A negyvennyolcadik Fábry Zoltán Közéleti Napok szeptember 23. és október 30. között összesen tíz programmal várja az érdeklődőket. A programok sorában Fábry Zoltán stószi sírjánál hazai és magyarországi diákok részvételével tartottak megemlékezést és koszorúzást a százhúsz évvel ezelőtt született író tiszteletére.
„Összejövetelünk célja nem fényes ünnepség, hanem megemlékezés és tisztelgés Stósz község egyik legkiemelkedőbb, legmeghatározóbb jellemű szülötte, Fábry Zoltán előtt, születésének százhuszadik évfordulója alkalmából” – kezdte a megemlékezést Köteles László, a rendezvény főszervezője.
A Csemadok országos alelnöke tartalmas beszédében röviden bemutatta az író életútját, munkásságát. Kiemelte néhány kimagasló és meghatározó művét, valamint felhívta a jelenlévők figyelmét Fábry Zoltán jellemére is: „Ellenségei nem tudták kezelni, csak megtűrték. Cikkeit cenzúrázták, nem voltak hajlandók kiadni a könyveit. Az 1968-as eseményekkor ő is joggal várt változásokat, azonban ezekre nem került sor. Ekkor jelenik meg Magyarországon egyik fő műve, a Stószi délelőttök, amelyben a vádlott megszólal. 1970-ben távozik sorainkból. Mai napig is a szlovákiai, szlovenszkói, felvidéki magyarságnak erkölcsi példaképe” – fogalmazott Köteles László.
Nagyon hiányzott, amikor elment
A rendezvényen részt vett barátja, Juhász György is. A közösség orvosaként tartotta számon barátját, aki a stószi fürdőben bár orvosként tevékenykedett, csupán társalgó barátja volt. Elmondása szerint egy beszélgetés alkalmával a következőket hallotta: „Zolikám, te azért vagy nagy író, mert soha nem változtattad meg a kabátodat” – mondta barátomnak Illyés Gyula. Sokat beszélgettünk, és nagy veszteség volt számomra, hogy elment. Sok szépet tanultam tőle, gondolkodást és irodalomtudományt” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Juhász György, aki majd egy évtizeden át volt Fábry Zoltán barátja.
Ezentúl megyei támogatással működik a Fábry Zoltán Emlékmúzeum
A megemlékezést követően a diákok és résztvevők ellátogattak Fábry Zoltán házába, amelyben immár megyei támogatásból kerül sor az író könyveinek kategorizálására, ami több mint 10 ezer könyv besorolását jelenti. Zachariás István, Kassa megye alelnöke beszédében felhívta a diákok figyelmét arra, hogy véleménye szerint Fábry Zoltán olyan hagyatékot hagyott ránk, amellyel mindenképpen érdemes foglalkozni. „Érdemes foglalkozni úgy is, mint emberi példával, és úgy is, mint irodalomtörténettel. Évek óta próbáljuk elérni, hogy Kassa megye hagyatékába kerüljön ez a ház. Ezzel azt a terhet, amit a Csemadokra rótt a ház fenntartása, át tudjuk vállalni, és ez most sikerült. Azt is felvállaltuk, hogy katalogizáljuk a könyvtárat. 10-12 ezer könyvről, tehát óriási hagyatékról van szó, melyet mindenképpen meg kell őrizni” – mondta Kassa megye alelnöke.
Ő volt az öreg csacsi, én a kis csacsi
A házat rendben tartó Schreiber Alica vidám gyermekkori történetekkel, visszaemlékezésekkel szórakoztatta a diákokat. Egyik története az ételhordáshoz kapcsolódott. „Amikor kicsi voltam, bátyámmal együtt mentünk Zoli bácsinak ebédért. Az ebédhordásért cukorkát és csokit kaptunk. Ebből lett valahogy a csacsi. Ő volt az öreg csacsi, én a kis csacsi. Amikor azt kiabáltam az ablaka alatt, hogy csacsi, az emberek, akik tudtak magyarul, megbotránkoztak, hogy egy gyerek csacsinak nevez egy írót. Ekkor ő azt mondta: „Egy ember sohasem lehet annyira okos, hogy egy másik ember ne mondhatná neki, hogy csacsi.” Ezt követően már mások is mondták neki, hogy csacsi bácsi” – tudtuk meg Schreiber Alicától, aki szemtanúja volt olyan találkozásoknak és vendégségeknek, amikor Tőzsér Árpád, Dobos László vagy Tolvaj Bertalan látogatták meg otthonában az írót.
A résztvevők a Fábry Zoltán Emlékmúzeum falán található emléktábla megkoszorúzásával fejezték be a megemlékezést. A pénteki, október 13-ai program Takaró Mihály előadásával ért véget, de a Fábry Zoltán Közéleti Napok egész októberben különböző programokat kínál az érdeklődőknek. Többek között olyan előadókat hallgathatnak meg, mint Takaró Mihály, Popély Gyula, vagy Nógrádi György.
