A magyar iskolarendszer korszerűsítése, közoktatássá válása a kiegyezés után indult meg Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter idején. A változást elősegítő reformok támogatója volt az a csallóközi reformer, aki nem volt reformátor, hiszen a Dunaszerdahelyi esperességi tankerület élén állt, ám katolikus papként vállalta a modernizációt. 113 évvel ezelőtt hunyt el az iskolaalapítóként is tisztelt Farkass Mihály esperesplébános.
1816-ban született Pápán. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Veszprémben, Székesfehérvárott, Esztergomban és Nagyszombatban folytatta. Lelkipásztorként Tüskevár, Vajka, Dunaszerdahely, Baka és Érsekvadkert plébániáján vállalt szolgálatot. Utóbbi településen 1904-ben hunyt el.
Albár, Alistál, Baka, Bős, Dercsika, Dunaszerdahely, Egyházgelle, Egyházkarcsa, Felbár, Nagybodak, Várkony, Vásárút stb. falvak egy-egy iskolája, 1734 iskolás, 26 tanító a Dunaszerdahelyi esperesi kerület tanfelügyelőjének irányítása alatt. Számokban is kifejezhető óriási felelősség egy ember, egy pap vállán olyan országban, ahol sokan írástudatlanul tengették életüket. Nem így a Csallóközben! Korszerűen felszerelt intézmények, iskola nélküli faluban új alapítása, az iskolákat látogató tanköteles gyermekek és olyan néptanítók, akiknek boldogulását szellemi és anyagi téren egyszerre kell előmozdítani. Ezek voltak Farkass Mihály célkitűzései a tanfelügyelői tisztség elfogadásakor.
Az új irány ismertetésére 1868 szeptemberében, a kerület tanítóinak rendezett értekezleten, Bakán, az „igen csinos” elemi tanodában került sor. Megfogalmazása szerint a néptanítók kegyes atyja kívánt lenni: egyaránt biztosítva a szellemi és anyagi megbecsülésüket. Az irányítás mellett a tanítók panaszainak meghallgatását és megbeszélését is fontosnak tartotta. A megfelelő színvonalú kerületi könyvtár létrehozásához szükséges pénzösszeget pedig azért vállalta magára, hogy ne terhelje tovább a silány jövedelemmel díjazott mestereket. A tanítói értekezleten új térképekkel és kiadványokkal ismertette meg a jelenlévőket, akik azokat, a korszerűség jegyében, az oktatásban és a nevelésben irányadóul használni mindnyájan elfogadták. Mivel a gyakorlati tapasztalatok, vagyis a jó példák átadását is fontosnak tartotta, ezért a bakai tanító „jelesbiknek” ítélt pályaművét egy arannyal díjazta. Támogatta továbbá a nyárasdi plébános által, a templomi szent énekek tanítására felajánlott ösztöndíjat. Ezt annak a tanítónak ítélték oda, akinek a növendékei a tavaszi tanodai vizsgálaton a legszebben énekeltek. Mivel az 1868-as népoktatási törvény alapján megerősítették a 6-12 éves fiú- és lánygyermekek tankötelezettségét, ezért az új tanfelügyelő első intézkedéseinek egyike a kerületben lévő tankötelezett gyermekek számának községenkénti lejegyzése volt.
A kerületi tanfelügyelő, Farkass Mihály elképzeléseit már a kortársai, a tanítók is korszerűnek tartották, végrehajtását elfogadták. Negyed évszázaddal később dr. Komlóssy Ferencz főtanfelügyelő, az iskolatörténeti kiadványában, ugyancsak pozitívan értékelte a kerületi esperesként végzett munkáját. Az általa vaserélyű jelzővel illetett Farkass „lázas tevékenységet fejtett ki, hogy iskolája a törvény követelményeinek minden irányban megfeleljen”. Bizonyítva ezzel, miszerint az új tanfelügyelő nemcsak hirdette a korszerű iskolák fontosságát, hanem saját falujában, Bakán létre is hozta. Reformok egész sorát vezette be: új segédeszközök beszerzéséről, a tankötelesek szigorúan ellenőrzött iskolalátogatásáról, a tanítók jövedelmének biztosításáról, a tornaeszközök felállításáról és egy faiskola működtetéséről döntött. A bakai és a dunaszerdahelyi iskolai kerület szegény gyermekeinek ingyenes könyveket juttatott el. A kor követelményeinek megfelelő képesítéssel rendelkező tanítókat is támogatta. Ő indította el a pályán a csallóközi Egyházgellén született, a győri katolikus tanítóképezdében tanult Ásványi Vendel kántortanítót. Farkass Mihályt iskolaalapítóként is tiszteljük, hiszen közbenjárására alapították meg az első csallóköznádasdi iskolát (1870). Az iskolaalapítást pár év elteltével az új épület és a tanítói lakás átadása követte.
Eredményeinek fényét csak növeli azon adatok ismerete, melyek szerint a kiegyezés idején az ország hat év feletti férfilakosságának 41 %-a, a nőknek pedig csak 25 %-a tudott írni és olvasni. Sok községben – Eötvös József 1870-es kiadott jelentése szerint – egyáltalán nem volt iskola, míg a meglévő tantermek csak a tankötelesek 60 %-át tudták befogadni. A tanítók jelentős része pedig nem felelt meg a követelményeknek. A dualizmus korában azonban az iskolaköteles korú tanulók száma a korszak végéig folyamatosan emelkedett. A tankötelezettség egyre szigorúbb számonkérése, valamint a mulasztások büntetése nyomán javult az iskolalátogatás is. Ennek a sikernek volt elősegítője Farkass Mihály.
Összegzésként elmondható: az esperesplébános tanfelügyelőként és iskolaalapítóként jelentős munkát végzett az említett csallóközi falvakban. A törvény adta lehetőségeket kihasználva megkövetelte a gyermekek rendszeres iskolalátogatását, szívós munkával növelte a népiskolák színvonalát. Ha kellett, iskolát alapított, új iskolaépületeket építtetett, könyvtárat létesített a tanítóknak, vagy a tanulást tette elérhetővé a szegény gyermekeknek. Munkássága a létükért küzdő magyar iskolák korában, a XXI. században is példaértékű lehetne a közösségünknek, hiszen kitartó munkával, vas eréllyel és akarattal reformok egész sorát bevezetve újította meg a rá bízott iskolákat. A hálás utókor Farkass Mihálynak, a csallóközi reformernek, 2004-ben a csallóközi Baka templomának falán emléktáblát helyezett el.
