Egy barokk kori skapuláré társulat a mai napig él a Csermosnya völgyének egyik mesébe illő községében. Barkán immár 258. alkalommal rendezték meg a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére a kultusszá fejlődött búcsújárást. Július 15-16-án 1200 hívő látogatott el az egyházi rendezvényre.
A skapuláré egy széles, mellen és a háton aláomló vállruha, melyet néhány szerzetesrend, mint a karmeliták, bencések vagy a domonkosok a habitus részeként viselnek. A két zsinórral összekötött posztódarabokra általában a Kármelhegyi Boldogasszony vászonra nyomtatott képét varrták. Viseléséhez kapcsolódik a szombati bulla (Bulla Sabbathi) kiváltsága is. A legenda szerint Mária ígéretet tett arra, hogy a skapulárét viselőt a halála utáni első szombaton a tisztítótűzből a mennyei üdvösségre segíti.
„Valassik János barkai plébános az 1700-as évek közepén a sarutlan karmeliták budai skapuláré társulatához folyamodott, kérve engedélyüket a barkai skapuláré társulat megalapításához. Nemcsak filiása akart lenni a budai anyatársulatnak, hanem egy önálló, független gyülekezetet akart létrehozni. Ez tulajdonképpen a legrégebbi társulás a környéken. XIII. Kelemen pápa 1759-ben kiadott bullájával engedi, erősíti és örökíti a társulatot. A beiratkozó tagok kötelessége volt a skapuláré viselése, az előírt imádságok elmondása, böjtölési szabályok betartása, az állapotbeli tisztaság megőrzése és az alamizsnálkodás”– mesélt a hagyomány kezdeteiről Icso Béla, Barka polgármestere, aki azt is elmondta, hogy évente újabb hívőket jegyeznek fel a társulat barkai plébánián elhelyezett anyakönyvébe. Az alapszabály szerint a mindenkori plébános a helyi élő skapuláré társulat elnöke. Az elhunyt tagok igazolványát vissza kell küldeni a plébániára, az ő emlékükre tartják a búcsújárás első magyar nyelvű szentmiséjét is.
Két legendát is ápol a község
A barkai plébániatemplomban ma két Mária-kép található: a főoltáron a Kármelhegyi Boldogasszony, a mellékoltáron pedig a Pócsi Szűzanya kegyképmásolata. Az előbbihez egy csodálatos gyógyulás legendája is fűződik: „Egy Kuchta nevű ember három évig járt a kegyképért Rómába. Ezt a zarándoklatot a fia gyógyulásának érdekében végezte. Szádelő felől érkezett haza. Mikor a falu felett található Legenda-kápolnához ért, mely köré öt hársfa van ültetve, megszólaltak a harangok és a fia jobban lett. Kuchta a képet először szülőfalujába, Lucskára vitte, de az másnapra Barkára „repült”, egy gesztenyefára, ami a mostani oltár helyén áll. Ez háromszor ismétlődött meg. Végül a kép köré építették a szentélyt, viszont maga a templom régebbi.”
A Béke-barlangot 1947-ben építették közadakozásból. A második világháború után a falubeliek hálát éreztek a Szűzanya iránt, aki megkímélte őket a bombázásoktól és az ágyúzástól. „A front 1944 végén több mint egy hónapig a hegygerincen tanyázott. Először a román, majd a szovjet tüzérség próbálta lőni a falut. Nem egy megsemmisítő támadásról van szó, de rettegésben tartották a lakosságot”– világosított fel a legenda valós alapjáról a polgármester.
Icso Béla: „Itt a lélek munkájáról van szó”
A barkai egyházi rendezvényt a helyi római katolikus plébánia szervezte. Az előkészületi munkálatokhoz a község önkormányzata is hozzájárult. A zarándokok szombaton dél körül érkeztek Barkára. Ennek a hagyománya a 18. századba nyúlik vissza. „A 70-es évekig a gyalogosok vagy az autóbuszokkal érkezők a Legenda-kápolnától indultak közösen. Amikor a harangok megszólaltak, énekszóval, kereszttel és virágokkal vonultak be a faluba a hívők. Napjainkra annyi maradt meg, hogy a Barkára érkezők egy része összecsoportosul és harangszóra vonulnak a faluba” – mondta Icso Béla. Idén a szombat délutáni istentiszteletet Fedorka Zsolt csécsi plébános tartotta.
Hat órától német nyelven Weiszer Attila szolgáltatta a szentmisét. Ez a környék sokszínűségét is jelképezi. A 20. század elején a szomolnoki németek szintén látogatták a búcsújáró helyet. Az esti szlovák nyelvű misét Bartal Tamás Károly nyugalmazott apát úr cerebrálta. Idén éjjel fél 11-kor került sor a diákmisére, melyet Juhász Attila tornai plébános tartott meg. Ez egy misztériummal jobban átitatott mise, melynek végén került sor a Béke-barlanghoz vezető fáklyás felvonulásra, amit hajnalig tartó imádkozás és szentségimádás követ.
Vasárnap reggel ötkor vette kezdetét az első görög katolikus szentmise. A tábori oltárnak máriapócsi motívuma van, melyet 1793-ban kapott a plébánia. Délelőtt magyar és szlovák nyelvű celebrálásra is sor került. Az utóbbit Stanislav Stolárik rozsnyói püspök tartotta. A legtöbben idén is a 11 órai szentmisére látogattak el, amit Rákai Gábor püspöki helynök tartott Tornaljáról.
„A búcsújárás az iparosodás előtt háromnapos esemény volt. A szocializmus idején a falvakban szakszervezeti kirándulásként indítottak autóbuszokat a barkai búcsúra. Sok függ attól is, hogy az egyes plébánosok mennyire tudják mozgósítani azt a gyülekezetet, melyet pásztorolnak. Jelenleg egyre erősebb teret nyer az individualizmus, az emberek saját autóikon érkeznek a faluba” – nyilatkozta portálunknak Icso Béla, hozzátéve, hogy ezt az egyházi rendezvényt nem lehet és nem is szabad világi szempontok szerint minősíteni, hiszen sokkal többről van szó. „Azt, hogy milyen irányba fejlődik a tradíció, nem tudjuk, de bizonyos, hogy a barkai búcsújárásnak van jövője. Van ennek a helynek egy varázsa, ezért él, és élni is fog.”
A barkai búcsú az egész falu ünnepe, a családok összetartozásának is a napja. A reformátusok számára is egy közösségerősítő eseményről beszélhetünk. Szombaton az önkormányzat sportdélutánt szervezett a fiataloknak. Ez a programpont azoknak szól, akik a hithez még nem viszonyulnak olyan módon, ahogy kellene, de egy alternatívát nyújt a szórakozásra, az egyházi rendezvényt nem zavarva.
