Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma

Berényi Józsefet erős szálak fűzik a Csallóközhöz és a Mátyusföldhöz egyaránt. A négy évvel ezelőtti választási eredménye, az azt követő megyei alelnöki munkája után borítékolható volt, hogy ismét őt jelöli a Magyar Közösség Pártja Nagyszombat megye elnöki tisztségére.

Milyen érzésekkel és milyen kondícióban várja a november 4-ei megyei választásokat?

Felkészültem Nagyszombat megye irányítására. Nem csak azért ismerem részletesen a megyét, mert 50 éve a Dunaszerdahelyi járásban lévő Ekecs-Apácaszakállason születtem, és most feleségemmel és két gyermekemmel a Galántai járáshoz tartozó Alsószeliben élek, hanem főleg a mögöttem lévő négy évi megyei alelnökségi munka során gyűjtött tapasztalatok miatt. Ma már a megye többi járásában is jól ismernek. Felkészült vagyok a megye vezetésére azért is, mert korábban több olyan közigazgatási tisztséget töltöttem be, amelyeknél nagyon jó tanítómestereim voltak. Felkészültem azért is, mert megedződtem, a támadások nem döntenek le.

A támadások alatt a vegyespárti ellenfele részéről érkezett vádakra gondol?

1990 óta sok kampányt végigéltem, de ilyen méretű sárdobálást még nem tapasztaltam. A hamis és manipulatív vádakra egy dunaszerdahelyi sajtótájékoztatón az eredményeink bemutatásával válaszoltam. A képviselőtársaimmal elért eredményeink kimutathatóak és kézzelfoghatóak – legyen szó a megyei útjaink felújításáról, az oktatásügyi-, szociális- és kulturális intézményeink támogatásáról, buszjárataink fenntartásáról vagy akár az EU-s pályázatokról. Nagyszombat megye az elmúlt négy évben több mint 104 millió eurót költött a két magyarok által lakott járásra, ebből 42,5 millió euró közvetlen beruházás, vagy támogatás volt. 2014–2017 között a beruházások 38 százaléka irányult a Dunaszerdahelyi és a Galántai járásba, a lakosság számarányának megfelelően. Olyan feladatokat is vállaltunk, melyek túllépnek a megye feladatain, kizárólag a Dunaszerdahelyi és Galántai járásokban épülnek kerékpárutak az erre a célra jóváhagyott másfél millió euró értékben. Ezeket az eredményeket a Magyar Közösség Pártja közlönyében, a Hírvivőben, a Tények elnevezésű választási újságomban részletesen ismertettük – és tesszük ezt az MKP csallóközi és mátyusföldi kampányrendezvényein is.

Régióink anyagi támogatásának irányítása mellett megyei alelnökként milyen munkáltatói stratégiát, szemléletet támogatott?

Még megyei alelnöki éveim elején történt, hogy a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnáziumban járva észrevettem, hogy ott egy északi megyéből érkezők dolgoznak a villanyvezeték javításán. Nyilván jó szakemberek, de felvetődött bennem a kérdés, hogy nálunk miért nem helyi emberek dolgoznak? Sikerült elérnünk, hogy ahol a törvény lehetővé teszi, ott igenis helybeliek dolgozzanak. Most az útkarbantartási munkálatokra az egész megyére nézve egy olyan dunaszerdahelyi cég nyerte a közbeszerzést, amelynek munkájáról minden érintett polgármester elismerősen nyilatkozott. Amit vállaltak, megtették, néha 40 fokos melegben dolgozva is, mint például a dunaszerdahelyi körforgalom építésekor.

Gellében: Egy a sok felújított út adása közül (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)

Magyarságunk megmaradása szempontjából milyen szerepe van a megyének, azaz miért fontos, hogy erős magyar képviselet legyen a megyei önkormányzatokban?

Miután középiskolák, gimnáziumok és múzeumok működnek megyei hatáskör alatt, a nemzeti identitásunk megtartása szempontjából a megyének megkerülhetetlen szerepe van. De az embereken múlik minden, hiszen Szlovákiában a törvények semmit nem garantálnak, mindent ki kell harcolni, megfelelő időben és helyen megfogalmazni az igényeinket. Sok mindent sikerült elérnünk, de ha más személyek vezetik a megyét, sok mindent eltörölhetnek. Egy kicsit sziszifuszi munka ez, mert semmire sincs garancia. A szociális otthonainkban mindenütt elhelyeztük magyarul, hogy az alapító a „Nagyszombati Kerületi Önkormányzat”, a dunaszerdahelyi és galántai kórházak eladásakor az új tulajdonos szerződésben kötelezte magát, hogy megtartja a kétnyelvűséget… De így is vannak esetek, hogy a kulturális minisztérium nyelvrendőrségének nyomozása következtében hívogatják a polgármestereket és az intézmények vezetőit, hogy a helységneveket szlovákul kell használni. Ilyenkor rajtunk múlik, hogy ne adjuk fel, és ki kell állnunk a védelmükben. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a kulturális minisztérium úgy áll hozzá a nyelvhasználathoz, ráadásul egy magyar államtitkárral, hogy nem tudják ellenőrizni és leállítani a nyelvrendőröket.

Milyen esélyekkel indul a Nagyszombat megyei elnökválasztáson?

Tavaly a parlamenti választásokon az összes szlovákiai magyar jelölt közül én kaptam a második legtöbb preferencia-szavazatot. Négy évvel ezelőtt a megyei elnökválasztáson bejutottam a második fordulóba, ahol 40 százalékot kaptam. Azóta eltelt négy eredményes megyei alelnöki esztendő, mely során a megyei parlamentben kollégáimmal megkerülhetetlenek voltunk. Most már csak egyfordulós a választás, ismerjük a demográfiai mutatókat, de ha a magyarság 30–35 százaléka elmegy szavazni, személyemben magyar elnöke lehet Nagyszombat megyének. Nem futamodom meg a felelősség előtt, ahogy eddig is tettem, ezután is teszem a dolgomat.

A nem magyarok által lakott járásokban is vannak kimutatható eredmények?

Legutóbb éppen Nagyszombat városában sikerült egy szép eredményt elérnünk, mégpedig Kodály Zoltánnak állítottunk emléktáblát egy megyei épületen. Azon ház falán, ahol Kodály barátja, a szlovák zeneszerző Mikuláš Schneider-Trnavský született. Kodály Zoltán hosszabb ideig élt Nagyszombatban, mint azon a Galántán, ahol már valóban hosszú ideje virágzik a Kodály-kultusz. A műemlékvédelmi hivatal ugyan nem engedte, hogy a ház főoldalára kerüljön a tábla, de így is örültünk neki, hiszen abban a városban történt ez, ahol 1920 óta, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a Magyar Királyság szétesése után nem avattak magyar köztéri feliratot. Most mi, az MKP részéről elértük, hogy megyei épületre, megyei finanszírozással, megyei jóváhagyással kikerült egy kétnyelvű Kodály-tábla. Nem volt egyszerű. A galántai Kodály Zoltán Kórus volt a Kodály-tábla ötletgazdája, ám amikor előterjesztettük, hogy kétnyelvű táblát állítsunk Kodálynak, a szlovák tárgyalópartnerek azt mondták jó, legyen szlovák és angol. Sikerült meggyőznünk őket, hogy a nagyszombati turizmusnak is előnyös a magyar felirat, hiszen lesznek magyarok, akik majd ezért jönnek a városba. Ez a tábla eddigi megyei pályafutásom egyik legpozitívabb emléke.

Kodály Zoltánnak emlékművet avatnak Nagyszombatban (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)

Egyszeri siker, vagy lesz folytatás?

Ezt a munkát is folytatni szeretnénk, Nagyszombat ugyanis fontos szerepet tölt be a magyar történelemben. A Pázmány Péter alapította egyetemről ma is tudnak a nagyszombatiak, de ennél jóval többről van szó. 1541, tehát Buda elfoglalása után a nagyszombati templom lett a Magyar Királyság központi keresztény temploma. Míg a politikai központ Pozsony lett, az egyházi vezetők Nagyszombatban éltek, és azt komoly szellemi központtá alakították, kiváló magyar emberek éltek itt. A mi feladatunk, hogy felpörgessük a történteket, és sikeresek lehetünk, ha megtaláljuk a szlovák vonatkozásokat is. Kodálynál is így volt, rámutattunk arra, hogy már a nagyszombati iskolában padtársak voltak, és életük végéig barátok maradtak, elküldték egymásnak alkotásaikat, leveleztek. Ez utóbbit egyébként magyar nyelven tették, egy nagyon bonyolult történelmi időszakban mutattak példát a magyar és szlovák ember közötti barátságra. Azok számára, akik keresik irányunkba az együttműködést, az ilyen példák pozitívak. A Kodály táblával precedenst teremtettünk a folytatásra is.

Egyéb célok, feladatok?

Van bőven. A megyei utak karbantartása állandó feladat, ahogy a megyei iskolák támogatása is. Szükség van a szociális intézményeink befogadóképességének bővítésére. Az ott dolgozók jobb anyagi megbecsülésére van szükség, ez egyébként a kormány felelőssége. Fontosnak tartjuk kulturális örökségünk ápolását és az erre szolgáló intézmények korszerűsítését. Folytatni kell a kerékpárutak építését, ott vannak a pályázatok nyújtotta lehetőségek, melyekkel támogathatjuk a polgári társulások, települések és kulturális szervezetek (köztük a Csemadok is) rendezvényeit. Az anyanyelv védelmére kiemelt feladatként tekintünk, ide tartozik a kétnyelvűség támogatása is. Miután több országgal is határos megye vagyunk, a határon átnyúló együttműködési lehetőségek is számos eredményt hozhatnak, mint ahogy erre már eddig is több példa volt.

Amióta Szlovákiában ez a megyerendszer van, folyamatosan halljuk a bírálatokat, hogy nem természetes régiókról van szó. A történelmi megyehatárokat megsértve húzták meg az új határokat úgy, hogy sehol se legyenek a magyarok többségben. Ezt tudatosítva, milyen jelentősége vagy szerepe lehet egy magyar megyefőnöknek? Mennyivel tehet többet egy megyeelnök, mint egy megyei alelnök?

Már a Kodály-tábla elhelyezésénél is szükség volt arra, hogy érvekkel meggyőzzük a megyeelnököt. Egy megyeelnöknek lehetőségei vannak az országos politika befolyásolására is. A mai megyerendszernek vannak ellenzői a szlovákok részéről is. A mi célunk Szlovákia délnyugati részében az, hogy Pozsony és Ipolyság között jöjjön létre egy Duna-menti megye. Ha tényleges vita alakul ki az új megyei határok megállapításáról, egy magyar megyeelnök az erről szóló fórumokon szakmai érvekkel alátámasztva tudja ezt előterjeszteni. Arra kell összpontosítani, hogy mindenki számára élhetővé kell tenni a megyét. Ezért is fontos, hogy a választóink az egész csapatot támogassák. Csapat nélkül itt sem lehet eredményt elérni, de erős képviselettel, együtt, sokat.