Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző a Smer egyik támogatójának, Jozef Kopeckýnek a bizniszéről ír.
Jozef Kopecký addig ismeretlen vállalkozó volt csupán a széles nyilvánosság számára. Az újságírók sem sejtették, hogy mivel üzletel, és hogyan megy a vállalkozása. Mivel a társadalmi eseményeket kerülte, a média az arcát sem ismerte. Pedig Kopecký volt az egyike a Smer vállalkozói háttérembereinek, akinek a neve a párt zárszámadásában is szerepelt. 2001-ben ugyanis 200 ezer koronát adományozott a pártnak. A mecénás Kopecký 2002-ben ott volt a Smer választási központjában is, amit akkor azonban még nem tudtam. Kopeckýra egy SDKÚ-hoz közeli vállalkozó hívta fel a figyelmemet, aki jártas volt a védelmi minisztérium ügyeiben. „Az Ikores nevű cége fogja a katonai levéltárat felépíteni Nagyszombatban. Egymilliárd koronáért, közbeszerzés nélkül” – mondta még 2007 nyarán.
„Ezzel a céggel jók a tapasztalataink…”
A gond az volt, hogy ennél az erőtárcánál több pályázatot is titkosított rendszerben szerveznek. Ugyanolyan nehéz megállapítani a pályázati bizottságok tagjainak a nevét is. A kérdéseimet ezért úgy kellett megfogalmaznom, hogy nyilvánvaló legyen, részletes információim vannak a Kopeckýnak szánt egymilliárdos megrendelésről. Ellenkező esetben ugyanis a védelmi minisztérium, amelyet akkor a Smer jelöltje, František Kašický irányított, biztosan kitért volna a válaszadás elől. Még mielőtt a kérdéseimet elküldtem volna, felhívtam Miroslav Javort, a pályázati bizottság egyik tagját, amely a döntést hozta, hogy a nagyszombati katonai levéltárat az Ikores cég fogja építeni. Az ő nevét is a már említett SDKÚ-hoz közeli forrás árulta el nekem.
Javornak nem kellett volna semmit sem mondania, nyugodtan kibeszélhette volna magát, amint az a védelmi tárcánál megszokott volt. Amikor azonban megemlítettem neki, hogy Kopecký a Smer szponzora, elkezdett beszélni. Az Ikores kiválasztása során állítólag ennek nem volt semmilyen szerepe. „Ezzel a céggel jók a tapasztalataink, a védelmi tárcánál több megrendelést is megvalósított már.” Nyilvánvalóan azonban nem ő volt az egyedüli, amely egy katonai levéltárat képes felépíteni, amit Javor is megerősített. „Persze hogy vannak más cégek is. A bizottság azonban úgy döntött, hogy a szerződéskötés közvetlen odaítéléssel történik, senkit sem kellett tehát kiválasztanunk.”
Kašický miniszter azzal érvelt, hogy az Ikoresszel már 1998 óta együttműködnek. Hogy miért nem írtak ki ebben az esetben közbeszerzést, arra nem adott magyarázatot.
Több mint 500 millió korona értékben jutott állami megrendelésekhez
Kopecký végül mégsem építette fel a nagyszombati katonai levéltárat, a hivatalos ok a pénzhiány volt. A tervdokumentációért azonban így is bezsebelt majdnem 50 millió koronát. A katonai levéltárügybe Kašický ugyan nem bukott bele, de a túlárazott négymilliárd koronás takarítási tenderek a földre kényszerítették. Az egyiket a Slovclean nevű cég nyerte, amelynek Martin Borguľa, a Smer pozsonyi önkormányzati politikusa volt a társtulajdonosa, aki akkoriban Kopecký lányával járt, majd később feleségül is vette. A túlárazott tendereket megszüntették, Kašický pedig lemondott a miniszteri tisztségéről. De a mecénás Kopecký még nem mondta ki az utolsó szót. Az első Fico-kormány idején több mint 500 millió korona értékben jutott állami megrendelésekhez.
Az Ikores cég a védelmi, pénzügyi és közlekedési tárcáknál is hasznot húzott, kaszárnyák, határátkelő helyek, de repterek korszerűsítése útján is. Legfőképpen a pozsonyi reptér 200 millió koronás korszerűsítése keltett kételyeket. Kopecký cége először új parkolóhelyeket épített ott 38 millió koronáért. Ezt követően megszerezte a reptér nagyobb korszerűsítésére szóló megrendelést is, amelynek részét képezte egy 70 millió koronás ún. indulási híd felépítése. De ez még nem minden. Amint ugyanis sikerült megállapítanom, a reptér a tervezetet kibővítette egy újabb indulási híddal, amelyet szintén az Ikores épített. Hogyan másként, mint versenypályázat nélkül. Bár 100 millió koronás megrendelésről volt szó, a reptér honlapján nem volt a „győztes” cégről, sem pedig a kiválasztásának módjáról egyetlen szó sem.
Már az első indulási híd megépítése is kérdéseket vetett fel, amely a Schengenből és a kívüle érkező utasáramlást volt hivatott áttekinthetőbbé tenni. A tervezet eredetileg 23 millió koronába került volna, és a schengeni bizottság is jóváhagyta a megépítését. „Már lezajlott a versenypályázat, sőt, már a területrendezési döntés is megszületett” – állította a reptér volt vezetője, Milan Kajan.
A reptér új vezetése, amely a 2006-os választások után érkezett, azonban a jóváhagyott tervezetet meg a pályázat eredményét is figyelmen kívül hagyta. Az új kivitelező Kopecký cége, az Ikores lett. Megnövekedett az ár is, mégpedig háromszorosára. Ennek oka állítólag az volt, hogy az eredeti tervezet nem számolt a részletekkel. No meg az időhiány, hogy ne essünk el az uniós alapokból származó pénztől.
„Amikor a lakást vettem, még nem sejtettem, hogy bekerülök a reptér igazgatótanácsába”
Néhány hónappal később a reptér a megrendelést további 100 millió koronával megemelte, amelyért az Ikores egy másik indulási hidat is felépített. Kopecký cégével csak egy záradékot írtak alá az eredeti szerződéshez, megint csak időhiány miatt. De még az idő szorításában is működhetnek a dolgok másképp. „Egyszerűbb feltételekkel rendelkező szimulált pályázattal vagy szűkebb pályázattal” – magyarázta Emília Sičáková-Beblavá, a Transparency International szervezetből. Szerinte a reptér több céget is megszólíthatott volna, és megállapíthatta volna, ki milyen áron tudja a másik indulási hidat rövidebb megvalósítási idő alatt felépíteni.
„Tudjuk, ki tevékenykedik az építőipari piacon, az Ikores nincs itt monopolhelyzetben. Így ez az egész olyan gyanút kelt, hogy a reptér egy előre kiválasztott érdeklődőnek akarta adni a megrendelést, amelyet ráadásul a Smer párttal való összefonódással is gyanúsítanak.”
A cikk készítése alatt találkoztam a reptér vezetőjével, František Stolárikkal is. Megengedte, hogy fényképezzünk és forgassunk is, túlságosan azonban nem tudott meggyőzni. Egész idő alatt az Ikores céget dicsérte, hogy rekordidő alatt minőségi munkát végzett. „A projekt fő célja az volt, hogy elkülönítsük azokat, akik itt szállnak le, azoktól, akik itt szállnak fel, hogy ne kerüljenek kapcsolatba” – állította Stolárik. Ám technikailag olcsóbb megoldás lett volna a kétemeletes belső terek átépítése. „Az egyik emelet nem volt kihasználva, vagyis megoldhatták volna úgy, hogy az egyik emeletről a schengeni, a másikról a Schengenen kívüli utasok indulhattak volna” – érvelt Stolárikkal szemben az elődje, Kajan.
Az indulási hidaknak ráadásul csak akkor van értelmük, ha azokon keresztül az utasok egyenesen a repülőgépbe jutnak. „De ha csak a repülőtéri kifutópályára jutnak azon keresztül, amint az jelenleg történik, és a repülőgéphez autóbusszal vagy gyalog kell eljutniuk, akkor ez egyáltalán nem hatékony” – magyarázta Kajan.
Stolárik elismerte, hogy több embert is ismer az Ikores cégből, beleértve annak tulajdonosát, Jozef Kopeckýt is. Ráadásul ő is a Pažítková utcában lévő lakótömbben vett lakást, amelyet szintén az Ikores épített. Stolárik azonban azt állította, hogy ez Kopecký cégének megrendeléseivel nincs összefüggésben. „Amikor a lakást vettem, még nem sejtettem, hogy bekerülök a reptér igazgatótanácsába” – mondta. A 3,3 millió korona értékű lakásra a fiával együtt, aki a lakás másik felének a tulajdonosa, kölcsönt vett fel. „Én kétmilliót, a fiam meg egymillió háromszázezer koronát.” Stolárik az ezt igazoló iratokat is megmutatta. „Havonta húszezret törlesztek.” Stolárik ebben az ügyben teljesen másként viselkedett, mint Robert Fico kormányfő, akinek az édesanyja szintén a Pažítková utcai házban volt tulajdonosa egy lakásnak.
Fico tagadta, hogy a lakás jutalék lett volna az Ikores cégtől
Az információt elsőként a Plus 7 dní közölte. Két alapvető információ azonban hiányzott. A lakás ára, de legfőképpen a bizonyíték, hogy a lakás árát átutalták Kopecký cégének, az Ikoresnek a számlájára.
„Álljon meg nálam, van az ön számára valamim” – hívott fel ezzel 2007 októberében egy SDKÚ közeli befolyásos ember. A találkozónkon aztán átadta nekem a lakás adásvételi szerződését, amelynek tulajdonosa Fico édesanyja, Emília volt. A szerződésből kiderült, hogy a kétszobás lakás a Pažítková utcában mintegy 2,5 millió koronába került. A pince és a garázs további 315 ezer korona volt. A lakás nem egész 80 négyzetméteres, két terasszal és a ház legfelső szintjén található. A ház többi lakásával összehasonlítva, a kormányfő édesanyja olcsóbban jutott a lakásához.
Fico tagadta, hogy a lakás jutalék lett volna az Ikores cégtől, amely a kormányzása idején több állami megrendeléshez is hozzájutott. Azt állította, hogy a Pažítková utcai lakást a testvérével, Ladislav Fico vállalkozóval együtt vette az anyjának. A lakás árának átutalásáról szóló bizonylatokat azonban nem volt hajlandó megmutatni. Az sem volt világos továbbá, ki is lakik a lakásban, mivel Fico anyja továbbra is Nagytapolcsányban élt. A Plus 7 dní riporterei rajtakapták Ficot és a munkatársát, Zuzana Kupcovát, amint éjszaka röviddel egymás után távoznak a lakásból.
„A lakás megszerzésének célja nagyon egyszerű, hogy Emília Ficová, mivel egyedül él Nagytapolcsányban, felköltözhessen Pozsonyba, ahol két gyermeke is él. Jelenleg a lánya, Lucia Ficová lakik a lakásban” – reagált a Smer akkori szóvivője, Silvia Glendová.
A csúcspolitika világából a vállalkozó Kopecký is visszahúzódott
A méltányosság kedvéért azt is el kell mondani, hogy a Pažítková utcai lakótömbben Pavol Kužmának és Vladimír Ľuptáknak (mindketten SDKÚ-sok) is volt lakásuk, akik 2001 és 2006 közt a vasút volt menedzserei voltak. Ugyanebben az időben az Ikores cég több megrendelést is kapott az államvasutaktól. A Fico anyjának lakásáról írt cikkem megjelenése után néhány héttel találkoztam az SDKÚ-s forrásommal. Szerettem volna néhány részletet ellenőrizni, hogy folytatni tudjam a témát.
„Máshol kell találkoznunk, az iroda nem biztonságos” – mondta, és egy városszéli kávéházat javasolt találkahelyül. Amikor odaértem, alig ismertem rá. A bárpultnál egy halálra rémült ember állt, aki a sildes sapkáját a homlokába húzta. „Üldöznek” – mondta csendes hangon. „Kicsoda?” – kérdeztem értetlenül. „A titkosok.”
Nem tudom, hogy igaz volt-e vagy csak valamiféle paranoia, de semmi további lényegest már nem mondott nekem. Idővel aztán megnyugodott, sőt támadásba ment át. Amikor egy SDKÚ-s ügy miatt újra felhívtam, amelynek az egyik kulcsfigurája éppen ő volt, dühösen, sőt agresszív módon reagált. Nyilván azt gondolta, hogy mivel a múltban átadta nekem annak a lakásnak az adásvételi szerződésének a másolatát, amelynek Fico anyja volt a tulajdonosa, majd kímélni fogom őt, és szemet hunyok az ügyei felett.
De nem ez történt, így aztán a kommunikációnk már csak hivatalosra korlátozódott. Én mindig elküldtem neki a kérdéseimet, amire ő válaszolt. Nagyon szűkszavúan, többnyire csak egy mondattal. Személyesen azóta nem találkoztunk. Fokozatosan eltűnt a közéletből, hasonlóképpen, mint a párt, amelynek hosszú évekig segített.
Nem volt azonban egyedül. A csúcspolitika világából a vállalkozó Kopecký is visszahúzódott. Amikor a vállalkozása iránt a média is érdeklődni kezdett, az Ikores honlapjáról eltűnt az állami megrendelések jegyzéke, amelyet a cég Ficotól kapott. Kopecký figyelmen kívül hagyta az újságírókat, nem emelte a mobilját, a telefonos üzenetekre nem válaszolt. Az Ikores a botrányok után Texo Partnerre változtatta a nevét, a cég felügyelő tanácsába pedig beült egy honolului vállalkozó. A Texo Partner székhelye azonban ugyanott van, mint annak idején az Ikoresé.
Kopecký már nem üzletel nagyban az állammal, ám kétségkívül nem éhezik. A Plus 7 dní hetilap 2007-ben azt írta róla, hogy a családjával egy tágas villában él a pozsonyi Kramáre városrészben. Az ingatlanügynökök 60 millió koronára becsülték a villa értékét.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
