Churchilltől tudjuk, hogy a demokrácia nem a legjobb rendszer, de egyelőre nincs jobb. Jelentjük, azóta sincs. (Ahogy a nagy öreg mondta: „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”) Ezért a rendszer simán teret ad rá, hogy olykor a legkevésbé hozzáértő és alkalmas emberek kerüljenek pozícióba, ha kellőképpen el tudják hitetni az emberekkel ennek az ellenkezőjét.
Számtalan ilyent láthatunk rendre, önkormányzati, megyei, vagy akár parlamenti és EP szinten is. Jönnek a „majdőkmajdjobbantudják” megmondók és óriási vetítésekkel beszavaztatják magukat. Majd következnek a nagy pislogások, mert hiába lehet olyan hangzatos kijelentéseket tenni (mint például Magyarországon, hogy lehet más a politika), mandátumot szerezve már nem elég a levegőbe puffogtatni, másra viszont általában nincs képessége az ilyeneknek, és a politika egyszerűen nem lehet más. Szépen lejáratják és kinevettetik magukat és többet jó eséllyel nem szavaz rájuk a lőtéri kutya se (szavaznak majd egy másik ugyanilyenre).
Így van ezzel a felvidéki „wannabe” (lásd az angol “want to be” kifejezés szleng változata; lekicsinylő kifejezés azokra, akik elszántan törekednek olyanná válni, amihez képességeikkel, jártasságukkal, illetve tudásukkal gyakorlatilag nem érhetnek fel) kalandor pártunk, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség is. Ennek már a megalakulása is röhejes volt (nem tudták összegyűjteni az aláírásokat, ezért vettek egy pártot, pártelnökkel és tagsággal együtt, majd átnevezték kereszténydemokratára, úgy, hogy templomot még képen sem láttak). Hogy több tízezer eurót honnan szereztek agyament projektjükre, arról csak találgatások merültek fel, tevékenységüket elnézve, valószínűleg a Most-Híd támogatta őket, hogy szalámizzák le az MKP-ból a keresztényi réteget, tetteik viszont annyira átlátszóak, hogy a vak is látja, Bugárék érdekei vannak általuk kiszolgálva, így elég nagy bukta a dolog.
Három prominens vezetőjük, Fehér Csaba, Krivánsky Miklós és Sárközi János naponta nevettetik ki magukat hozzá nem értő okoskodásaikkal. Hála Istennek, ez főleg az internetre korlátozódik, és offline senki se kíváncsi rájuk, jól jelezve, hogy a parlamenti választásokon 0,01%-ot szereztek.
Ez a böszme szakmaiatlanság pedig valósággal tetőfokára hágott a megyei választások kampányában. Minden járásban csupán egy jelöltet állítottak, Nyitra megyében viszont megyeelnökjelöltet is. Azt szokták mondani, kibicnek semmi sem drága, és lám, milyen igaz ez most is. A három egyén bár szellemileg óriási sötétségben bolyong, annyira azért ők sem hülyék, hogy tökostobaként elvállalják a megyeelnök-jelölti kirakatszerepet, így előrángattak a kalapból egy olyan figurát, akiről eddig még a szomszédja sem tudta, hogy létezik.
A cimboráinak a felvidéki magyarság ellen elkövetett aljasságai sem semmik, de ez a fickó még náluk is többet ártott, pedig valószínűleg tudatában sincs, hogy mit tett. A minap ugyanis sor került a szlovák közszolgálati tévében Nyitra megye elnökjelöltjeinek vitájára, ahova „hiúkánk” el is ment. Egy tévés politikai vita azért nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik, rutin és gyakorlat bőségesen kell hozzá. Emberünk ezeknek híján volt kissé, de még csak fogalma sem volt arról, hogy mi a fészkes fenéről is kellett volna beszélnie.
Aki ezt a műsort megnézte, jót röhöghetett rajta, hogy elnökjelöltként nincs tisztában alapvető fogalmakkal és a megye hatásköreivel, másrészt pedig jó alaposan leégette a felvidéki magyarságot azzal a szinttel, ahogy a szlovák nyelvet beszélte. Pont az ilyenek miatt rögzült a szlovák közbeszédben a „čo si, Maďar?” gúnyolódás (mi az, magyar vagy?) arra utalván, hogy a magyar a butaságnak a szinonimája. Köszönjük, Hajdu László…
Szerencsére a műsorban ott volt Farkas Iván, az MKP jelöltje is, aki választékos nyelvhasználatával és szakmai hozzáértésével jócskán ellensúlyozta azt a szégyent, amit ez a Hajdu a nyakunkra hozott.
Láthatjuk, milyen károkat okozott közösségünknek a politikai hazardírozás, ezért el sem tudom képzelni, hogy lehet valaki annyira meggondolatlan, hacsak nem tudatosan, zsigerből akar ártani a saját közösségének, hogy egy ilyen ezer sebből vérző helyzetben még képes közgúny tárgyává tenni a felvidéki magyarokat. Szégyelljék magukat!
