őszén több száz garamdamásdi, garamvezekényi és lekéri család kényszerült hátrahagyni szülőfaluját, otthonát. Most, 70 évvel később először nyílt lehetőség, hogy az érintettek megemlékezzenek családjaik kálváriájáról.

Április 22-én a lekéri templom előtt gyülekeztek a vendégek. Az ökumenikus istentisztelet során – amelyet két katolikus plébános és egy református tiszteletes tartott – sokak számára már csak állóhely jutott, hiszen a padsorok mind megteltek jelenlegi és volt falubeliekkel egyaránt.

Ökumenikus istentisztelet (Fotó: Kovács István)

Ezután a garamdamásdi hősök emlékművénél folytatódott a megemlékezés, ahol Juhász Gábor főszervező ismertette az akkor történt tragikus eseményeket, valamint felolvasta a több mint száz érintett családfő nevét, akiknek a családját a háború után csehországi kényszermunkára hurcoltak vagy a lakosságcsere keretei között kitelepítettek a megmaradt anyaországba.

Az emlékmű megkoszorúzása után a vendégek átvonultak a helyi kultúrházba, ahol Csudai Róbert, Lekér község (1968-ban Garamdamásd, Garamvezekény és Lekér egyesült Lekér néven) polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket.

Koszorúzás az emlékműnél (Fotó: Kovács István, Kovács Klára)

A nap folyamán Mágyelné Gizi tanító néni vezetésével a helyi Dudich Ferenc Polgári Társulás Borsika nevű együttesének dalai, versei sokak szemébe csaltak könnyeket. Az ünnepség folytatásaként több történelmi vonatkozású előadást is meghallgathattak a jelenlévők. Előbb Wágenhoffer Gergely mutatta be a kitelepített damásdiak történetét, majd az ebéd után Juhász Gábor tartott tartalmas és színvonalas előadást a községek múltjáról, amelyet több társával együtt történelmi kiállítással illusztrált. A sort Szomolai Tibor felvidéki író könyvbemutatója zárta, aki a Felvidéki saga című műve mellett beszélt a felvidéki magyarság jelenlegi helyzetéről és annak legnagyobb kihívásairól.

Juhász Gábor helytörténeti előadása (Fotó: Raj Róbert)

Megható pillanatokból nem volt hiány. Azok, akik megélték 1947 kálváriáját, talán soha nem gondolták volna, hogy egyszer visszatérnek ide, hogy méltóképpen megemlékezzenek az akkor történtekről. Rokonok, barátok, ismerősök borultak 70 év elteltével újra egymás nyakába, miközben könnyeiket törölgették. Mi, vendégek óriási hálával tartozunk Juhász Gábor főszervezőnek, az önkormányzatnak, a plébános uraknak, a tiszteletes úrnak és minden szervezőnek, aki segített megvalósítani a damásdi, a vezekényi és a lekéri kitelepítettek egyik utolsó nagy kívánságát. Köszönjük!

Kapcsolódó cikkek