2017. június 5-én, hosszantartó, súlyos betegség után, 84 éves korában elhunyt Jókai Anna író.
Jókai Anna 1933. november 24-én született Budapesten. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában majd 1977-ig a Vörösmarty Gimnáziumban tanított. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek, és fokozatosan egyre nagyobb olvasótábora lett. 1974-től csak hivatásának élt szabadfoglalkozású íróként. 1986-1989 között a Magyar Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, majd 1992-ig elnöke volt.
Duray Miklós úgy véli, a legnagyobb prózaíróink és gondolkodóink egyike volt, méltó szellemi örököse Hamvas Bélának, Várkonyi Nándornak, Kodolányi Jánosnak, aki nem csupán műveivel, de előadásaival is számtalan embernek adott hitet. “A Napok, a Szegény Sudár Anna, a Ne féljetek írója nem csupán egy sokat látott nemzedék egyik igazodási pontja volt, de a nála fiatalabbak iránt is töretlen volt a figyelme, ellátta őket tanácsokkal, megosztotta velük tapasztalatait. A napokban napvilágot látó önéletrajzi könyve már a túlról üzen, egy gazdag életpálya méltó lezárásaként” – nyilatkozta Duray.
Batta György így emlékezik rá: “Jókai Annával három évtizeden át álltam kapcsolatban, talán barátságban. Időnként interjúkat készítettem vele, s ha tehettem, mindig meghallgattam az előadásait. Közvetlen, a határon túli magyarokat (is) tisztelő és becsülő író volt, segítőkész, önzetlen. Bár életműve elemzésekor csupán a könyveit, írói munkáit veszik számba, én nagy teljesítményei közé sorolom a különféle alkalmakkor elhangzott köszöntőit, felszólalásait, megnyilvánulásait. Általában kiváló stílusban, hibátlan mondatokban szólt hallgatóságához, “papír nélkül”, szívéből feltörően, a szívünkhöz szólóan.” Elmondta, utoljára januárban beszélgettek “Akkor említette nekem, hogy daganatot találtak a testében, éppen készül, hogy bevonuljon a kórházba. Arra kért, gondoljak rá, és imádkozzak érte… Nem csak az életműve, a szeretete is velünk marad” – szögezte le Batta.
