A Lőcsei járáshoz tartozó Szepeshely a csodálatos Szepesváralja településrésze, ahol a Magyar Királyság legnagyobb vára állott, ma pedig a legnagyobb várromok egyike található.
Szepeshely egyházi város, egyetlen utcája a Kanonok sor volt, mellette a püspöki palota és a székesegyház emelkedik a magasba. Szepeshelyen az oltáron Szent László, a lovagkirály is látható.
Az erőskezű, magas, bátor, csodatevő király életében és utóéletében egyaránt az Árpád-ház leginkább tisztelt és megbecsült uralkodója volt. Tisztelete Istvánéhoz, az államalapítóéhoz hasonlatos, de míg Szent Istvánt az egyházi, politikai szándék időnként más-más megvilágításba helyezte, László megmaradt a közös lelkiség, a hagyomány és hagyománytisztelet jelképének. Tiszteletét az is emelte, hogy elindította az első magyar szentté avatásokat és megvédte az országot az ellenségtől. Személye a nép és az egyház szemében is kiemelkedő jelentőséggel bír.
Szepeshely a 11. században egy megerősített bencés kolostor szomszédságában keletkezett. A 12. századtól a szepesi prépostság székhelye. A szepeshelyi Szent Márton-templom a 13. század első harmadában épült román stílusban, ma püspöki székesegyház. Oltárán több magyar szent látható. A templom Magyarországon ritka megoldásban keresztboltozattal, önálló kéttornyú nyugati homlokzattal épült. A késő gótikus átalakítás az 1460-as években történt, majd 1488 és 1494 között a magyarországi gótika egyik legszebb alkotása, a Zápolya-kápolna épült hozzá.
A Szent Márton-főoltárt 1478-ban szentelték fel. A háromosztatú oltárszekrényben Szűz Mária, Szent Márton és Szent Miklós szobra látható, melyeket a 19. századi felújításkor neogótikus stílusban átalakítottak. A szárnyak festett oltárképei eredetiek, a legszebb gótikus oltárképek közé tartoznak. Mind a négy képen három-három szent alakja látható. Az alsó képen a hat legismertebb női vértanú szent.
„Szemben a bal oldali felső képen pazar színes ruházatban a három magyar szent király látható. Balról Szent László vértezetben, barna szakállal, bárddal és országalmával; középen Szent Imre fiatalos arccal, bíborpalástban, karddal és liliommal; jobbra Szent István szintén vértezetben, ősz szakállal, a kezében jogarral és országalmával. Mindhárom alakot méltóságteljes pózban ábrázolták” – olvasható Kovács László és Görföl Jenő a Magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvében.
A Mária halála-oltár a főhajó déli felén áll, a 15. század végén készült. Veit Stoss krakkói oltárával mutat kapocslatot, ugyanis az oltárszekrényben látható dombormű – későbbi átfestése ellenére – stílusában és kivitelezésében ezzel rokon – tudjuk meg Kovács László leírásából.
A szárnyak oltárképein aranyozott háttér előtt a magyar szentek láthatók. Fönt Szent István és Szent Imre palástban, attribútumaikkal: jogarral, országalmával, illetve karddal és liliommal. Szent László vértben, fölötte redőzött palásttal, kezében bárddal, kettős keresztes pajzsot fogva látható. Szent Lászlót több helyütt ábrázolták egy kettős keresztes pajzsra támaszkodva. Ilyen attribútummal szinte kizárólag csak Szent Lászlót ábrázolták a középkori falfestményeken és képeken.
Szent László tisztelete a későbbi korokban is jelentős volt, így számos templom védőszentje lett, de sorozatunkban azokat a középkori falfestményeket, szobrokat, ábrázolásokat kívántuk bemutatni, amelyek a Felvidéken láthatók. Aki teheti, nézze meg ezeket a templomokat, emlékhelyeket.
