A kalauz rutinszerűen megnézi a bősi vasútállomáson vásárolt menetjegyet. A 90%-os kedvezményre jogosító okmány iránt érdeklődik, majd az igazolvány, a koronás visszaadása után udvariasan szól: „Üdvözlöm a Dunaszerdahely–Győr vasútvonal bősi állomásán!” Mindezt magyarul.
A csilizközi falvakon – a vonat a menetrend szerint minden állomáson és megállóhelyen megáll – viszonylag gyorsan áthaladunk. A medvei vasúti hídon való átkelés előtt még megvárjuk a nagymegyeri szerelvények csatolását, majd gyorsan zakatolunk tovább Vámosszabadi irányába. Úti célunk Győr, a folyók városa.
Ez a százéves álom még 2017-ben sem valóság…
Vasúton Dunaszerdahelyről Bősön át Győrig
Száz évvel ezelőtt Győr város, a csilizközi falvak és Bős község (ma már város) vezetői szorgalmasan lobbiztak, kormányszinten próbálkoztak eredményt elérni a Dunaszerdahelyt Győrrel összekötő vasútvonal és az állandó medvei híd megépítése érdekében. A Nagy Háború pénzigénye azonban keresztülhúzta a számításokat. A Győr–Bős–Dunaszerdahely (kb. 40 km) vasútvonal igénye így évekre csupán terv maradt, majd az újabb világégés, a diktátumok és diktatúrák időszakában végleg lekerült a napirendről. A terv csupán álom maradt.
E sorok írója kisiskolásként ugyan még látott Dunaszerdahely és Bős között vonatot közlekedni, a főutat keresztező nyomvonal előtt pedig nemegyszer várta, hogy a jelzőlámpa váltson, ám az a vonat csak a bősi erőmű építésének anyagigényét volt hivatott kiszolgálni. Ebből adódóan az építkezés után a forgalom teljesen leállt, a vonalat meg a gaz és a fák(!) tették használhatatlanná. Pedig a Bős–Csiliznyárad–Szap–Medve–Vámosszabadi–Győr útvonal csupán 25 km hosszú vasúti sínpárt igényelt volna. A tervezés helyett a fejesek – ahogyan mifelénk nevezik a népről ész nélkül döntéseket hozókat – gondoltak egy merészet, s a helyrehozás és a továbbépítés helyett (a fejlődést azért közben hangosan hirdetve) felszedették a dunaszerdahelyi vasúti csomópont és a bősi kikötő közötti síneket (meg a párhuzamosan haladó utat is). Ezzel még távolabb kerültünk a Győr–Bős–Dunaszerdahely vasútvonal 100 éves tervének megvalósításától.
Az elfeledett álomterv is szertefoszlott.
A „hagyományos közlekedéstől” a net(úti)társig
A XXI. században a Csallóköz szíve és Győr, illetve az „eredeti” Kis-Csallóköz, tehát a Szigetköz közötti távolságot – közvetlen vasútvonal híján – hagyományos módon küzdhetjük le: a medvei hídon keresztül gyalogosan (a kilencvenes években Pannonhalmáig kipróbáltam: fárasztó), kerékpárral (kipipáltam: lassú), autóbusszal (a jogsi megszerzéséig párszor döcögtem rajta) és persze autóval.
A Bős–Dunaremete útvonalat teljesítő kompot nem számítom ide, mert – ha éppen működőképes is a vízi jármű – Dunaremetétől Győr még jóval odébb van (kb. 30 km). Nem említem a csúnyi átkelés lehetőségét sem, éppen a távolság felesleges növelése miatt (Bős–Dunacsúny–Rajka–Győr kb. 100 km). Hasonló okokból a Bős–Révkomárom–Komárom–Győr utat sem (kb. 95 km).
Újabb „szolgáltatásként” Dunaszerdahely és Győr között ugyan megjelentek az útitársat kereső internetes ajánlatok is, ám ezek még nagyon messze vannak a rendszeres személyszállítástól. A hagyományos stoppos az utakon pedig már olyan ritka, mint a fehér holló…
Kizárásos alapon marad az autóbusz és a személyautó
2014-ben a szlovákiai magyar médiában egy szomorú és egy örömteli hír váltotta egymást. Először a Dunaszerdahely–Nagymegyer–Győr vonalon közlekedő „eszádés” buszok leállításáról cikkeztek, majd pár hónap elteltével – a közakaratnak megfelelve – az újraindításról szóltak a híradások. Szerencsére egy-egy járattal megoldódott a hétből három nap buszos kapcsolattartása a tömegközlekedéshez nyújtott Nagyszombat megyei segítségnek köszönhetően.
Majd az év végén jött a hír: hétköznapokon két „projektbusszal” hat-hat, hétvégeken négy-négy járat startolt el Nagymegyerről Győr irányába. Hasznosak hát a két európai ország szomszédos régióit összekötő projektek, gondoltuk. Később viszont jött a hideg zuhany: megfelelő érdeklődő (vagyis utazó) hiányában ritkítják a járatokat, melyek mostanra már csak járogatnak.
Marad hát a megbízhatóbb, személyre szabott személyautó. Aki munkanapokon ingázik a Csallóközből Győrbe, annak – nem elsődlegesen kényelmi okokból – marad az autó. A megritkított buszjáratokhoz munkaidőt igazítani lehetetlen. Autót lehet. Bevásárlást ugyan lehetne intézni buszról leszállva is, ám sokkal kényelmesebb és hatékonyabb a nagybevásárláshoz a kocsi csomagterét igénybe venni, mint a szatyrokkal a buszmegállóig cipekedni. A sült kolbászra vagy egy-két ruhadarabos „shoppingolásra” Győrbe érkező csallóközieknek időnként megfelelhetne a Dunaszerdahely–Győr, vagy Nagymegyer–Győr útvonalon haladó buszjáratok kínálata, ám a járművek mégsem mozgatnak tömegeket. Miért is? A Dunakapu téri híres győri piac sült kolbásza ugyanis már csak retroemlék (a piaccal együtt), aki pedig euróval akar „shoppingolni”, annak az autó is adott a kiruccanáshoz.
Jöhetnének még a három város (Győr, Nagymegyer, Dunaszerdahely) között utazgató (projektszövegben kiemelten említett) turisták. Napjainkban azonban a turisták is autóval gurulnak… A győriek és a szigetköziek busszal pedig miért jöjjenek a Csallóköz szívébe? Hatásos érveket kellene felsorakoztatni! Maradnak hát a Magyarországon tanuló diákok, hallgatók.
A tömegközlekedés szolgáltatás, nem pedig kiváltság
Akkor hát a Dunaszerdahely–Bős–Nagymegyer–Győr vonalakon már nem is kellenek a buszjáratok? Dehogynem! Kelle(né)nek bizony, sokkal gyakoribb indulással, jól időzített csatlakozásokkal, több település érintésével. Ha már a Pozsony–Rajka vonalakra van elég euró, akkor ide is lehetne egy kicsit több pozsonyi garast átcsoportosítani. Persze Győrből volánbuszokat is lehetne indítani a csallóközi-csilizközi irányba… Küzdjük le végre a korlátozásokat!
A négysávos út reménykeltő terve a jövő
A buszjáratokhoz hiányzó euróezrek pozsonyi átcsoportosításáig jöhetnek a budapesti forintmilliárdok? 2017 tavaszán éppen Győrben jelentette be a magyar kormányfő, miszerint a kapcsolattartás elősegítése érdekében négysávos utat terveznek Győr és Dunaszerdahely között. Ezzel megvalósulhatna a sofőrök álma. Merész álom. Ámen a kivitelezésre.
És a jelen
A busszal és az autóval közlekedőknek marad hát a kamionokkal túlterhelt 14-es (innen nézve győri, onnan nagymegyeri) kétsávos főút. Mivel hónapok óta épül Vámosszabadi mellett a Győrt elkerülő útszakasz (kellett már!), ezért kisebb-nagyobb torlódások alakulnak ki a forgalomkorlátozások miatt (sebességkorlátozás 70-ről 50-re, majd 30-ra, mobil jelzőlámpa, félpályás útlezárás és a főúttal párhuzamosan futó, új építésű terelőút 30-as táblával). Valóban nagyon várja már autós, kamionos és buszsofőr az elkerülő útszakasz építésének befejezését. Utána jöhet az újabb kivitelezés: a négysávos megépítése.
Úgy legyen!
