Újra felhúzták a Gombaszögi Nyári Tábor zászlóját. A rendezvényt Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, és Orosz Örs, a tábor főszervezője nyitották meg.
Gombaszög, mint a fiatalság közösségi és rendezvényközpontja
„Azt szeretnénk, hogy Gombaszög egy kitüntetett hely legyen ne csak a térképen, ne csak a naptárban, de a szívünkben is. Tavaly lóhalálában igyekeztünk alkalmassá tenni a kempinget több ezer fő befogadására, a felszín alatti, nem látható infrastruktúrát fejlesztettük. Kötelező kör volt ez, de nem tudtunk annyira örülni az eredménynek, mint ahogy azt idén tehetjük. Befejeztük ugyanis a félbehagyott munkákat, komfortossá tettük a vizesblokkot, mosdókat, leköveztük az utakat, építettünk egy pompás medencét, elkészült dunai homokkal a strandröplabdapálya, két faépület, és rengeteg apró kis történet szövődött bele a gombaszögi helyszínbe – határkövekről, mérföldkövekről, szobortalapzatokról és egyéb más látnivalóról. A legfontosabb előrelépés azonban évtizedes távlatokra szól. Gombaszöget a felvidéki fiatalság egy közösségi és rendezvényközpontjává szeretnénk tenni. Azt hiszem, hogy ebben az irányban jó úton haladunk” –fejtette ki beszédében Orosz Örs.
Gombaszög él!
Az elhanyagolt gömöri régióba 84 millió forintos támogatás érkezett 2016-ban a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságán keresztül, ami lehetővé tette a Gombaszögi Nyári Tábor eredeti helyére való visszaköltözését.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, aki az előző éven is jelen volt a táborban, kérdésünkre elmondta: „Örülök annak, hogy ezek a változások, beruházások megvalósultak. Azért támogattuk, mert szeretnénk, hogy egy állandó táborhely alakuljon ki itt, Gombaszögön. Szeretnénk, ha ez a tábor alkalmas lenne arra, hogy egész évben fogadja az itt lakókat, illetve táborozókat, tehát szeretnénk téliesíteni majd, és egy olyan bázist kiépíteni itt, a Felvidék közepén, amely egy állandó bázisa lehetne az itteni magyarságnak” – fogalmazott az államtitkár.
Eddig két rendezvény alkalmával népesedik be a völgy
A völgyben jelenleg az ifjúsági táboron kívül évi rendszerességgel valósul meg a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély is. Bárdos Gyula beszédében elmondta, hogy Felvidéken erőteljesebbnek kell lenni az összefogásnak, szükség van arra, hogy megtalálják a közös hangot. „ Jövőre hatvanéves a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély. Ezt a kerek jubileumot emlékezetessé szeretnénk tenni. Éppen ezért az országos elnökségben külön téma lesz az ezzel kapcsolatos előkészületek. A táborral való együttműködés kapcsán több elképzelés van. Természetesen erről is beszélni fogunk, de maga az, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, hogy együtt kerítettük be a tábort, hogy a felújított színpad az itt fellépőket is szolgálja, azt mutatja, hogy a köztünk levő együttműködés kölcsönös és sikeres” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Bárdos Gyula.
A megnyitót a Tompa Mihály-szobor leleplezése követte. Tompa Mihályról dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, kormánybiztos tartott beszédet. Elmondta:„Tompa Mihály szobra sokáig itt állt, e gyönyörű Felvidéken, 1888-ban, a szepességi Fekete-hegy fürdőn Faragó József alkotásaként, s aztán eltűnt. Maradt a talapzat üresen, várva, hogy újra ott legyen a költő szobra, s most sokak álma valóra vált, amikor a 200 éves, és az 500 éves évfordulón, ahol visszafordulunk, ahol tudjuk, hogy a boldogság kevés, ahol a jelen, és a múltunk is legalább ilyen fontos, hogy jövő épülhessen belőle. Éliás Ádám megformálta számunkra a költő szobrát, hogy ez a szobor prédikáljon, jellé váljon mindannyiunk számára.”
Az ember könnyen elveszíti az irányt
Fazekas László református püspök beszédében az együtt gondolkodást hangsúlyozta. „Miniszteri biztos úr ajkáról is elhangzott, és én itt veszem észre a Szentléleknek csodálatos munkáját, hogy együtt tud dobbanni a szívünk, és együtt tudunk gondolkodni. Nagyon örülök annak, hogy egyre jobban együtt tudunk gondolkodni sokakkal. MKP-val, Csemadokkal, magyar kormánnyal és nagyon hálás a szívem azért, hogy most ezeken az évfordulókon itt, Gombaszögön is együtt tudunk lenni. A reformáció ugyanis szintén egy visszanyúlás volt egy formációhoz, ami deformálódott. Reformálni kellett, újraalakítani az eredeti mintájára. Azért nyúlunk ilyenkor vissza, mert megújulást várunk, mert előre szeretnénk haladni. Visszanyúlni a múltba azért, hogy az eltévesztett irányt újra felfedezzük, újra észrevegyük, újra élővé tudjuk tenni, és a megfelelő irányba haladhassunk” – fogalmazott a Református Keresztyén Egyház püspöke.
A szobor leleplezése a himnusz eléneklésével zárult.
