Az ipolysági városi köztemető D 13-as parcellájában még áll egy magas, háromrészes műkő síremlék. Csúcsívben végződő téglalap alakú oszlopán ez a dedikáció olvasható: „TRAUTVEIN FRANCZISKA/ HEDERVÁRY ANTAL/ ügyvéd és neje/ emlékének bánatos/ és kesergő gyermekei/ 1840. június 16./ 1881. januáris 18.// 1826. május 25. – 1900. szept. 14./ Áldás és béke hamvaikra.”
A dedikáció felett egy hármas tagolású, csúcsíves kiképzésű alakzat, tetején egy kétlépcsős kereszttel. A sírban lévő házaspár még az öreg temetőben térhetett örök nyugalomra, mert akkor a mai még nem létezett. Valószínűleg őket is 1907 után exhumálhatták, illetve hozhatták át ide, s ekkor állíthatták az utódok a most látható sírjelet is.
Sokszor megálltam ennél a sírnál, mert tudtam egyet s mást Hederváryról, akiről az 1998-ban megjelent Arcképcsarnokomban egy rövid szócikket is írtam. Ma csodálkozva látom, hogy a 28. számú sírhely keresztjére egy figyelmeztető cédula került, mely értelmében, ha a helyet úgymond nem váltják meg, az eladásra kerül.
Nos, magam is törvénytisztelő ember lévén, értem az eljárást, de mégsem egészen. Hiszen az itt nyugvó ősünk kiemelkedő alakja volt egykor e városnak, melyért sokat tett és áldozott. De nemcsak azért, hanem a tágabb régió szellemi-gazdasági felemelkedéséért is. Nevét annak idején emlegették ama személyek közt, akik síremlékét védetté szándékoztak nyilvánítani. S ezt bizony Hederváry Antal több oknál fogva is megérdemelné. S most lássuk, ki is volt ő valójában!
Az ipolysági plébánia halotti anyakönyve szerint 1900. szeptember 14-én „szívtágulásban” meghalt Hederváry Antal „jubileumi, főegyházmegyei és besztercebányai káptalani ügyvéd, az ügyvédi kamara volt elnöke.”
Amint a Honti Naptár tudósít: „halálát mindenki siratta, dacára, hogy ügyvéd volt egész életében. Megkönnyezte őt a gazdag és szegény, kliens és ellenfél, politikai barátja úgy mint az ellentábor, mert minden működésében vezérlő csillaga az igazság volt.” (Honti Naptár, Ipolyság. 1901:33.1.)
Hederváry Antal 1826. május 25-én Korpona szabad királyi városban született. Ugyanott és Vácon végezte a gimnáziumot, Egerben és Nagyváradon pedig jogot tanult. Kezdetben báró Majthényi László alispánnál volt patvarista, 1848-ban pedig „Kalocsa Antal honti követ mellé jutott, kit a nevezetes pozsonyi országgyűlésre kísért fel.”
Ügyvédi irodát először Korponán nyitott, ahol 1849 áprilisáig tiszteletbeli jegyzőként is működött. Akkor Boronkay Lajos kormánybiztos Hont vármegye küldöttjévé nevezte ki.
1851-ben került Ipolyságra, s itt lakott „köztiszteletnek örvendezve egészen haláláig”. (Honti Naptár, 1901: 34. l.) Közel egy évtizedig (1860-1868) volt a Honti Kaszinónak, az ország legrégibb vidéki közművelődési intézetei egyikének az igazgatója. Amint egykori barátai írják: „minden előfordult alkalmat megragadott a társulatban ápolt hazafias érzelmeknek kifejezésére.” (Honti Naptár, 1901: 34. 1.)
1868-ban alapító tagja, majd 1894-ig első igazgatója volt az Ipolysági Takarékpénztárnak, amely igen jelentős pénzintézetnek számított az akkori időkben. Hosszú időn át a katolikus elemi iskola és a polgári iskola iskolaszékének elnökeként is működött. A Honti Múzeum létesítése ügyében szintén sokat fáradozott.
Ahogy a róla szóló nekrológban írják: „Sokoldalú elfoglaltsága mellett az irodalmat is művelte.” (Honti Naptár, 1901: 35. l) A vidéki és a fővárosi lapokban egyaránt publikált, elsősorban a megye politikai és társadalmi életéről tudósított. Főleg A Honba irt, amely a hatvanas években az első ellenzéki lap volt. A Honti Naptár, akárcsak Hont vármegye monográfiája (Borovszky. 1906} önálló művét is említi, a megjelenés helye és éve nélkül. Címe: RÖVID TÖRVÉNYKEZÉSI ÚTMUTATÓ. Gyürky Antal írja a könyv kapcsán, hogy „ezzel jó szolgálatot tett a peres-ügyekkel foglalkozóknak, mert akkor még nem volt per-rendtartás nyomtatásban.” Hederváry írásai egyébként „bizonyítékai annak, hogy jól tudja kezelni a tollat, s eszmegazdagsággal bír.” (Gyürky, 1882:281)
Reméljük, Hederváry síremléke továbbra is megmarad az ipolysági temetőben, s előtte méltán hajthatunk majd fejet, hisz aki itt nyugszik, egész életében a közügyet, az igazságot és a honti kultúrát szolgálta.
