Ez a nap más, mint a többi. Legalábbis a gyermekeink számára. Magyarországon május utolsó vasárnapján tartják, de a világ legtöbb országában a nyár első napján ünneplik a jövő generációit. Törökországból indult ez a kezdeményezés, ahol először 1920-ban tartottak gyermeknapot. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban ünnepeljék meg a gyermekek napját, a köztük lévő testvériség, valamint a jólétük érdekében folytatott küzdelem hangsúlyozására.
Azóta ez a nap több értelmet is kapott. Jó alkalom felhívni a figyelmet a gyermekéhezésre, vagy a gyermekmunkára, netán a gyermekek ellen elkövetett erőszakra. De számunkra, felvidéki magyarok számára ez is egy apropó arra, hogy a bennünket évtizedek óta nyúzó fogyásra hívjuk fel a figyelmet.
A népszámlálási adatok nem hazudnak, és saját mikrokörnyezetünkben is jól érzékelhetjük, hogy bizony apadnak az iskolák osztálylétszámai, sőt mi több, egyre több kis faluban bezárnak az iskolák és az óvodák. Amikor egy-egy községben évente csak egy-két gyermek születik, aligha beszélhetünk arról, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Többször is megírtuk már – e honlapon is –, hogy nekünk gyermekek kellenek. Nekünk nagycsaládban gondolkozó fiatalokat kell nevelnünk, akik szembemenve a nem túl kedvező trendekkel, a családban találják meg az élet igazi értelmét. Olyan fiatal nőket, akik a legnagyobb karriert nem a hivatásukban, hanem anyaságukban szeretnék és akarják megélni.
Természetesen nem vagyunk annyira naivak, hogy ne tudatosítsuk, ehhez nem elég az elhivatottság, az elszántság, hanem kőkemény anyagiakra is szükség van. Olyan szociális környezetet kell teremteni – és az a mindenkori államhatalom feladata –, hogy a több gyermek vállalása a fiatalok számára könnyebb legyen.
Azt, hogy a gyermek mekkora kincs, leginkább a meddőséggel küzdő párok tudják. Sajnos, ez az őrült rohanó világ, amiben élünk, egyre több fiatal számára teszi nehezítetté vagy egyenesen lehetetlenné a gyermekvállalást.
Egy szó, mint száz, értékvesztett világunkban ideje volna önmagunkba nézni, s feltenni a kérdést: Mi is valójában az élet értelme? Ha gyermekeinkre, unokáinkra tekintünk, szemernyi kétség sem marad bennünk afelől, hogy semmi nem okozhat nagyobb örömet és boldogságot nekünk, mint az ő meglétük. Azzal, hogy megszülettek, bearanyozzák az életünket.
