A Rimaszombati Kávéház keretében megrendezett Most-Híd-MKP vitában – amelyet Hangácsi István vezetett – , az MKP-s Juhász Péter és Cziprusz Zoltán mellett a Most-Híd színeiben induló Csízi Csaba, a rimaszombati Járási Hivatal elöljárója és Vavrek István, a roma kormánybiztos helyettese vett részt. Bekapcsolódott a vitába Šimko József, Rimaszombat polgármestere és a szintén induló, négy éve éppen csak lemaradó Szajkó Béla független jelölt is.
A vita során az elmúlt négy év értékelése mellett szóba került a Kotlebával való együttműködés szükségessége ugyanúgy, ahogy a SMER frakciójával való együttműködés lehetetlensége is.
Mielőtt a négy év konkrét értékelésére kitértek volna, mindannyian egyetértettek abban, hogy a megye jelenlegi földrajzi határai nem felelnek meg se a magyaroknak, se a szlovákoknak, hiszen évszázadok óta együtt élő régiókat vágtak szét, s amíg a megyeközpont több mint száz kilométerre van például Rimaszombattól, de pl. a Tornaljától pár kilométerre fekvő Beretke már Kassa megyéhez tartozik. Igaz, ezen csak a parlament tudna változtatni, mégpedig háromötödös többséggel, s ha akkoriban nem volt akarat (holott Dzurinda volt hatalmon, s az MKP is kormányban volt), most ennek szikrányi esélye sem látszik.
„Marian Kotleba nem egy személy, hanem egy jelenség, aki megoldhatatlan-megoldatlan problémákra kínált vélt vagy valós megoldásokat” – kezdte értékelését Juhász Péter főorvos, aki immár nyolc évet töltött el a megyei testületben, s mint elmondta, maguk is zavarban voltak a választások után, mit is kezdjenek a váratlanul megválasztott szélsőséges megyefőnökkel. Már az alakuló ülésen látszott, hogy nem lesz könnyű dolguk, voltak, akik kezet se fogtak vele, de akadtak, akik viszont baráti kapcsolatokat kerestek vele.
Juhász szerint elengedhetetlen volt bizonyos esetekben az együttműködés, főleg úgy, hogy a SMER-KDM 29 fős, abszolút többséget élvező frakciója a teljes ellenállásra rendezkedett be, s a négy év alatt szinte mindent lesöpörtek az asztalról, így az MKP javaslatait is. S bizony az utolsó két évben kellett Kotleba segítsége is ahhoz, hogy legalább az utak egy részét a Rimaszombati járás déli részén is leaszfaltozzák. Ehhez tette hozzá a vita során Šimko József, hogy a megyefőnökkel ellentétben (ahogy ez a helyi testületeknél is működik) a törvényhozó szerv a testület, s nem az elnök, így hiába kárhoztatják Kotlebát, a testület SMER-es többsége eleve sikertelenségre kárhoztatta őt.
A vita során elsősorban az utak helyzete, valamint a rimaszombati kórház B-pavilonjának sorsa került szóba, elhangzott, hogy a ciklus első két évében csak a járás északi útjai kerültek leaszfaltozásra, majd a négy magyar képviselő közbenjárására Kotleba bejelentette, hogy csak akkor írja alá az aszfaltozásokat, ha mind a hat járásbeli képviselő megegyezik egy közös listában, amelyben a déli járásrész útjai is helyet kapnak. Így kerülhetett leaszfaltozásra a bátkai, a naprágyi, a simonyi, a serkei útszakasz, ahogy, ha második nekifutásra is, de a testület megszavazta a rimaszombati tamásfalai körforgalom megvalósítását is. Juhász szerint, ha a megyei hivatalban rajtakapott feketemunkások miatt nem állították volna le az EU-s támogatásokat, akkor sokkal több út is elkészülhetett volna.
Bár nem megyei hatáskör, nem maradhatott ki a vitából az R2-es gyorsforgalmi út sem, amelynek megvalósításáért az MKP nemrég petíciót is indított. Nem vagyunk B kategóriás állampolgárok, építeni az utat. Šimko beszámolt arról, hogy épp aznap tárgyalt a Nemzeti Autópálya Társaság egyik magas rangú vezetőjével, aki megerősítette, hogy a kormány komolyan gondolja ezt az elhatározását, s ezt erősítette meg Csízi Csaba is, aki szerint még ez is jobb, mintha semmilyen út nem épülne.
Csízi kikérte magának, hogy a rimaszombati képviselő-testület folyamatosan beszámolót vár tőle a kormány tavalyi rimaszombati kihelyezett ülésén elfogadott akciótervvel kapcsolatban, ugyanis szerinte a városi testületnek nincsenek ilyen kompetenciái (érdekes, hogy ezeket a határozatokat a testület Most-Hidas képviselői is megszavazták).
A városi testület egyébként legutóbbi ülésén felhatalmazta Šimkót, hogy hívja össze az R2-es nyomvonalán érintett járások polgármestereit és vezető képviselőit, hogy közösen próbáljanak nyomást gyakorolni a kormányra.
A vita további részében szó esett az oktatásügyről, így a megyei testület utolsó döntéséről is, amely hivatott volt a 2018/2019-es tanév első osztályairól is dönteni. Amíg a többi járás esetében egységesen döntöttek, addig a SMER kérésére a Rimaszombati járás esetében iskolákra lebontva. S természetesen a Magán Szakközépiskola nem kapott engedélyt új első osztály megnyitására, mivel az elsősorban hátrányos helyzetű, többnyire magyar gyerekek által látogatott iskola komoly konkurenciája egy másik szakközépiskolának, ahol nincs magyar nyelvű osztály. De tavaly Kotleba vétózta meg a Magán Konzervatóriumban tervezett első osztályt is. Ahogy ehhez Vavrek István hozzátette, szerencsére ezt a döntést a minisztérium felül tudja bírálni, s felül is fogja, hisz mindkét iskolában elsősorban roma gyerekek járnak, akik egyrészt anyanyelvükön kaphatnak színvonalas oktatást, másrészt velük született zenei, színészi tehetségeiket tudják kibontakoztatni. (Információink szerint azonban még november 6-án rendkívüli megyei ülést hívnak össze, s megszavazzák az osztályokat. – szerk. megj.)
Nem jutottak dűlőre a vita résztvevői abban, miért is nem sikerült megegyezniük az előzetes tárgyalások során, s miért indít a Most-Híd maximális hat jelöltet, míg az MKP csak négyet, sőt a függetlenek listáján is akad bőven magyar jelölt, így akaratlanul is osztódnak majd a szavazatok. Abban viszont teljes volt az egyetértés, hogy bárhogyan alakuljon is a választások után a megyei testület összetétele, nem lesz gond az együttműködés, hiszen az elképzelések azonosak.
Külön kitértek a leendő megyefőnök személyére is, a Most-Híd az elsők között jelentette be Ján Lunter vállalkozó, független jelölt támogatását, ahogy Vavrek István megjegyezte, számukra az egyéni helyeknél sokkal fontosabb, hogy “Marian Kotleba végre eltűnjön a megye éléről”, míg Cziprusz Zoltán arról tájékoztatta a hallgatóságát, hogy az utolsó percig kivártak, ugyanis több jelölttel is tárgyaltak, Lunter viszont nem szólította meg őket. Így ők léptek, s ha nem is könnyen, végül sikerült egy ötpontos, írásbeli megállapodásban megegyezniük, amely kötelezi Luntert arra, ha győz, s bárhogyan is alakuljon a megyei testület összetétele, akkor nemcsak az északi régiókat preferálja, hanem a délieket is segíteni fogja.
