Az egy nyelvet beszélő, egy történelmi tudattal rendelkező, két országban élő nemzetrész országos közös tanévnyitója kivételes és történelmi mind a helyszín, mind a pillanat tekintetében.
A hősök szellemének kisugárzása
Az üzenet a Verecke, Munkács, Dobóruszka, Széphalom, Vizsoly földrajzi sokszög történelmi térfogatából szól a Lorántffy, Rákóczi, Zrínyi Ilona, Károli Gáspár formátumú hősök szellemének kisugárzásában, akik Kölcsey és Kazinczy tollát is irányították.
Innen, általuk is üzenünk a 21. század magyarjainak Kárpát-medence szerte példaként az összetartozásra, az összefogásra, az egymásra találásra. S üzenetnek annyi elég is lenne, hogy visszatérve a felnevelő szülőföldre mindenki újragondolná a mát, a jövőt érintő és meghatározó teendőit, melyek küldetéssel érnek fel, és értékteremtésre serkentenek.
A költő ars poeticáját a „vadócba rózsát oltok,…” lírai megfogalmazással határozza meg. Pedagógiai feladatnak is elsőrendű cselekedet a nemesítés, melynek vezérfonalát a példa ereje, az értékteremtő tettek, a hagyományok életben tartása, az anyanyelv tisztaságának, épségének megőrzése adja.
Az értékteremtés a legfőbb kötelességünk
Márai Sándor a tanítók nemzetnevelést meghatározó eszméjét emeli céllá.
„A tanítók szellemi szintje, világnézeti függetlensége, pedagógiai szándéka egyértelmű a nemzet jövőjével.” A nemzet kulturális szintje a műveltség erőforrása.
A műveltség tudatos igénye feladat, a művelődésért való felelősség korparancs, melyet az idő jelöl ki a nemzetnevelők számára, melyhez makacs következetességgel tartani kell magunkat. A műveltség kitartás, lemondás, amiben benne van a felemelkedés igényének akarása.
Ha tudjuk, mennyit érünk, a mérték értékké nemesül. Egészséges önbecsülésünk szilárd talapzatán az értékteremtés és annak átörökítése a legfőbb kötelességünk.
Az iskola vértezzen fel tudással, izmosítson önbecsülést, szilárdítsa meg a nemzettudatot, olyan legyen, mint a védőoltás, az ember teste és lelke emlékezzen rá minden helyzetben, hogy megtartsa tiszta szándékú emberi magasságában.
A nemzetnevelés mindannyiunk nemes ügye
Ne feledjük: a nemzetnevelés mindannyiunk, az egy kultúrában élők nemes ügye: szülőé, pedagógusé, közösséggé, a feladatokat nem lehet kihasítani, elosztani, mert az embernevelés mindannyiunk kivételes felelőssége.
A jövő érdekében történő közösségépítés a kollektív tudat részét kell alkossa globális világunkban.
Életünk minőségének függvénye, tudunk-e az emberiség megmaradását segítő kapcsolatokat teremteni, hogy itthon érezzük magunkat kék bolygónkon, Európában, ki-ki szűkebb hazájában egy történelmi tudat alapján, egy nyelvet beszélve, egy közösségben álmodva, a mindennapok érzései, gondolatai, nemes cselekedeti alapján, a jövő kihívásaiban gondolkodva.
Az egymásra találás felszabadító élményében tervezzük a holnapot, építsük emberi hálózatainkat, melynek sűrűsége össze- és megtartja a hazát a magasban, így alkotó tetteink a nemzet megmaradását szolgálják.
***
Elhangzott 2017. szeptember 2-án, Nagyszelmencen, az országos tanévnyitó ünnepségen.
(A szerző a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének az alelnöke)
