Felvidék- szerte vannak tájak, amelyeket egykor, úgy tűnt, halálra ítélt egy rendszer, mely nagyot akart alkotni. E rendszer élt negyven valahány évig, aztán összeomlott. Romjai alatt ott maradtak a régi paraszti porták, sok-sok tárgyi eszközzel és óriási szellemi értékkel. Az iskolák (van, ahol az óvodák is) megszűnése és a „nagy munkalehetőségeket”, jobb életet ígérő jövőkép miatt kis- és nagyvárosok tömbházaiba menekültek a falvakban egykor mindent tudó elődök utódai, s szinte mindent elfelejtettek.
Falvainkon, akik maradtak, a szellemi és tárgyi hagyatékot megpróbálják megmenteni, átadni. Megrögzött, sokak számára talán furcsa emberek ők, akik konokul teszik a dolgukat, sokszor falakba ütközve, korlátokat áttörve, mert valami hajtja őket. Talán az ősi ösztön: a megmaradás és a tisztelet a múlt iránt.
A kisgyarmati Mészáros Júlia egy ilyen ember a sok közül (mert tudom, hogy vannak még sokan, hála Istennek). Jucit (mindenki így nevezi őt) vagy negyven éve ismertem meg, csemadokosként. Akkor is, most is, ha valami hagyományokkal kapcsolatos dolog, információ kellett – csak hozzá mehettem. Ő aztán megismertetett Ignác bácsival, Béla bácsival, Margit nénivel, akik kérésre táncoltak, színpadra álltak, vagy éppen kurtaszoknyás viseletet varrtak. S akik már régen nincsenek köztünk, de emlékük él. Juci most az ő leszármazottaikkal teszi a dolgát, a falu értékeinek feltárásában, a hagyományok őrzésében.
Vallom, a kurtaszoknyás hat faluból ő ismeri leginkább e csodaszép viselet minden csipkéjének, ráncának helyét. Ezt legutóbb is megtapasztaltam, amikor a magyar parlamentbe – éppen az ő jóvoltából – vittük az aratási koszorút és az új kenyeret. Mindent ő végzett el (némi segítséggel) – a szervezést, de a beöltöző lányokat is biztosította, öltöztette.
A múltból rengeteg közös élményünk van, sorolni is sok lenne, de faluját és a neves tájegységet sokfelé képviselték már a környékbeli országokban és az anyaországban is. A legtöbbször Bécsben, a Szent István napokon voltak, de a Vigadóban is tündököltek már a népviselet-bemutatón.
Mészáros Júlia és a hozzá hasonló megszállott emberek óriási értéket hordoznak, mentenek szülőföldjükön, a szülőfalujukban. Ezt bizonyították a legutóbbi Alsó-Garam menti értéktár kutatásánál is. Soha nem fáradnak, esetleg zsörtölődnek, mert fogy körülöttük a segítőkész fiatal generáció. Sajnos, sokszor a megbecsülés, az odafigyelés, a köszönet is. Pedig néha nekik is kijár egy lélekerősítő, őszinte kézfogás vagy köszönet.
