Olvastam egy eszmefuttatást a bizonyítvány értékéről. Erről az jutott eszembe, amit már többször és többeknek elmeséltem a diplomámmal kapcsolatban.
Valamivel több mint negyven évi pedagógiai gyakorlatom során a főiskolai diplomámra szinte senki sem volt kíváncsi, tehát csak úgy volt. Elsősorban nekem, ha olyan természetű lettem volna, akkor bekereteztethettem volna, hogy valami jól látható helyen büszkélkedhessek vele, de ennek akadt egy komoly akadálya, történt ugyanis, hogy annak idején a friss diplomát az egyik keresztfiam véletlenül nyakon löttyintette egy üveg tintával, minek következtében valóban rendkívüli külsőre tett szert, ráadásul a diploma tartalma rendesen titkosítva lett, de ez a későbbiek során senkit sem zavart.
Eltelt jó pár év, amikor a járási tanügyi hivatalban valaki nagyon unatkozhatott, mert elrendelték, hogy mindenki köteles bemutatni a pedagógusi végzettségét igazoló okiratait.
Szerencsémre a nyitrai pedagógiai fakultás hajlandó volt hiteles másolatot kiállítani a diplomámról. Viszont erre sem volt más kíváncsi, pusztán a járási tanügyi hivatal egyik titkárnője, s a későbbiek során még egy további titkárnő mutatott érdeklődést diplomám iránt, persze ezek az érdeklődők is elég felületes vizsgálatnak vetették alá a neves másolatot, megelégedtek nagyjából a fejléc kiböngészésével. Sőt inkább egy futó pillantással nyugtázták, hogy egy illetékes szerv fecnijét látják, és további pillantással nyugtázták, hogy az okiraton van pecsét és valami krix-krax, ami hivatalos személy kézjegyének elfogadható és ezzel lényegében betelt a diplomám karrierje.
Nos, ha ebből a dicstelen tapasztalatomból kiindulva ítélem meg a bizonyítványok értékét, akkor kijelenthetem, hogy az abban feltüntetett érdemjegyeknek semmi gyakorlati értelme sincs, untig elég volna egy nagyjából pénztári blokk méretű fecni, amelyen csak annyi lenne feltüntetve, hogy VAN, s minden más fölösleges cicoma elhagyható lenne.
Igaz, ahhoz, hogy az ilyen rendszer hiteles és megbízható legyen, talán más világ kellene, egy olyan, ahol az adott szónak értéke van, s nem kell azt mindenféle kitalált hivatal és tekintély írott tanúsítványával igazolni! Persze, akkor nagy bajban lennének a kereskedők, mert például a mosógépről csak azt mondatná velük a lelkiismeretük, hogy két év múlva valószínűleg használhatatlan lesz.
