Štefan Lesný, aki a koncentrációs táborban született is mécsest gyújtott (Fotó: B. Vida Júlia)

Hatmillió áldozat, köztük 1,5 millió gyermek. Ez a szomorú és emberi ésszel már-már felfoghatatlan holokauszt mérlege. A második világégés eme leggyászosabb és legszégyenteljesebb fejezetére emlékeztek Dunaszerdahelyen, a zsidó temetőben. Abban a városban, ahol a világháborúig a lakosság felét a zsidók alkották, s emiatt Kis Jeruzsálemnek is nevezték.

Az áldozatok emlékfalánál – amelyen csaknem 3000 név szerepel – tartották a megemlékezést. Jelen volt Dóczy András, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének titkára, dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere, dr. Horváth Zoltán alpolgármester, Baruch Veselý, a jeruzsálemi templom kántora és fia, Kornfeld Martin, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szervezetének titkára, a helyi egyházak képviselői, illetve a szlovákiai, a csehországi és a magyarországi zsidó hitközségek képviselői, valamint holokauszt túlélők.

Hájos Zoltán izraeli vendégekkel beszélgetett (Fotó: B. Vida Júlia)
A mi hiányérzetünk sosem szűnik meg…

A haláltáborokba hurcolt dunaszerdahelyi zsidók tiszteletére szervezett megemlékezésen – szokás szerint – a holokauszt túlélői, azok leszármazottai gyújtottak mécsest, köztük az egyik legfiatalabb túlélő, Štefan Lesný is, aki a koncentrációs táborban született. Ezután felolvasták azon egykori dunaszerdahelyi hitközségi tagok nevét, akik eltávoztak az élők sorából, és az egybegyűltek egy perc néma csenddel adóztak a holokauszt valamennyi áldozata tiszteletére.

A megemlékezés főszónoka, Kornfeld Tibor, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség nevében emlékeztetett arra, hogy hetvenhárom év hosszú idő, de még élnek olyanok, akik saját bőrükön tapasztalták és elmondhatják, hova fajulhat egy beteg ideológia. Még akkor is, ha erről nem könnyű beszélni, hiszen óriási sebeket ejtett rajtuk az az időszak. Kitért arra is, hogy sok esetben megkérdőjelezik a holokausztot, kételkednek abban, hogy valóban megtörtént-e, s ha igen, valóban ilyen nagy volt-e az áldozatok száma.

Kornfeld Tibor beszédében kiemelte, számára érthetetlen, hogy miért nem tanulnak a holokauszt eseményeiből azok, akik megállás nélkül tovább szítják a gyűlöletet, rajzolják az ellenségképeket saját hatalomvágyuk érdekében.

Kornfeld Tibor (Fotó: B. Vida Júlia)

„Tudjuk, hogy a vétkeseket nem mai fiatalok közt kell keresni, ők már nem tehetnek arról, ami történt, de senki sem kíváncsi a magyarázkodásra, hiszen azzal nem kapjuk vissza nagyszüleinket. A mi hiányérzetünk sosem szűnik meg, csak megtanultunk élni egy tátongó űrrel, amit maguk után hagytak, akik itt éltek és egyszercsak eltűntek” – mondta az ünnep főszónoka, azt is megemlítve, hogy a második világháborúnak nemcsak zsidó áldozatai voltak.

Ezután rátért arra, hogy a történelmi igazsággal nehéz szembenézni, de a tények magukért beszélnek. A tényeket nem szabad elhallgatni, nehogy újra teret hódítsanak a populisták, a nacionalisták vagy a fasiszták. Sajnos, ennek veszélye ma is fennáll. Reményét fejezte ki, hogy mindazok, akik ma eljöttek ide, ebbe a zsidó temetőbe, az áldozatokra emlékezni, azok osztoznak a véleményében és közösségük gyászában.

„Soha nem tűrjük el a rasszizmust”

Dóczy András, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének titkára beszédének elején szólt a holokauszt borzalmairól és embertelenségéről. Fontosnak nevezte az emlékezést, főleg annak tükrében, hogy ennyi évtized elmúltával is létezik az antiszemitizmus. „Soha nem történhet meg még egyszer az, ami egyszer már megrázta a világot” – figyelmeztetett. Elmondta azt is, bocsánatkéréssel is tartoznak, ugyanis a magyar állam bűnös volt a holokausztban, kétszeresen is. Először azért, mert nem védte meg a megsemmisítéstől saját polgárait, másodszor pedig azért, mert asszisztált, erőforrásokat adott a népirtáshoz.

Dóczy András rámutatott a holokauszt borzalmaira (Fotó: B. Vida Júlia)

„A magyar zsidók közössége mindenkor számíthat Magyarország kormányának tiszteletére, barátságára, védelmére” – hangsúlyozta. A magyar zsidóság a magyar nemzet része, hiszen a magyar zsidók ott voltak és kivették a részüket a nemzeti történelem minden fontos mozzanatából, a forradalmakból, a szabadságharcokból, a háborúkból és az építkezésből. „Soha nem tűrjük el a rasszizmust, dolgunk az emlékeztetés, küzdelem a gyűlölet ellen” – zárta szavait a nagykövetség titkára.

Az ünnepi megemlékezésen elhangzott Radnóti Miklós À la recherche  című verse, Csóka Zsófia gimnazista előadásában, egy Dunaszerdahelyről elszármazott zsidó asszony Izraelben élő lánya is felolvasott egy visszaemlékezést, Baruch Veselý pedig több zsidó éneket is előadott. Legutolsóként a kaddis, az Isten dicsőítésének himnusza hangzott el, ami egyben méltó befejezése volt a dunaszerdahelyi áldozatokra való emlékezésnek.

További felvételek a megemlékezésről.