Nem véletlenül volt „Hősök, mártírok, áldozatok és történelmi személyiségek” az alcíme az Aspektus idén is meghirdetett első világháborús kisfilmvetélkedőjének. Budapesten, az ELTE BTK kari tanácstermében szervezett nyitórendezvényen ugyanis első alkalommal foglalkoztak azzal, hogy az első világháborúban, főként az 1917-es évben kiemelkedő teljesítményt nyújtott katonáink mit csináltak később és miként őrzi őket a történelmi emlékezet.
Gecse Géza témafelelős szerint ugyanis a morális kérdések boncolgatásán keresztül is meg lehet közelíteni az első világháborút és így eredeti célkitűzésüket, hogy a száz éve történt világégésről korszerűen, mai szemmel, akár további kérdéseket felvetve készüljenek kisfilmek, egy új aspektussal sikerült az idén gazdagítani. A május 29-i nyitórendezvényük, miként a 2014-es és 2016-os ilyen témakörben szervezett vitaestjeik, csupán elrugaszkodási pontokat szeretnének kínálni, vagyis az ún. „családi vonal” kibontásában semmi nem változott: itt nem kell az 1917-es esztendőhöz ragaszkodni, a lényeg, hogy a világháború egy-egy család személyes sorsán keresztül jelenjen meg.
A déd- vagy ükszülőnk kallódó tárgyi emlékeit kézbe véve, ezen a nyomon elindulva egy mobiltelefon vagy egy ma már olcsón megvásárolható digitális fényképezőgép mozgóképes funkcióját és az internet YouTube-os szerkesztőprogramját használva kisfilmet ma már bárki tud készíteni. Mindezt ki lehet egészíteni első világháborús helyszínre tett kirándulással vagy első világháborús emlékműről készített filmrészlettel. A történelmi ismeretterjesztő jelleg azt jelenti, hogy kicsit utána kell olvasni az egykor történteknek, hogy más is értse a feldolgozott élettörténetet. A másik választható út a tematikus pályázat, amikor a történteket egy bizonyos szálat végigbogarászva jeleníti meg valaki. A szervezők a 2-4 perces kisfilmeket egészen az év végéig várják az ujaspektus@gmail.com e-mail címre, valamint az Aspektus Facebook-oldalára.
Az Aspektus szervezői megbeszéléseket folytattak az Esterházy Emlékbizottsággal egy másik, kifejezetten gróf Esterházy János mártírpolitikus életéről szóló kisfilmvetélkedő indításáról, amelynek ötlete idén márciusban a Rákóczi Szövetség részéről érkezett, hiszen a halálának hatvanadik évfordulója alkalmából ekkor hirdették meg az Esterházy-emlékévet, amelynek része lehetne egy ilyen kifejezetten Esterházy Jánosról szóló kisfilmvetélkedő, de ez a program hivatalosan még meghirdetésre vár – jelentette ki az Aspektus témafelelőse.
Az Aspektus szervezői ezért foglalkoztak a mostani alkalommal kiemelten Jozef Tiso alakjával is, hiszen ő Esterházy János politikai ellenfele volt ugyan a későbbiekben, viszont ugyanúgy részt vett az első világháborúban, mint a későbbi magyar államfő, Horthy Miklós, és mindkettőjük tevékenységét alapvetően az első világháborútól függetlenül ítéli meg a történelmi emlékezet.
Sokkal jobban jártunk volna – jegyezte meg Gecse Géza –, ha fennmaradt volna az ország, amelyet a többiekkel együtt védtek, mert akkor ma nem lenne vitatható az életművük.
Esterházy életművét ugyanakkor mi nem vitatjuk, viszont a szomszédaink igen, pedig koholt vádakkal, de ugyanannak a paragrafusnak az alapján ítélték el, mint Jozef Tisot.
A kisfilmvetélkedőben téma lehet egy-egy egyéni élettörténet kibontása akár morális szempontból is, hiszen 1945 után például a szovjetek által „begyűjtött” magyar politikusok és katonák sorsa számos szempontból számunkra továbbra is „megfejthetetlen”.
Ilyen például, hogy az oroszok által háborús bűnösnek tekintett, a Szovjetunió elleni háború egyik kezdeményezőjét, a már 1945 februárjában Moszkvába vitt Werth Henriket miért csak 1952 áprilisában kezdik el vallatni a KGB moszkvai főhadiszállásán, a Lubjankán, amibe aztán – valószínűleg magas kora miatt – májusban bele is halt. Hogyan lehetséges, hogy ugyanekkor a szovjetek által háborús bűnösnek nem tekintett Deseő László tábornokot, egykori moszkvai magyar katonai attasét, akit az oroszok 1943 februárjában a keleti fronton ejtettek foglyul, valószínűleg üvegport etetve miért ölik meg a Butirka börtönből rabkórházba szállítva 1948 júniusában?
Ezt követően Gecse Géza először Ősz Gábornak adta meg a szót, aki a mostani alkalommal a középiskolás tanárok számára szervezett kiscsoportos foglalkozást vezette. Ősz Gábor szerint immár két év tapasztalatával a háta mögött az Aspektus az idén a buktatókat jobban ki fogja tudni kerülni, amiben a Rákóczi Szövetség támogatása azért is kifejezetten szerencsés, mivel a nagy múltú szervezet a legtöbb tanár számára – garancia. Szükség van a tanárok támogatására, konkrétan az ötös osztályzat felajánlására – hangsúlyozta Ősz Gábor.
A mából szemlélve mekkora szerepet játszott az 1917-es év az orosz történelemben? – szólt a következő kérdés. Szergej Nyelipovics, Moszkva Balasiha Önkormányzata Levéltári Osztályának vezetője, elmondta, hogy míg az 1917-es év elején Oroszországban az Orosz Birodalmi Hadsereg csapatai álltak a frontokon, az év végére már a szovjet katonatanácsok demokratikus hadserege! Oroszországban tehát 1917 volt az az esztendő, amelyben fenekestül felfordult minden.
Az 1917 júliusában elindított újabb Kerenszkij-Bruszilov offenzíva látványos kudarca Oroszországban mindenki számára meggyőzően bizonyította Bruszilov koncepciójának elhibázottságát, aminek orosz részről Galícia és Bukovina elvesztése lett a következménye – hallhattuk Szergej Nyelipovicstól.
Balla Tibor alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője kijelentette, hogy 1917 a Monarchia számára rendkívül eredményes volt. A Mária Terézia Katonai Rend 1917-es kitüntetettjei közül Kövess Hermann tábornagynak a Kerenszkij-offenzíva visszaveréséért, Bukovina visszafoglalásáért már 1917. augusztus 17-i, 30. születésnapján javasolta IV. Károly király a kitüntetés odaítélését, amelyből 1917-ben így összesen 24-et adományoztak. Ilyet kapott később Kratochvil Károly, a Székely Hadosztály 1918-1919-es ezredese, Erdély katonai parancsnoka, aki 1917 szeptember közepén az Isonzó-fronton vitt véghez hőstetteket. A hadművelet végül a caporettói áttörésben folytatódott, és ha nem kell erről a frontszakaszról nagy erőket a nyugati fronton bekövetkező angol-francia támadás miatt átcsoportosítani, akkor könnyen lehet, hogy a központi hatalmak az egész olasz hadsereget képesek lettek volna még ebben az esztendőben megsemmisíteni.
Végül Horthy Miklós Otrantói-szorosban aratott győzelme is az osztrák-magyar flotta igen szép teljesítményének tekinthető, amelyet az antant is elismert – állapította meg Balla Tibor, aki Horthy 1919 utáni tevékenységével kapcsolatban megjegyezte, hogy arra most nem szeretne kitérni.
Gerő András szerint a Monarchia gazdaságilag működőképes állam volt, csak azért ment tönkre, mert politikailag önkorrekció-képtelen volt. Egy trialista megoldás segíthetett volna rajta, de csak 1914 előtt.
G. Kovács László történész a szlovákok világháborús szerepéről szólva megjegyezte, hogy a világháború valamennyi frontján jól teljesítettek – nemcsak a keleti, hanem például a szerb fronton is. Jozef Tiso, aki a XX. századi szlovák politika egyik legjelentősebb alakja, Tiszó Józsefként például tábori lelkészi szolgálatot látott el Galíciában és onnan magyarul is tudósította a Nyitra Megyei Szemlét.
Milyen összetevői lehettek az 1917-es magyar emlékműállítási törvénynek? – szólt a következő kérdés. Gerő András kiemelte, hogy a magyar történelemben ekkor hoztak először ilyen törvényt, amely a maga nemében azért is egyedülálló, mert tömegesen 1917-től kezdve állítottak emlékművet közkatonáknak, tehát az emlékműállítás egyfajta demokratizálódásáról beszélhetünk. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a folyamat a Horthy-korszakban teljesedett ki, amely egyfajta hőskultuszban gondolkodott.
Jozef Tiso és Esterházy János gróf politikai életpályájának összehasonlítása során megállapítható – jelentette ki G. Kovács László -, hogy míg Jozef Tiso számláját kétségtelenül háborús bűnök terhelik, addig gr. Esterházy János esetében, aki Jozef Tiso politikai ellenfele volt, ilyesmiről nem beszélhetünk. Annak ellenére, hogy ugyanannak a paragrafusnak az alapján ítélték el Esterházyt, mint Jozef Tisot, de Esterházy esetében koholt vádakról van szó, vagyis semmi nem igaz abból, aminek alapján – egyébként távollétében – halálra ítélték, hiszen ekkor a Szovjetunió különböző büntetőtáboraiban raboskodott, amíg 1949-ben vissza nem adták Csehszlovákiának, ahol büntetését kegyelemből életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták – hallhattuk G. Kovács Lászlótól.
Gerő András a hős kategóriával kapcsolatban tudatosította, azt, hogy valaki a jó vagy a rossz ügy érdekében halt-e meg, többnyire a győztes állapítja meg. Gerő András egyébként a politikusokkal kapcsolatban kevésbé megértő, ugyanis a politikusi pálya velejárója, hogy a saját döntései az illető számára kellemetlen következményekkel is járhatnak: lehet nyerni, de lehet veszteni is. A halálban megtestesülő emberi kegyelet és tisztelet viszont egy és oszthatatlan – ha van emberi egyenlőség, akkor az maradéktalanul a halálban testesül meg – fogalmazott Gerő András, amit Balla Tibor egy olasz első világháborús emlékmű sírfeliratát idézve támasztott alá: „a vitéz olasz és magyar harcosok emlékére, akik egyesültek a halálban” – hallhattuk az alezredestől.
Az előadás, valamint a nap folyamán felvett interjúkból és híradó-filmrészletekből összeállított film szövegét hamarosan szintén közreadjuk. (Egy részét angolul is – annak érdekében, hogy azoknak is biztosítsuk a lehetőséget a kisfilmvetélkedőben való részvételhez, akik nem beszélnek magyarul, így például szlovák anyanyelvűeknek is.)
Aspektus/Felvidék.ma
