Jócskán a vasárnapi ebéd elfogyasztása után most már merem ajánlani a kedves olvasónak az úgynevezett magyar, úgynevezett kereszténydemokrata, és főleg úgynevezett párt honlapját, az mkdsz.sk-t. Talán a helyén marad a töltött káposzta.
Ha ugyanis azt hittük, hogy a csontig hatoló nyelvleckék bemutatásában a Most-Hídnak soha nem akadhat kihívója – visszamenőleg egészen az első Csehszlovák Köztársaság ködbe vesző fénykoráig –, akkor nagyot tévedtünk. A tanítvány ugyanis jócskán túltett a mesterén, megbízóján, ahogy tetszik.
Maga a párt – tehát az MKDSZ – a mínuszos híreknek fenntartott kétszer kettes kockán túlmenően jelen állás szerint aligha érdemelne különösebb figyelmet, tekintettel a pártpreferenciákra, amelyekkel csak a nanotechnológiában is jártas közvélemény-kutatók tudnak bármit is kezdeni.
A pártocska története „A felvidéki magyarok mindennapjai a Beneš-dekrétumok árnyékában” című komáromi konferencián való pártelnöki szerepléssel kezdett valamelyest figyelemre méltóvá válni, amikor Fehér Csaba, a többszöri transzformációval összebarkácsolt párt elnöke megpróbálta megtrollkodni a beszélgetést. Kampányidőszak lévén az még érthető, hogy páros könyökkel szállt bele a Magyar Közösség Pártjába – számon kérve rajta annak politikai felelősségét, hogy a dekrétumokkal kapcsolatban nem történt előrelépés az elmúlt években. Ámde az, hogy ugyanezt a négyzetre emelve nem törölte bele a kormányon lévő Most-Híd pofájába, amely magát legalább félig magyarként azonosítja, s elnöke hosszú évekig vezette (orránál fogva és félre) az MKP-t, és jelenleg Szlovákia igazságügyi miniszterét is delegálja, több, mint árulkodó. Sőt, az említett igazságügyi miniszter (amit igazságnak csak orwelli értelemben tudunk nevezni) maga is megszavazta ezen talpig európai normák megerősítését kimondó parlamenti határozatot. Amiről tehát a komáromi konferencia is szólt, s amelyet Fehér Csaba igyekezett egy ócska MKP-ellenes hangulatkeltéssé lezülleszteni.
A foga Fehérje tehát már itt is jobban kivillant, mint kellett volna, a párt honlapján olvasható „hírek” pedig csupán az apró betűs írásos mellékletek ahhoz a megbízólevélhez, amelynek alapján az MKDSZ igyekszik a Most-Híd választási hadjáratában jó munkaszolgálatosként teljesíteni a ráosztott feladatot.
A lényeg az, hogy egészen felkavaró írásos és képi világ tárul elénk, rákattintva az olyan címekre, mint: Magyar összefogás Nagyszombat megyében!, Az MKDSZ a magyar elnökjelöltet támogatja, A környezetvédelmi miniszter látogatása Terbegecen stb. Ezek a szövegek már önmagukban egy kiadós tanulmányutat jelentenek a magyar nyelvi Mordor földjére, de természetesen most nem ez a lényeg.
A magyar összefogás és magyar jelölt alatt ugyanis – természetesen – mindvégig Most-Hidat és annak jelöltjét kell érteni. Az MKDSZ a megyei önkormányzati választásokra immáron nem csak a két kezét teszi szét (tehetetlenségében), de jelképesen a lábait is, mégpedig a magyar érdekek legpiszkosabb elárulóinak, elszabotálóinak, a kormányzati hatalomhoz körme szakadtáig ragaszkodó vegyes pártnak.
Nagyszombat megyében Rigó Konrád mellett tették le a voksukat, mögé sorakoztak fel. Arról a Rigó államtitkárról van szó, aki orvosi tankönyvbe illő tudathasadásosként augusztus 29-én Dunaszerdahelyen ünnepelte – kizárólag államnyelven – a nagy szlovák nemzeti felkelést.
Ezzel a támogatással persze a Most-Híd túlságosan nem lesz kisegítve, mert jelen állás szerint Fehér Csabának még mindig csak egy szavazata van, amit ő nem adhat Rigónak, hanem jobb híján Belicának, hiszen Nyitra megyében fog voksolni. És ha elvisz magával még két embert – a tagság 66,6 százalékát – akkor sem dől össze a világ. Mindenesetre tanulságos látni, ahogy egy párt már a látszatát sem akarja kelteni annak, hogy lennének önálló tervei, gondolatai, elképzelései – egyszerűen csak teszi, amit a kenyéradójától is lát: egyszerre űzi az első és második legősibb mesterséget. Ennyit egyszer s mindenkorra az MKDSZ nevezetű szigorúan titkos projektről…
