Kép: pixabay.com

Az olvasók körében, nemzedékhez való tartozástól függetlenül, mindenki találkozott már a kérdéssel: mi a kedvenc órád? Vagy kérdezőként érdeklődött, vagy a tantárgy megnevezését várva szegezte neki padtárs, szülő, nagyszülő, esetleg a szomszéd néni. Gyermekkori szép emlékek térnek vissza az egykori iskolai élet felidézésekor. Akkoriban mitől függött a választás, vagyis a válaszadás?

Akár az egyénenként eltérő érdeklődés, akár a tehetség is befolyásoló tényező lehetett. Gondoljunk a „Fúj matek!“ vagy a „Végre torna!“ felkiáltásra, vagy éppen ellenkezőleg: „Végre matek, fúj tesi!“ elszólásra. Persze az is igaz, utóbbival ritkábban találkoztunk.

Felnőttként visszanézve, a választást sok esetben a tanár személyisége határozta meg. A kedvenc történelem és a magyar felső tagozatos órák kiválasztásakor számomra kétségkívül a tanár nénik „órán nyújtott teljesítménye“ is meghatározó volt. Igen, teljesítménye, hiszen nemcsak a pedagógus, hanem a diák is értékel. Értékeli a katedrán állót úgy, mint oktatót (az órán), nevelőt (az órán kívül is) és az embert (az életben). A kedvenc tárgyak maradtak még a középiskolai évekre, ám éppen a tanárszemélyiségnek köszönhetően felsorakozott hozzájuk a biológia és a kémia. Így visszagondolva, meglepőnek tűnik a csoportosítás, éppen az említett két humán és két reál tantárgy között látszódó „szakadékra“ emlékezve, viszont a pedagógusok „órai teljesítménye“ áthidalta a távolságot. Később tanárként pedig jóleső érzés volt a szakpárokra utaló tanulói véleménynyilvánítások visszahallása: „Nekem a töri és a magyar a kedvencem!“

A 2017/2018-as tanév első napjai már az iskolai kérdések körül forognak: „Milyen napod volt?“, „Kivel ülsz?“, „Miről tanultatok?“, „Mi volt ebédre?“ „Holnapra mit kell vinni?“, „Feleltél már?“, „Van lecke?“ „Most mi a kedvenc órád?“ Szülői kérdések sorozata gyermeki válaszokat várva. Ami a lényeg: fontos otthoni beszélgetésekkel eltöltött órát, órákat feltételeznek. Léteznek viszont arra vonatkozó felmérések, melyek szerint a XXI. században szülő és gyermek egyre kevesebbet beszélget egymással. Nemcsak az iskoláról, hanem úgy általában, az élet eseményeiről is alig esik szó egymás között. Percekben mérhető kommunikáció jut rájuk az iskolai és a munkahelyi műszak után, lefekvés előtt. A minimális beszélgetésből eredő súlyos következmények, sajnos, időzített bombaként veszélyeztetik a családi fészek nyugalmát. Beszélgessünk hát egymással minél több időt, minél több témakört érintve! Később megtérülő befektetés ez a család, a gyermek jövőjére nézve.

A „Mi a kedvenc órád?“ kérdés gyakran hozza magával a „Ki a kedvenc tanítód?“ kérdést is. Alsó tagozaton, egy tanító néni köré gyűlve, könnyebb a kisiskolás választása, míg a felső tagozaton már más a választási, illetve válaszadási lehetőség, mivel az osztályfőnök csak egy tanár a sok közül. Nem meglepő a hír: napjainkban a szülők is keresik a kedvenc jelzővel értékelt nevelőt. Mégpedig tudatosan. A sulikezdés előtti újsághír szerint már nemcsak iskolát, hanem tanítót választanak az első osztályba lépő szemük fényének. Van, aki megteheti. Sőt, egyre többen megteszik a kijelölt iskolakörzetek határait átlépve. Innen nézve szülőnek és iskolaigazgatónak is jó befektetés a keresett tanító. A vezetőnek ezt a bérezésben is láttatnia kellene a jó munkaerő megtartása érdekében. Fontos tényező viszont a tanárválasztó szülői szempontok tudatos összeválogatása. Hallottam már olyan iskola-, illetve tanárválasztó érvet, amely vélt pozitívumként a kevés leckére hivatkozott, a másik sulihoz képest. Valóban jövőbe tekintő szülői szempont volt ez? Kétlem, mármint a gyermek jövőjét tekintve.

Az iskolavezetőknek meg figyelniük kellene az ellenkező irányú vándorlásra, vagyis az elvándorlásra is. Láttam én már olyan varjú(ka)t ülni a karón (tehát a tanáriban), aki(k)re mutogatva vitték el a nebulókat a szomszéd település iskolájába. Kár értük. Kár a suliért. Az új intézménybe pedig szülő-gyermek virággal ment, ahol karó (jegy) helyett segítő szándékkal, megértő szavakkal és mosollyal fogadták őket. Persze, igaz a mondás, miszerint a jó plébános (és már a tanító is) mindig a szomszéd faluban van, ám igazgatónak és fenntartónak – jó pap módjára – folyamatosan tanulnia kell: tanulnia a hibákból, lehetőleg a másokéból. Nézzék hát meg, hogy egy-egy hirtelen jött iskolabezárás mögött milyen látható és lapuló hibák sorozata van! Így mások kárán okulva döntsenek most helyesen, tervezzenek jövőt rendesen. Kár lenne kihagyni a helyzetet. Kár ne érje őket, később. Érdemes figyelni a lényegre, a részletekben lakozóra (az ördög képében kárt okozóra).

Melyik a kedvenc órád? A tanulónak személyes döntése és szorgalma alapján egy tanítási óra, szülőnek a gyermekével beszélgetve eltöltött minél több óra, pedagógusnak az önművelésre fordított idő, míg a vezetőnek és a fenntartónak a folyamatos helyzetelemzést és a tervszerű cselekvést igénylő időszak. Reményeink szerint még időben, órákat és fáradságot nem sajnálva.

Tanulóknak, szülőknek, pedagógusoknak és fenntartóknak közös sikerekben, eredményekben és élményekben gazdag iskolai és tanórán kívüli, együtt megélt órákat kívánok a 2017/2018-as tanévre.