Fotó: TASR

Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző a Smer 2002-es kirívó kampányáról ír.

A pénzügyi főnök Flašík az elvárásoknak megfelelően a 2002-es választási kampány vezetője lett. A párton belüli csatározásban legyőzte Bohumil Hanzelt, a 34-es számú alapító tagot. „Flašík úr nagyobb szakember ezen a területen, mint Hanzel úr” – magyarázta a párt szóvivője, Marek Maďarič, aki mindmáig a Smer alelnöke és kulturális miniszter is. Első látásra logikus választás, mivel Fedor Flašík és Robert Fico akkoriban olyanok voltak, mint a sziámi ikrek. A Smer elnöke teljesen megbízott benne, a párt finanszírozásán kívül együtt oldották meg a politikai és stratégiai kérdéseket is. Ami azonban kulcsfontosságú, Fico elhitte, hogy a „reklámmágus” Flašík képes a vízből is „cocakólát” csinálni.

Hamarosan azonban megmutatkozott, hogy ez a húzása Flašíkkal a pártimázs szempontjából nagyon meggondolatlan volt. Ez a politikai marketingben vállalkozó ember ugyanis hálás célpontja volt a médiának. A Donar nevű reklámügynöksége még Mečiar idejében nőtte ki magát, amikor is hatalmas állami megrendelésekből húzott nem kis hasznot. A HZDS két választási kampányát – az 1994-eset és az 1998-asat – is Flašík vezette, amit sohasem szégyellt bevallani. „A tény, hogy az előnyös megrendelések többségét a HZDS-től a Donar szerezte meg, vitathatatlan. Kliensrendszer volt ez vagy lobbi, nevezzük így” – ismerte el Flašík a Pravda napilap számára adott interjúban.

A kreatív Flašík múltját Fico azonban feltűnő módon figyelmen kívül hagyta. Mi több, a Smer az első kampányába az „Ahogy loptak Mečiar idejében, ugyanúgy lopnak Dzurinda idejében is” szlogennel vágott bele. De mivel az emberi alkotókészség minden választás során megnyilvánul, az egyik óriásplakátra valaki azt írta fel: „És lopni fognak Fico idejében is”. Flašíkot azonban ez egyáltalán nem izgatta. További ellentmondásos ötletekkel állt elő, hogy a Smerről minél többet beszéljenek. Szlovákiát beborította például az „Európai Unióba! De nem csupasz hátsókkal” üzenetet hordozó plakátokkal, melyekről nem hiányzott a meztelen fenekű fiatal család vizualizálása sem. Flašík a kirívó kampányba Ficót is bevonta, akit „jó termékként” mutatott be. A kreatív együttműködésük eredménye a „Rendmester” című tévéreklám volt, amelyben már Monika Beňová is szerepet kapott. A 35 másodperces klip főhősei Mečiar és Dzurinda voltak. A Smer politikusai foltokként mutatták be őket, amelyektől azonnal meg kell szabadulni. Beňová ezt követően az arcképükkel ellátott pólókat a mosógépbe dobta, szórt hozzá egy kis Rendmester mosóport (értsd: Smer) és a probléma már meg is volt oldva.

Hogyan működhetett a Fico–Flašík páros?

Többen is feltették akkoriban a kérdést, hogyan működhet a Fico–Flašík páros. Fico feltörekvő jogász volt, aki már középiskolás korától keményen dolgozott azon, hogy egyszer majd vigye valamire. Igaz ugyan, hogy 1989 előtt ideológiai mankókat is használt ehhez (aktív sziszes volt, majd párttag). Ha nem bukott volna meg a rendszer, valószínűleg a Legfelső Bíróság elnöke lett volna belőle, vagy legfőbb ügyész. Parlamentbe kerülése után pedig populista módon a legalsóbb ösztönöket vette célba. De még Fico ellenlábasainak is el kell ismerniük, hogy valóban vág az esze, s van érzéke a politikához. Flašík csak egy átlagos marketinges volt, aki az egészséges konkurenciaközegben nehezen lett volna milliomos. Kétségkívül megélt volna a befolyásos barátok nélkül is, de a nagy politikai kampányokról csupán álmodozhatott volna.

A személyiségüket tekintve is teljesen más dimenzióba tartozik Fico és Flašík. Fico úgy hat a nyilvánosság előtt, mint egy humorérzék nélküli kötözött kétszersült, aki az újságírók előtt néha eljátssza a veszett rottweiler szerepét. A reflektorfényeken túl azonban a környezetében lévő emberek szerint intelligens társalgó és úriember, akiért bolondulnak a nők. Flašík viszont inkább földi típus. Derűs, politikailag inkorrekt férfiú, aki mindent egyenesen kimond, a vicceivel pedig a társaság középpontja. Amíg Ficóra a méretre szabott öltönyök visszafogott eleganciája a jellemző, Flašíkot mindenki a nyitott ingéről és a nyakában lógó nyakláncokról ismeri fel. Fico szenvedélye a foci, Flašík szívesebben golfozik. A nép fia kontra pozsonyi felsőbb körök.

Mindezek ellenére lehetséges, hogy kialakult köztük a kölcsönös szimpátia, mert Flašík a nyitottságával képes megnyerni a teljesen más típusú embereket is. Újságíróként találkozgattam vele abban az időben is, amikor a csúcson volt, meg azután is, hogy Fico kihajította a fedélzetről. Az elmaradhatatlan szivarral a szájában órákig tudott beszélni arról, mi minden történt a politikai színfalak mögött, no meg a marketingről. Gyakran vulgárisan és látszólag felszínesen, de nem csak afféle kocsmai beszédek voltak ezek. Flašík sebészi pontossággal elemezte a helyzetet. Ismerte az erőviszonyokat a Smerben, ki kerül majd feljebb, és ki bukik. Tájékozott volt a konkurens politikai pártokat illetően is. El kell azonban mondani, hogy csak a magnó kikapcsolása után vált nyitottá, ha bekapcsoltam a diktafont, mindig tartotta a hivatalos smeres vonalat.

Az elején Fedor Flašík Robert Fico számára olyasvalaki volt, mint Marián Kočner Richard Sulík számára. Információforrás, hogy gyorsabban tájékozódhasson a terepen. De míg Sulíkot főleg a legfőbb ügyész választásának háttere érdekelte, Fico igyekezett megszerezni az egyes érdekcsoportok és befolyásos játékosok rokonszenvét az üzleti élet terén. Az SDĽ-ből való távozása után már voltak magasabb politikusi ambíciói, hiányoztak azonban hozzá a fontos kapcsolatai és a pénz. Egy új pártot, amely már az első választást meg akarja nyerni, ugyanis nem lehet a tagdíjakból felállítani. Ezek néha inkább csak annak az eszközei, hogy elfedjék a nem hivatalos szponzorokat.

A Smer ráadásul az első nagy kampányába állami támogatás nélkül vágott bele. Az adófizetők pénzéből ugyanis csak azoknak a pártoknak van joguk támogatásra, akik már átmentek választáson. Flašík a Mečiarhoz fűződő kapcsolata után nem volt éppen szegény. De egyedül egy olyan költséges kampányt, mint amilyen a Smeré volt 2001-2002-ben, biztosan nem bírt volna állni. Megvolt azonban az az előnye, hogy kapcsolatban állt azokkal a HZDS körüli vállalkozókkal, akik elvesztették a talajt a lábuk alól. Mečiar ugyanis ellenzékiként hasznavehetetlen volt a számukra. Már nem volt befolyása a kulcsfontosságú pozíciók betöltésére, sem az állami megrendelésekre, vagyis nem volt mit nyújtania az oligarcháknak. Mivel Dzurindához nem mehettek, Fico volt számukra az egyetlen életképes alternatíva. Ráadásul abban az időben egyetlen más politikusnak sem volt akkora esélye arra, hogy kormányt alakítson, mint a Smer elnökének. Szó szót követett, és a „harmadik út” egyik napról a másikra részvénytársasággá alakult. 2002-ben még nem sikerült megtudnom a Smer mecénásainak a nevét. A párt összetartó volt, mert készült a diadalmas hatalomátvételre. A vállalkozó Blaškóval kötött szponzori szerződésről, vagy a Fico hangját rögzítő hangfelvételről is csak a beavatottak nagyon szűk csoportja tudott. A megalomániás Flašík azonban elkövette az első súlyosabb hibát.

(Aktuality.sk/Felvidék.ma)