Mára csak fotók és pár tárgy mutatja az egykori Mohi falu gazdag életét (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A fenti címmel nyílt meg egy megrendítő és elgondolkodtató tárlat a lévai várban lévő Barsi Múzeumban. A kiállítás a mintegy három és fél évtizede megsemmisített magyar többségű községnek állít emléket.

Mint a megnyitón elhangzott, 1986-ban már bemutatták a lerombolt falu néprajzát felvonultató tárlatot. Ez a mostani bővített kiállítás Mohi népi kultúrájának állít emléket, ugyanakkor plakátokon bemutatja az atomerőmű építésének fázisait.

A többségben magyar reformátusok által lakott faluban a néprajzi gyűjtést 1975-ben kezdték el. A gyűjtésben a kezdetektől részt vett Katarína Holbová, a Barsi Múzeum nyugalmazott munkatársa. Az augusztus 21-ei megnyitón elmondta, a néprajzi tanszék volt a kezdeményezője a gyűjtésnek. Ekkor már tudták, hogy az atomerőmű miatt a települést hamarosan elbontják.

„A mohiak már belenyugodtak abba, hogy a községük hamarosan megszűnik. Ennek ellenére élték egyszerű hétköznapjaikat. Sok udvart és családot meglátogattunk, meséltek a hagyományaikról, a mohi életről” – emlékezett vissza a kezdetekre.  Mint mondta, a gyűjtés második szakaszát a nyolcvanas évek elején folytatták le. A terepjárás során az otthagyott használati tárgyakat gyűjtötték be, fotódokumentációt készítettek. Ebből állt össze a tárlat anyaga. Több, mint hatezer leletanyagot gyűjtöttek össze. Az anyaggal kapcsolatban Katarína Holbová kifejtette: „Mohi a hagyományos népi kultúra egyedi színfoltja volt, ahol a szlovák és magyar népi hagyományok békésen megfértek egymás mellett. A község a Garam menti kultúrát képviselte.”

A Dobó-kastély kiállítóhelyiségeiben a hagyományos népi foglalkozások, a falu közösségének meghatározó mozzanatai jelennek meg. Megcsodálhatjuk a helyi népviseletet, betekintést nyerhetünk az egyszerű mohi család életébe. A fotókon megelevenedik a település gazdag kulturális élete. „A kiállítás nagy részét a Barsi Múzeum raktáranyaga alkotja. Ugyanakkor felhívással is fordultunk az egykori mohiakhoz. Így több használati tárggyal, fotóval és más dokumentummal tudtuk bővíteni az anyagunkat” – tájékoztatta a Felvidék.ma-t Mezőlaky Novák Margaréta, a Barsi Múzeum munkatársa.

A nyolcvanas évek elején megszüntetett településnek közel ötszáz lakója volt. Közülük sokan a környező településeken és Léva városában telepedtek le. Ám nem feledkeztek el a gyökereikről, a szülőfalujukról. Az egykori falu lakóinak egy csoportja 1999-ben alapította meg az Egykori Mohiak Társulása civil szervezetet. Céljuk az összetartozás erősítése, a szülőfalura való közös emlékezés. „Évente több alkalommal találkozunk, kulturális rendezvényeket, megemlékezéseket szervezünk. Fontos számunkra a Mohira való emlékezés – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Nagy Csilla, a társulás jelenlegi elnöke. Rendezvényeiket Léván, Garamkálnán szervezik meg. Ugyanakkor összegyűlnek az  egykori Mohi melletti szőlőhegyen is.

A megnyitón számtalan mohi születésű ember vett részt. Keserédes hangulatban elevenítették fel az egykori mohi életet. Sokan magukra ismertek a fotókon, mások rokonaikat, gyermekkori pajtásaikat, szomszédjukat látták viszont a képeken. A Felvidék.ma kérdésére többen elmondták, szavakkal nehezen lehet leírni a szülőfalu elhagyását, hiszen tudták, soha többé nem láthatják a község utcáit, házait, épületeit. „Összetartó és segítőkész közösség volt. Sok rendezvény volt a faluban. Gyakran szólt a mohi cigányzenekar. Megbíztunk egymásban” – mondta könnyeivel küszködve az egyik idős látogató.

Szocialista fejlesztés falurombolással

A Lévától 18 kilométerre északra, a Garam mentén elterülő község a hetvenes évek közepéig egyike volt a járás településeinek. Ekkor döntöttek az atomerőmű megépítéséről. A szovjet típusú reaktorok megépítése speciális talajt igényelt. A szakemberek a Selmeci-hegység nyúlványai, valamint a Garam menti dombság által ölelt Mohinál találták meg a megfelelő helyet. A nyolcvanas évek elején kezdték a lakosság kitelepítését, akik közül sokan Garamkálnán és Léván találtak új otthonra. A falut 1982-ben rombolták le. Egyedül a temploma és a temetője maradt meg. Az atomerőmű első két reaktorát már ez év őszén kezdték el építeni, befejezésükre az ezredforduló környékén került sor.

A fiatalabb generáció könnyedén alkalmazkodott a változásokhoz. Az idősek érthető okokból tragédiaként élték meg otthonuk elhagyását. Sokan a lévai Halastavak lakótelep szoba-konyhás panellakásaiban kötöttek ki. Többen belerokkantak a kikényszerítetett költözésbe.

A mohi temető ma is gondozott, az egykori mohiak rendszeresen látogatják a halottaikat. Számukra is fontosak a gyökerek. 1982 óta több temetést is tartottak a mohi temetőben.

Az egyedi és gondolatébresztő tárlat november 12-ig tekinthető meg a lévai Dobó-kastélyban.

Pásztor Péter felvételei a megnyitóról.