Szabó Gyula losonci festőművész, grafikus, költő 1972. május 25-én hunyt el. Halála 45. évfordulójának napján a losonci volt református temetőben lévő sírjánál emlékeztek a város jeles művészére.
Szabó Gyula Barátainak Klubja nevében Böszörményi István, Losonc város nevében Alexandra Pivková polgármester mondott beszédet. Koszorút, illetve virágcsokrot helyeztek el a síremléknél a város, a Nógrádi Múzeum és Galéria, a Csemadok helyi alapszervezete, a Kármán József Magyar Tannyelvű Alapiskola, valamint a megemlékezést szervező Szabó Gyula Barátainak Klubja képviselői. Az emlékezés a kiállítás megnyitásával folytatódott a művész egykori lakhelyén és műtermében, a Szabó Gyula Emlékházban. A 2008-ban létrejött magángaléria 10. Szabó-tárlata A tehetségtől a zsenialitás felé címet viseli. A szép számban megjelent érdeklődőt zenés-verses műsorral várták a rendezők. A Gál Ildikó tanárnő vezette helyi Serly Kamarakórus dalait Szabó Gyula egy-egy verse követte, magyar, illetve szlovák nyelven, Erdélyi Attila és Predajnianská asszony előadásában. Nagy sikere volt Balog Róbert hegedűszólójának. A Kármán József Iskola hetedik osztályos tanulója Paganini és Corelli műveit játszotta virtuóz módon.
A kiállítás kurátora, Böszörményi István nyugdíjas tanár megnyitó beszédében utalt arra, hogy Szabó Gyula özvegye, Szabó-Haltenberger Kinga az általa létrehozott losonci emlékházban évente rendez új kiállítást a rendkívül gazdag hagyatékból. Az emlékház rendeltetése értelmében az életműből mindannyiszor egy új korszak alkotásait mutatja be a közönségnek, ezzel segítve a teljes mű belső összefüggéseinek megismerését és megértését. A Szabó Gyula születése 110., halálának 45. évfordulója alkalmából megnyíló tárlatnak a két életrajzi évforduló mellett egy harmadik ad különös jelentőséget. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben négy sikeres kiállításával – Pozsony, Érsekújvár, Losonc és Pozsony – és azok sajtóvisszhangjával a losonci őstehetség országszerte ismert és elismert festőművész lett. A csehszlovákiai magyar sajtótermékek mellett a pozsonyi szlovák és német lapok is tudósítottak Szabó Gyula bemutatkozásáról, és elismerően méltatták a fiatal autodidakta műveit.
A kiállítás részét képező korabeli sajtótermékek szalagcímeiből, írásokból összeállított tablók egyik szövegrészletét jellemző példaként idézte a kurátor:
”A festőművésznek – akárcsak a költőnek – születnie kell. Nemcsak mert amint születése előtt senki sem írhat verseket, úgy születése előtt senki sem festhet képeket, hanem mert az igazi festőnek eredeti tehetségnek kell lennie. Meg lehet tanulni festeni, de olyat festeni, amire még laikus is azt mondja, no, ez jó kép, csak valódi tehetség képes. Szabó Gyulával veleszületett a festőművészek tehetsége.” Szabó albumba gyűjtötte a róla szóló újságkivágásokat és az eladott képeiről készült fényképeket, amelyek reprodukciói ugyancsak kiállításra kerültek, annál is inkább, mert az eladott képek többségének holléte ma már ismeretlen. Sajnos a fekete-fehér másolatok nem adják vissza azt a csodálatos színvilágot, amelyet Szabó képein leginkább dícsértek egykori műértő méltatói, Brogyányi Kálmán, Duka Zólyomi Norbert, Reichenthal Ferenc és mások.
„A tehetségtől a zsenialitás felé” című tárlat címéből adódik, hogy a fejlődést kívánja érzékeltetni. A kiállítás első részében, az emlékház nagytermében az 1935 előtti kezdetek festészete került bemutatásra. Az eredeti témák mellett néhány nagy mester – Grünewald, Rubens, Munkácsy – művének másolata is látható, annak érzékeltetésére, hogy az autodidakta Szabó Gyula ismert alkotások másolásával fejlesztette készségét. Az olajfestmények – tájképek, portrék, csendéletek – mellett néhány plasztika és könyvillusztráció is látható. Könyvészeti ritkaság Berkó Sándor mártír-munkaszolgálatos egyetlen verseskötetének, az 1940-es kiadású „Az ördög köpenyében” című művének 1940-es kiadása Szabó Gyula korai fametszeteivel. Az emlékház állandó kiállításának képeit a művész egykori lakószobáiban úgy rendezték el, hogy az aktuális kiállítás folytatásaként mutassák be az életmű további korszakait, az utolsó évtized absztraháló festészetéig – a zsenialitás megnyilvánulásáig.
Szabó Gyula 1960 utáni festészetéről a kiállítás katalógusában Szabó Haltenberger Kinga így ír: „Mind tematikai, mind technikai szempontból újított: festészetében kozmikus, globális filozófiai kérdéseket fejezett ki, maga-kidolgozta technikával, amit viasztemperának nevezett és fémberakásokkal egészített ki. A fém-elemek a kompozíció szerves részét képezik, gyakran jelképeket ábrázolt velük, illetve fényforrásként hatnak a képfelületben. Ezzel évtizedekkel megelőzte korát. Alkotásai, s a bennük fölvetett témák a mai napig korszerűek.” A katalógusban helyet kapott Szabó Gyula művészetének kiváló ismerője és méltatója, a nagymonográfia (2007) szerkesztője, Kubička Kucsera Klára jellemzése is: „Szabó Gyula életműve kivételes tanúságtétel egy nagy tehetség önkifejezésért folytatott küzdelméről – terhes, vérfürdőkkel teli 20. századunkban. A művész védtelenül állt a történelmi viharban és gazdag művészi korrajzot alkotott róla. Sorsa összeforrt a közösség sorsával, az egész emberiséggel, a természettel, a világmindenséggel. Életműve széles folyama még mindig tartogat feltáratlan áramlatokat és mélységeket, melyek további kutatásra, megfejtésre ösztönözhetik az utánunk jövőket.”
Szabó Gyula egyik 1937-es nyilatkozatára utalva – „Az utam szép, amerre vettem és szeretnék végigmenni rajta” – azzal fejezte be Böszörményi István, hogy „Akik ismerik és tisztelik Szabó Gyulát, úgy is mint művészt, úgy is mint embert, tudják, az elkövetkező 35 éves út is szép volt, hogy végigment a maga által kijelölt úton, a tehetségtől a zsenialitás felé.”
A szeptember 20-ig látogatható kiállítást (Losonc, Szabó Gyula utca 1.) a Szlovák Köztársaság Kormánya Kisebbségi Megbízotti Hivatala és PhDr. Alexandra Pivková, Losonc polgármestere támogatta.
