Ha (maga)mutogatás, akkor: Alojz Hlina

A nyomtatott szombati sajtóban olvastam egy „épületes” beszélgetést Alojz Hlinával, a KDH elnökével, aki parlamenti performanszait, magyarán bohóckodásait kiélve végre révbe ért, amikor is egy elhagyott, tartalmilag kiüresedett pártot szoríthatott keblére. Így újra egy elnöknek lett pártja, anélkül, hogy szaporította volna a százötvenet is meghaladó közéleti homokozók számát.

Immár egy árva párttal a tarsolyában, az Árva megyéből származó honpolgár – akinek minden magyar, ha nem szlovák, gyanús, sőt irredenta, és aki különösképpen ideges lett, mióta – néhány televíziós helyszíni közvetítés révén – rádöbbent, hogy szerinte a csallóközi szurkolótábor a DAC-meccseken arra irányuló kísérletet hajt végre, hogy visszacsatolja a Felvidéket, amiért szerintem többször is megrugdosta a készüléket.

A szerkesztő kérdésére, vajon úgy véli-e, határokat akarnak módosítani a felvidéki magyarok, úgy felelt, „lappang, lappang valami, ami bármikor kirobbanhat”, ezért rizikósnak kell értékelni a dunaszerdahelyi focimeccseket. Egyébként nincs problémája a magyarokkal, habár a politika vad dolog, mert egy pillanat alatt fordulatot vehet, és egyszercsak a barát már többé nem az.

Hlina szerint mi, magyarok a történelmi Felvidék mítoszát túlságosan sokáig éltetjük magunkban, ami káros a társadalom egészségére. Ő személyesen épp egy ilyen ősi mítoszt hatástalanítandó 2010-ben, Trianon évfordulóján vissza akarta adni Árpád vezér Svätopluknak ajándékozott fehér lovát Orbán Viktornak, de a magyar rendőrség még idejében visszafordította és díszkísérettel hazatranszportálta.

Az interjúból az is kiderült, hogy szerinte sokkal jobban tenné az MKP is, ha nem etnikai alapon szerveződne, hanem értékrendi alapon. (Telitalálat! Elég csak körülnézni a bizniszpártok sorában, hogy megtudjuk, mit is tartanak értéknek.) A történelem kerekeit néha rossz lelkiismeretből adódó paranoid félelmek is mozgatják, és ráadásul ezeket kimondva szavazatokat lehet nyerni. A jól bevált magyar kártyát most Hlina is felfedezte magának, hogy megörökölt pártját visszahozza az agóniából. De kudarcba fulladt magyarországi kalandjával bizonyára nemcsak humorérzékéről tett tanúbizonyságot, hanem elmeállapotáról is. Meg azokéról is, akik majd újfent bejuttatják a parlamentbe.