Idén történelmi események egész sorára emlékezünk. Bár Léván ma már a lakosságnak mindössze a töredéke vallja magát magyarnak, mégis akadnak tettre kész, lelkes, jó magyar emberek. Ennek köszönhetően a maroknyi lévai magyarság megemlékezik nemzeti ünnepeinkről, bekapcsolódik a magyarországi emlékévek eseménysorozatába. Ebben az évben eljutott hozzánk a Szent László-vándorkiállítás, és az Arany János-emlékévről is megemlékeztünk.
Október 20-án délután dr. Takaró Mihály irodalomtörténész tartott lenyűgöző előadást Arany János 200. születésnapja alkalmából a lévai Reviczky Házban. Az előadó, ahogy magát jellemezte, „magyar, református férfi”, aki rajong az irodalomért, szívügye a magyar irodalom. Két dolog vezérli: a hit és a tudás. Mára több mint ezer előadást tudhat maga mögött, a világot járva tanítja az egyetemes magyarságot az irodalom szeretetére. A magyarság körében világszerte ismert és elismert tevékenysége okán elsőként kapta meg az Erdélyi Magyar Örökség Díjat, melyet számos kitüntetés követett.
Lebilincselő előadását a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról nagy érdeklődéssel hallgatta a lévai közönség. Arany Jánosról Szerb Antal a következőket mondta: „minden szál hozzá vezetett és minden szál tőle vezet”. Kosztolányi Dezső a világ legnagyobb költőjének nevezte, Kodály Zoltán szerint pedig „Arany a magyarság maga”. Dr. Takaró Mihály részletezte Arany életútját, kitért nemzetszemléletére, elemezte műveit.
Arany a mai Románia területén található Nagyszalontán született, a család tizedik gyermekeként, ám a testvérek közül csak ő és legidősebb nővére maradtak életben. Ezért szülei féltették, a széltől is óvták. Már egészen kicsi korában kitűnt tehetségével, csodagyereknek számított, hatéves korára elolvasta Károli Gáspár Szent Bibliáját, az iskolamegnyitón latinul szavalta a Miatyánkot. Nagyszerű ember volt, nagyszerű képességekkel megáldva, bár egyetlen diplomát sem szerzett, mégis a magyar irodalom meghatározó alakja. Magát mindig szerényen jellemezte, saját bevallása szerint soha nem akart költő vagy író lenni. Petőfit ismerve a tökéletesség volt a mércéje, mindig kételkedett magában. Életútját két dolog határozta meg: a magyarság és európaiság, valamint a bűn és bűnhődés kérdése.
Bár a XXI. század embere Aranyhoz kapásból a Toldit párosítja, talán ez a legismertebb alkotása, neki mégis a trilógia második része, a Toldi estéje volt a kedvence. Nem a történet a lényeg, hanem az új nemzetfogalom megalkotása. A „hogyan tovább magyarság” kérdését feszegeti, mely a mai világban, kétszáz év után is ugyanolyan aktuális, főleg itt, a Felvidéken, ahol a magyarnak minden erejével ragaszkodnia kell identitásához, gyökereihez. Szeretnie kell azt, rajongania kell érte, kincsként tekintenie arra, hogy itt is magyarul szól hozzá Isten szolgája, magyarul imádkozhat, hiszen a magyar föld ott van, ahol két magyar találkozik.
Arany Jánost tisztelet övezte életében, és azóta sincs hozzá fogható. Legyen példa előttünk, és tegyük fel mi is magunknak a kérdést: „hogyan tovább magyarság?”
