Egy ilyen kis kalap három hónapig is készül (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)

Rozsnyón néhány fiatal elhatározta, hogy csipkeverést szeretne tanulni. Jakab Malvina akkor unokája biztatására, a fiatalokkal együtt iratkozott be a tanfolyamra. Ennek már tizenkét éve, s azóta készíti ezeket az időigényes, finom munkát igénylő alkotásokat.

Bár a fiatalok abbahagyták már a csipkézést, de az ardói Malvinka néninek annyira megtetszett, hogy ma már külföldi kiállítások és konferenciák résztvevője, a pelsőci régió egyik kisközségének értékőrző lakosa.

„Nekem mindig is tetszett a csipkeverés, mivel olyan szép vékony, mint a pókháló. Ám nem tudtam hol megtanulni. Aztán az unokám tízéves korában hívott, hogy járjak velük én is a csipkeverő-tanfolyamra Rozsnyón. A gyerekek közben abbahagyták, mivel látták, hogy nagyon időigényes és sok munkával járó kézimunkáról van szó. Az iskolában is egyre szaporodtak a feladataik, más szakkörökre is jártak, így ők elmaradtak, én azonban folytattam” – idézi fel a kezdeteket Jakab Malvina.

Csipkekonferencián ismerik meg az új technikákat

Napjainkban Malvinka néni a rozsnyói csipkeverők klubjának tagja, mely 2000-ben jött létre a gömöri közművelődési központ kezdeményezésére és jelenleg átlagosan 15 tagot számlál Rozsnyóról és a környékéről. Összejöveteleik alkalmával a csipkeverés hagyományos és új módjaival ismerkednek, megosztva egymással tapasztalataikat. Rendszeresen részt vesznek a „Paličkovanie – Csipkeverés – Koronki” elnevezésű nemzetközi fesztivál szervezésében, nemzetközi konferenciákon, kiállításokon és alkotóműhelyeken. Vezetőjük Mgr. Angela Czintelová néprajzos, tevékenységük módszertani irányítását pedig a közművelődési központ dolgozója, Valéria Munková végzi. Összejöveteleiket havonta két alkalommal, minden második kedden tartják.

Jakab Malvina csipkeverés közben (Fotó: Beke Beáta, Felvidék.ma)

A tagok főleg rozsnyóiak, de vannak a környező falvakból is csipkeverők. A pelsőci régióból egyedül Jakab Malvin tagja a klubnak. Más csipkeverő klubokkal is ápolnak kapcsolatokat, így Lengyelországban és Magyarországon is.

„Évente részt veszünk a Szécsényben rendezett csipkekonferencián, a magyarországi partnerek pedig a mi szeptemberi konferenciánkra érkeznek. Ilyenkor a csipkeverés újabb technikáit ismerjük meg, barátságok szövődnek és ötletek születnek. Van egy híd, amely rendszeresen kiegészül az újonnan csatlakozók által elkészített hídrésszel” – meséli Malvinka néni.

Még 2012-ben, a betléri konferencián találták ki a csipkeverők, hogy közös, mindnyájukat összekötő alkotást készítenek. A kezdetekkor a már kapcsolatban álló szlovák, magyar és lengyel csipkeverők készítették a hidat, amelyhez minden évben csatlakoznak új csipkeverők és csipkeverő klubok.

„Tavalyelőtt, ha jól emlékszem, Norvégiából csatlakozott egy fiatalember, aki szintén csipkézik, valamint Moszkvából egy hölgy. A múlt évben a kassaiak is csatlakoztak” – tudtuk meg Malvinka nénitől.

A valódi, kézzel vert csipke hónapokig készül

A gömöri minták nagy, vastag minták voltak, mivel főleg főkötők készültek belőlük. Napjainkban már nem divat a kis terítő és a falakat díszítő kézimunka, főkötőt sem hordunk, azonban mégis büszkén díszeleg ruháinkon a vert csipke. Nemegyszer pólók díszítéseként köszön vissza. Azonban tudnunk kell, hogy a valódi, kézzel vert csipke hónapokig készül.

Vertcsipkés legyező (Fotó: Beke Beáta, Felvidék.ma)

A csipkeverés kellékei a henger, az orsók, a cérna, a gombostűk, az olló, a takácstű és a horgolótű. Aki csipkét szeretne verni, annak sok türelemre és művészi tehetségre is szüksége van. A csipkeverők a mintát lerajzolják, s átlátszó papírral takarják le, hogy az alkotás elkészültekor, amikor a keményítést végzik, ne ázzon el a minta.

Jakab Malvina a Felvidék.ma kérésére be is mutatta a csipkeverést, ami az alábbi videófelvételen tekinthető meg.

Mindazok, akik kedvet kaptak a csipkeveréshez, a rozsnyói csipkeverők klubjában Valéria Munkovától a munkova@gos.sk címen kérhetnek tájékoztatást.

További felvételek a csipkeverésről és Jakab Malvina alkotásaiból.