Fotó: Báthory Péter

Don Juannal kezdte a pályáját a hetvenes évek elején a Vígszínházban. 45 évnyi hűség után elérkezett Don Juan apjához. Ez alatt a több mint négy évtizednyi vígszínházi hűség alatt nem voltak különösebb mélypontjai, ugyan a filmesek nem nagyon „ismerték”, de a tévések annál inkább. Sok-sok tévéjátékban és egyéb műsorban élvezhettük a játékát, míg a verskedvelők a verseit olvashatják 1985 óta. Lukács Sándor ma ünnepli a 70. születésnapját.

Nem messze a szlovák-magyar határtól, Miskolcon született, ahol szülei a bükki állami gazdaságban dolgoztak. Egy alkalommal még általános iskolásként beugrott a tanárnője helyett, s osztálytársait le is csendesítette a Kincskereső kisködmön egyik részletével. Talán ekkor döntötte el, hogy színész lesz. Különleges hangi adottságai, nem hétköznapi sármja eleve színésznek predesztinálta, mégis csak negyedik nekifutásra vették fel a főiskolára (addig a Tháliában és a Nemzetiben segédeskedett).

Várkonyi Zoltán viszont nem sokáig gondolkodott, azonnal a Vígbe szerződtette, s ő egy pillanatra sem lett hűtlen a társulathoz, ahol sok-sok fontos szerepet játszhatott el. A Don Juan után szerepelt a Víg két korszakos musicaljében, a Képzelt riportban és a Harmincéves vagyokban, XIV. Lajos volt Bulgakov Őfelsége komédiása című előadásában (Darvas Iván Moliere-je és Ruttkai Éva Madeleine Béjart-ja mellett). A nyolcvanas években a nagy erdélyi drámaíró, Székely János darabjainak lesz állandó főszereplője, így a Vak Béla király, a Caligula helytartója, a Protestánsok egy-egy főszerepét játszhatja el, ahogy szerepel Sütő András Álomkommandó című tragédiájának ősbemutatójában is. Amíg a filmek messziről elkerülik (legfeljebb Alain Delont szinkronizálja, sőt Vincze Lillával a Paroles, paroles című világsláger magyar változatát is eléneklik), a tévé és a rádió szívesen foglalkoztatja, találkozhattunk vele a Kisvárosban, a Glóbuszban, a Jóban Rosszban sorozatokban, sőt az Aranyéletben is, amely egy finn sorozat remake-je. Tévéfilmjeinek se szeri, se száma, egyik első nagy sikere A szerelem bolondjai című Jókai-adaptáció volt, de a Marsallban, a Puskin utolsó napjaiban, a Kreutzer szonátában, a Bánk bánban szintén találkozhattunk vele. Több hangoskönyvhöz is a nevét adta, így az ő tolmácsolásában hallhatjuk Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét is.

A Vígszínház ma is szerepek sokaságával ismeri el tehetségét, az utóbbi években láthattuk például az Óz, a nagy varázslóban, az Istenítéletben, A Mester és Margaritában, a Játék a kastélyban, a Don Juan című előadásokban, de az új évadban is két bemutatója lesz. Ibsen vadkacsájában Werle nagykereskedőt alakítja, de fontos szerepet kapott egy Feydeau bohózatban is, amelyet a Vígbe rendszeresen visszatérő prágai Michal Dočekal rendez majd.

Kilencéves korában írta meg az első versét, de csak a nyolcvanas években vált számára meghatározóvá a költészet művelése, mégpedig Kálnoky László biztatására. 1985-ben jelent meg a Szökés című első verseskötete, ezt azóta hat követte, A kezdetek utcája az idei Ünnepi Könyvhétre látott napvilágot. Sok-sok díj megtalálta, de számomra hihetetlen, hogy Kossuth-díjat csak tavaly kapott.

S a végére egy nagyon személyes, de számomra meghatározó emlék: 1992-ben kezdő egyetemistaként a Nemzetközi Előkészítő Intézetben Illyés Gyula-emlékestre készültünk, s Béres Ilona mellett őt szemeltem ki másik előadónak. A meghívást örömmel elfogadta, de alig egy héttel az est előtt felhívott, hogy mégsem tudja vállalni, ugyanis akkor forgatták a Glóbusz című sorozatot, s éjszakai autósztrádás felvételre került sor, amelyről nem hiányozhatott. Elnézést kért, Juhász Jácintot javasolta maga helyett, akivel már meg is beszélte a dolgot, s kárpótlást ígért. Szentirmai Ákos zeneszerzővel közös zenés estjét hozza el ingyen – mondta a telefonba, s meg is egyeztünk az időpontban. A kárpótlásra jó két hónappal később került sor, s zöldfülűként két nappal az est előtt felhívtam. Még szép, hogy jövök fiatalember, elvégre megígértem – mondta kissé mérges hangon a telefonba, de ez nekem bőven elég volt megnyugtatásul. Természetesen időben jöttek, nagy sikerrel előadták a vidám, slágerekkel felturbózott estjüket, s Lukács a fogadáson is készséggel válaszolt a kérdésekre. Csak Szentirmai Ákos sietett el, sűrű elnézések közepette, ugyanis aznap délután halt meg az édesanyja.
Ekkor tanultam meg tőlük, hogy mi is a szakmai alázat.