Egy hang Közép-Európából című könyve budapesti bemutatóján a szerző, Csáky Pál megemlítette, hogy a Beneš-dekrétumok ügyével kapcsolatban lassan Európában a liberálisok is kezdik érteni, miért van baj velük, miért is problémásak. A könyvbemutatót követően ezzel kapcsolatban kérdeztük a szerzőt.
Valóban lehet egyfajta áttörésként értékelni a Beneš-dekrétumok ügyében Strasbourgban kialakult légkört?
Az Európai Parlament Petíciós Bizottságának svéd liberális elnök asszonya aláírta azt a levelet, amelyet az Európai Parlament küldött hivatalosan a szlovák parlamentnek, körülbelül három héttel ezelőtt. Ebben két dologra szólítják fel Pozsonyt. Az egyik, hogy vizsgálják meg a bocsánatkérés lehetőségét, a másik pedig, hogy vizsgálják felül a szlovák jogrendet: vannak-e ezeknek a dekrétumoknak máig tartó jogi hatásai. Az Európai Parlament összes frakciója támogatta a levél tartalmát és alá is írták, így nekem a végső döntésnél már egy szót sem kellett szólnom, aminek kifejezetten örültem. Előtte persze mindenkivel elbeszélgettem erről és egy rövid levélben összefoglaltam számukra, hogy miről van szó.
Akkor viszont miért tesznek fel ilyen ostoba kérdéseket, hiszen a felvidéki magyarokat nem kárpótolták, tehát nyilvánvaló a máig tartó hatás és bocsánatkérésre sem került sor…
A bocsánatkérés valóban elmaradt. A csehek egyébként bocsánatot kértek a kitelepített szudétanémetektől. Nečas volt miniszterelnök a müncheni parlamentben tette ezt meg három éve. Tavaly pedig a prágai kormány kultuszminisztere Nürnbergben, a Szudétanémet Szövetség ottani kongresszusán szintén megismételte a bocsánatkérést. Tehát a csehek kicsit előrébb tartanak, talán azért is, mert a cseh azért mégiscsak kultúrnép és történelmi nemzet, és mert valószínű, hogy felteszik a kérdést maguknak, mit is tettek a történelemben. Volt egy Schwarzenberg nevű külügyminiszterük, aki most a Külügyi Bizottság elnöke, ő a televíziós kamerák előtt mondta ki a köztársasági elnöki kampány végén, hogy Edvard Benešt a jelenlegi európai jogi normák szerint a Hágai Nemzetközi Bíróság elé kellene állítani, mint háborús bűnöst azért, amit a németekkel és a magyarokkal tett.
A szlovák politikai vezetés viszont, úgy néz ki, nem követi a cseh példát?
A szlovákok végigsimlizték a XX. századot – a szlovák politikai mentalitás rendkívül érdekes: mindig behúzódnak a szélárnyékba, megnézik, honnan fúj a szél, és ha néha hoz valami pozitívumot a történelmi helyzet, azt összesöprögetik. De nem igazán vállalnak felelősséget a saját tetteikért. Ezzel magyarázom, hogy Szlovákiában késik a bocsánatkérés a magyarok vonatkozásában. Most magam is kíváncsi vagyok, hogy a szlovák parlament és annak elnöke mit fog válaszolni erre az európai parlamenti felhívásra. Ugyanis az Európai Parlament bizonyos dolgokat kérhet a tagállamoktól, de a döntési jog mégiscsak a szlovák parlamentnél van, tehát én magam, felvidéki magyarként bármennyire is szeretném, hogy kérjenek a szüleim, nagyszüleim generációjától bocsánatot, nem igazán tudom ezt elérni, mivel ezt a szlovák politikus kollégáknak kell megtenniük.
Összesen három beadvány van most az európai fórumok előtt: az egyik a Hans-Seidel Alidáéké, a másik Krivánszky úré, a harmadik pedig a morvaországi deportáltak ügye, amely nem közvetlenül kapcsolódik a beneši dekrétumokhoz, hanem áttételesen, hiszen azokat már a csehszlovák belső jogrend alapján hozták meg. Hol tartanak ezek a jogorvoslati kérelmek?
Mind a három nyitott, foglalkozott vele a bizottság. A legutolsó ilyen tárgyalás éppen márciusban volt és ennek eredményeként született meg ez a szlovák parlamentnek címzett levél. A következő tárgyalásra valamikor ősszel vagy télen kerül sor, annak alapján, hogy mit válaszol erre a felvetésre a szlovák parlament. Tehát elvileg a szlovák térfélen pattog a labda, de én úgy gondolom, nem szabad feladni és bármilyen legyen is a szlovák válasz, ezt a témát tovább fogjuk vinni az Európai Parlamentben. Kedvező jel, hogy az összes frakció elfogadta és támogatta azt.
