„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld” – írja a költő míves szavakkal, magvas gondolatokkal az első világháború borzalmairól, amikor egy májusi hajnalon egy félszemű hadirokkantat munkálkodásáról kérdezett.
A második strófában úgy folytatja intelmét, hogy beleremeg az ember és eszébe jut, vajon a költő ezeket a sorokat nem ma hajnalban írta-e? Mécs László ezen alig ismert költeményét 2017. május 17-én a Csemadok Rákosi Ernőről elnevezett nagytermében a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének rendezésében a naszvadi alapszervezet Mécsvirág Irodalmi Körének tagjai adták elő. Nem egy színész, hanem egy többgyermekes édesanya, Szlávik Gyöngyi szavalta el a Vecsey Lajos által összeállított emlékműsor bevezető verseként. Majd egy alapiskolás diáklány következett, aki ízes Zobor-vidéki tájszólással olyan természetességgel szólaltatta meg a Zörög a kocsi című koloni népdalt, hogy én, aki 17 éven át ezen a tájon morzsoltam életem napjait, és a koloni Zobor Hangja vegyes kórus (1972) alapító karnagya vagyok, a gyönyörűségtől szinte a székemhez tapadtam. S jöttek sorban a szebbnél-szebb Mécs-gondolatok, a szinte zenélő, sokszor már elfeledett egyedi magyar kifejezésekkel, melyeknek lassan már a jelentése is feledésbe merül. Nagy kár értük!
A mottónak szánt költeményt újabb lírai gyöngyszemek követték, a Szellemidézést Asztalos Mária adta közre. Rabszolgák énekelnek, mondta a továbbiakban a mikrofonhoz állva Hengerics Mária. Őt Mátyus Mária a Harangöntők énekével váltotta, majd Szabó Julcsi újabb koloni énekkel, a Volt nékem szeretőm című népdallal zárta le a viharos 1920-as évek Mécs által is megélt, keserű felvidéki magyar valóságának felidézését.
Az Üveglegendát Csontos Erzsébet idézte fel, a Királyfi három bánatáról Vecsey Lajos mesélt. A gyermek játszani akar, figyelmeztetett Oriskó Klára, majd Őszi éjjel, őszi széllel című versével Hengerics Mária azt fejtegette, hogy mi dolgunk van ezen a világon? Hogy mit jelent a Felvidéken Fehéren és kéken élni egy piros magyar szívvel, arra Dézsi Rebeka adott választ a költő szavaival. Mi más következhetett volna mindezek után, mint Bódis Irén előadásában a Kisebbségi altatódal című vers. Megjött a ló szavalta újra Asztalos Mária, és ha nincs is a szövegben az, hogy ennek a paripának a színe fehér volt, bennünk ott a kép, mert mindenki tudja, ki és miért ült rajta Kassán 1938 novemberében…
Az Imádság a nagy lunatikusért című Mécs László verset vendégelőadóként Nagy László, a Csemadok Ligetfalui Alapszervezetének vezetőségi tagja szavalta, hogy a kor legnagyobb holdkórosa (Hitler) se maradjon ki a mécsi szellemiség górcsöve alól. És vajon mire és kikre utalhatott a papköltő Növessz szakállt című versével, amelyet Vecsey Lajos idézett fel? A koholt vádakkal 1953-ban meghurcolt és tíz év börtönre ítélt pap pannonhalmi elmélkedéséről szólt Csontos Erzsébet tolmácsolásában a Vissza a csendbe című költemény.
Az élete alkonyán írt Megszépül minden, ha valakié című versére, amelyet Szlávik Györgyi mondott el, Szabó Julcsi válaszolt egy moldovai csángó népdallal, ami az emberi vágyakozásról szólt, akár csak az a vers, amelynek a címe is sokat mondó: Folyóvíz lennék. Az élettől búcsúzó költő reményét fogalmazta meg a Hiszek a magyarban című költeményében, rímes gondolatokba ötvözve hazaszeretetét, amelyet Danics Vizsgyák Mária tolmácsolt. Költői küldetéséről üzent a hallgatóságnak Fényt hagyni magunk után címmel Mécs László, ezúttal Patasi Mária tolmácsolásában. A műsort Simonics Tímea Civis romanus sum (Én egy római polgár vagyok) című versének tolmácsolásával zárta, amelynek tartalma a második világháború után méltatlanul feledésre ítélt, mindezek ellenére azonban örömünkre ma egyre inkább népszerűvé váló költőóriás emberi hitvallása volt.
A Mécsvirág egy hiánypótló küldetésre vállalkozott, amelyről már a meghívóban leírtakból is képet alkothattunk: „Vajon mi jut eszébe Önnek, ha azt a nevet hallja, Mécs László? Mely korban élt és mit tud a munkásságáról? Ha ezekre a kérdésekre nem tud felelni, vagy csak hiányosan, az nem azt jelenti, hogy hiányzott a magyar irodalomóráról, amikor tanították, hanem azt, hogy nem tanították. Mécs László gondolatait, verseit nem volt kívánatos megismertetni sem a diákokkal, sem pedig a felnőttekkel. Ezt akarván jóvátenni, a naszvadi Csemadok-tagok Bencsik Klára szervezésével megalapították a Mécsvirág Irodalmi Kört. Vecsey Lajos kiválogatta a verseket és megírta az összekötő szöveget, melyben Mécs László életét és munkásságát mutatjuk be.”
Célkitűzésüket Pozsonyban sikerült megvalósítaniuk. Gratulálunk a Mécsvirág Irodalmi Kör működéséhez és ahhoz az ötlethez is, amellyel a fiatalokat igyekeznek bevonni a Csemadok munkájába. Nem az első rendezvényük, ahol a családtagok együtt adnak műsort. Nem tévedés, Naszvadon három generáció gyakorta lép együtt színpadra, hogy előadja kedvenc verseit. Ezenkívül három, fiatal tagokból álló citerazenekaruk működik Kis Pettyem, Pettyem és Nagy Pettyem néven. A felnőttek körében pedig a Búzavirág éneklőcsoport, valamint a Sústya és Viza citerazenekarok a közkedveltek.
A tenni akarás új lendületet vett Naszvadon, amelyről Oriskó Bencsik Klára a következőket nyilatkozta: „Két éve jött az ötlet, hogy kellene valami újat hozni a Csemadok munkájába. Eredetileg színjátszó kört szerettünk volna létrehozni. Ehhez a tagoktól kértem segítséget. Megszólítottam pár embert, összejöttünk és beszélgettünk. Túrós és mákos rétessel vártam őket. Végezetül úgy köszöntem meg nekik, hogy eljöttek a beszélgetésre, hogy elszavaltam nekik az egyik kedvenc versemet. Erre a vendégeim sorra elmondták a maguk kedvenc verseit. Ekkor döbbentem rá, hogy ezeket az embereket közönség előtti versmondásra kell ösztönözni! Az első évben két önálló irodalmi estünk volt. Majd a harmadikon együtt szerepeltek a nagyszülők, a gyermekek és az unokák. Vers mindenkinek címmel a generációk kedvelt költeményeiből összeállított műsorral több helyen felléptünk, két ízben még Budapesten is. A költeményekkel, negyven közreműködővel kibővítve, csatlakoztunk a Wass Albert felolvasó maratonhoz. Külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy a maratonban velünk együtt vett részt Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész és felesége Borbála, valamint Batta György író. Idén szeptemberben a gyermekszereplőkkel együtt Svájcban lesz fellépésünk, a svájci magyarok meghívására. Természetesen a kör tagjai ott vannak a község minden jeles társadalmi eseményén, ünnepségén, és szavalataikkal gazdagítják a rendezvények ünnepi műsorát.”
Önként adódott a kérdés: a Csemadok munkájába hogyan vonják be a tanulókat, ha azok távoznak az alapiskolából? Klára asszony készségesen válaszolt. „Bauerné Kürthy Katalin volt naszvadi pedagógus fiai: Bauer Győző, Balázs és Ferenc jóvoltából minden tanév végén Naszvad magyar tannyelvű iskolájának három legeredményesebb tanulója 250-200-150 euró ösztöndíjban részesül. Általában ők a Csemadok rendezvényeinek legtehetségesebb szereplői is. Mindezek mellett ballagáskor minden végzős diáknak kis ünnepséget szervezünk, ahol értékeljük a Csemadokban végzett tevékenységüket is. A legaktívabb gyermekek a vendéglátás mellett névre szóló Csemadok-tagkönyvet kapnak, amivel biztosítjuk őket arról, hogy visszavárjuk nemcsak a rendezvényeinkre, hanem a szervezeti életben végezhető tevékenységre is” – árulta el.
Küldetésükhöz, a szép magyar szó népszerűsítéséhez szívből gratulálunk és további tartalmas összeállításokat és fellépéseket kívánunk!
