A jezsuita rend ismert misszionáriusa, Dél-Amerika nagy kutatója, a kiváló néprajzi gyűjtő és utazó, az egyetemes kultúrtörténetnek is kiemelkedő alakja, Éder Xavér Ferenc a Felvidékről indult s több szállal is kötődött ide. Hont megye szabad királyi városában, Selmecbányán született 1727. szeptember elsején, Trencsénben lépett be a jezsuiták közé, Nagyszombatban tanult, majd egy tartalmas életpálya után Besztercebánya plébánosa lett, s ott is halt meg 1772. április 17-én.
Tanulmányait s a hitbuzgalmat szülővárosában kezdte, ahol akkor épp a jezsuiták irányították az egyházat. Ők alapították itt a katolikus gimnáziumot is a XVII. század második felében, s ebben az iskolában kezdhette tanulmányait Éder. Az épület ma is áll a városba vezető déli főút bal oldalán, szemben a bányakamara épületével, közel a Nagyboldogasszony templomhoz, amely szintén a jezsuitáké volt ebben az időben, s ahol Éder ugyancsak gyakran megfordulhatott. Mivel azonban a rend iskolája akkor még csak kisgimnázium volt, tanulmányait a gyermek a nagyszombati kollégiumban folytatta.
1743-ban, tizenhat évesen lépett a rendbe, s hat év múlva, 1749-ben már dél-amerikai missziós küldetésbe indult. 1750-ben érkezett a perui Limába, ahonnan délkeletre küldték, a Mámoré folyó vidékére. Ma ez a terület Bolíviához tartozik. A folyó középső szakaszának őserdeiben élnek a mojo vagy moxo indiánok. Tizenöt évet töltött itt Éder Xavér Ferenc, s közben több missziós telepet létesített. Eljutott a legtávolabbi indián településre is. Természetesen megtanulta nyelvüket, köztük élt, megismerkedett szokásaikkal; tanulmányozta az adott vidék éghajlatát, állat- és növényvilágát.
„A perui jezsuita tartomány misszióinak rendkívüli egyénisége, az 1727-ben Selmecbányán született Éder Ferenc — írja Szabó László — nagy képzettségű, kiváló megfigyelő és lelkes tudós volt, sokat térített, és még többet jegyezgetett tervezett útleírásához.” (Szabó, 1982. 190. 1.)
Éder Xavér Ferenc 1769-ben visszaköltözött hazájába. Besztercebányán lett plébános, ahol halála előtt befejezte a perui-bolíviai indiánokról írt munkáját. Sajnos, a mű nyomtatásban nem jelent meg. Halála után, 1791-ben Makó Pál tett belőle közzé Budán 289 sűrűn teleírt oldalt kitevő anyagot. Ez latinul jelent meg DESCRIPTIO PROVINCIAE MOXITARUM ÍN REGNO PERUANO címmel. Sajnos, a Makó Pál által közzétett munka — a szakértők szerint — csak hiányos és sok helyen hibás ismertetés lett, amolyan csonka kiadvány. Lázár István teszi fel a kérdést, hogy ha Humboldt és mások a csonka kiadvány alapján is nagy elismeréssel nyilatkoztak Éder Xavérról, hogyan nyilatkoztak volna a teljes mű ismeretében.
A szerző saját kezű gyönyörű rajzaival és pontos térképeivel illusztrált műve 1888-ban spanyol nyelven is megjelent a bolíviai La Pazban. A könyvnek, melynek csupán néhány példánya maradt fenn, Humboldt ismét csodálattal adózott. Ugyancsak Lázár István hangsúlyozza, hogy a Dél-Amerika feltárásában részt vett magyar misszionárius tollából született legjelentősebb földrajzi és néprajzi munkát „magyarul kiadni — netán spanyolra is lefordítani — tudományosságunk egyik nagy adóssága”. (Lázár, 1986. 58. ].)
Éder Xavér Ferenc feljegyzései Kelet-Peru, Nyugat- és Kelet-Bolívia néprajzának „alapvető forrásai”. Ahogy Lázár írja: „A mai néprajzkutatás álláspontja szerint Éder Xavér Ferenc nemhogy a kor színvonalához mérten, hanem mai szemmel is igen pontos, életszerű, néprajzi szempontból is kitűnően használható képet adott a megismert törzsek életéről, anyagi kultúrájáról, szellemi életéről, szokásairól.” (Lázár, 1986. 58. I.)
A Régi magyar utazók antológiája A PERUI MOJO TARTOMÁNY ÉS LAKÓI címmel közöl egy részletet Éder munkájából. Ebben az indiánok vízi közlekedéséről, földműveléséről, eszközeiről, számolástechnikájáról, alkatáról olvashatunk pontos és megbízható leírásokat. A teljes kézirat magyar fordítását Bognár András végezte el néhány éve. Azóta, sajnos, ő is meghalt, a könyv megjelenéséről pedig a mai napig nincs tudomásunk.
Büszkék lehetünk hát földink szellemi hagyatékára, misszionáriusi elkötelezettségére, bátorságára, amit a teremtett világ megismerése terén tanúsított. Akárcsak arra, hogy a Felvidék ilyen jeles személyiségeket adott a hazának, az egyháznak, a tudománynak s az egyetemes kultúrának. Éder Xavér Ferenc neve gyakran felbukkan a rend történetével foglalkozó munkákban, de ott szerepelnek a róla készült szócikkek a Magyar Katolikus Lexikonban, a Magyar Életrajzi Lexikonban, akárcsak a Magyar Néprajzi Lexikonban vagy a Magyar Utazók Lexikonában.
