A Rozsnyói járásban több templomban láthatunk Szent Lászlót ábrázoló freskót. A gömöri-nógrádi régióban elterjedt volt Szent László ábrázolása. A kutatások szerint ebben a régióban maradt fenn a legtöbb olyan freskó, amely a lovagkirályt ábrázolja. Köszönhető mindez annak is, hogy László király kultusza az Anjouk idejében teljesedett ki, akiknek bázisa éppen Gömörben volt.
Szent László nevéhez több csoda is fűződik. Az egyik szerint a magyarok táborában egyszer pestisjárvány tört ki. Szent László király segítségért imádkozott Istenhez. Azt a sugallatot kapta, hogy lője ki nyílvesszőjét, az majd megmutatja, melyik növényből készítsen főzetet a betegeknek, hogy azok meggyógyuljanak. A növényt, amely megállította a járványt, aminek latin neve: Gentiana cruciata – ma is Szent László füvének nevezik.
Feljegyezték Szent Lászlóról azt is, hogy ahol letérdelt imádkozni a fűre, nyomában csodálatos virágok nőttek. Számtalan, ma is élő csodatétel emlékeztet minket Szent László szentségére. Szent László király teste 1095. július 29-én vált fénnyé, ezt követően sírja zarándokhely lett. Már életében is több legenda és monda volt ismert a lovagkirályról. Sírjánál a vakok visszakapták szemük világát, a süketek újra hallottak, a sánták meggyógyultak.
Szent László királyt Árpád-házi III. Béla avatta szentté. III. Celesztin pápa két bíborost küldött, hogy a Szent László király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel pedig végképp meggyőzte az olaszokat. 1192. június 27-én, a nagyváradi székesegyház fölött, tündöklő fényes csillag jelent meg. A csillag két órán át tündökölt vörös fénnyel a király sírja felett. Ezért Szent László napját nem fénnyé válásának, „égi születésnapjának” évfordulóján tartjuk, hanem június 27-én, a nagyváradi csillagjelenés napján.
A Rozsnyói járásban több templomban találtak Szent Lászlót ábrázoló faliképet
Körtvélyest 1234-ben említi először oklevél. A falu felett magasodó egyhajós, késő gótikus Szent Anna kápolna búcsújáróhely. Egy régebbi templom helyén épült fel. Freskói töredékesen maradtak fenn, ugyanis azt valószínűleg a 17. században lefestették. Az 1970-80-as években rekonstruálták a templomot, a faliképre 1981-ben bukkantak rá.
A körtvélyesi Szent Anna kápolna 1380-ban épült, 1512-ben átalakították. A falfestményeket 1981-ben fedezték föl, de nem restaurálták. „Jelen állapotban olyan rossz minőségűek, hogy az alakok szinte egyáltalán nem fölismerhetőek. A szakirodalom egy része azt állítja, hogy az egyik koronás-glóriás fejben Szent Lászlót ábrázolta a művész” – olvasható Kovács László és Görföl Jenő A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvben.
A szintén Rozsnyóhoz közeli Kransznahorkán a három szent király faliképe látható. Temploma Mindenszentek tiszteletére épült a 14. század elején gótikus stílusban. Az Isten házát többször átépítették, utoljára a 18. század végén, klasszicista stílusban. Később a belső terei is megújultak, ekkor kerültek ide a neogótikus oltárok. A templomban az eredeti középkori freskók nagy része még látható. A települést először 1322-ben említik az oklevelek.
„A faliképek a hajóban csak az 1980-as felújításkor kerültek elő. A festményen a három alak oszlopos loggiában áll. Szent Imre és Szent István hermelin béles palástban és díszes ruhában van, Szent László vértben, de fegyverszoknyában. Mindhármójuk fején liliomos korona. Attribútumaik a szokásosak: Szent Imre kezében liliom, Szent István kezében országalma, Szent László kezében bárd. A ruházatuk alapján a festmény keletkezése az Anjou korra tehető, tehát a 14. század második felére” – írja Kovács László. A lovagkirály kultusza ezeknek a freskóknak köszönhetően még ma is élénken él a magyarság körében.
