Gömörben, ahol közvetlenül a rendszerváltás után minimálisra csökkent a munkahelyek száma – és a helyzet azóta se sokat változott –, a hivatalok, a szolgáltatók és a különböző intézmények egy része, úgy tűnik, mintha eleve a munkanélküliekre tervezve végezné feladatát, hátrányba hozva ezzel az alkalmazottakat. Nem csoda, ha a még dolgozó családok, a sokasodó kötelezettségeik miatt csak az árnyoldalát látják a munkába járásnak.
Hogy mire gondolok? Ne menjünk messzire vissza az időben, vegyük például az utóbbi napok történéseit. Az energiaszolgáltató írásban értesítette azokat a fogyasztókat, ahol szükséges kicserélni a villanyórát, hogy október 23-án tartózkodjanak otthon, mert új villanyórákat fognak felszerelni. Mit tehet ilyen esetben az a család, ahol például a férj külföldön dolgozik, a feleség pedig csak kilométerekre otthonától kapott munkát? Valamelyikük szabadságot igényel, kézenfekvő, melyikük.
Hétfőn egész nap esett az eső, egyébként nem történt semmi. Nem jött se szerelő, se üzenet, se semmilyen értesítés. Másnap reggel a feleség autóba ült, miután elvitte iskolába a gyerekeket, tovább rótta a kilométereket és belépett a munkába. Este egy kitöltetlen formanyomtatványt talált a postaládában, amelynek szélén tollal írva ez állt:
„2017. október 23 –munkaértekezlet, 2017. október 24-e Rottweiler az udvaron.”
Vagyis, a jelzett napon azért nem cserélték ki a villanyórát, mert a szolgáltató munkaértekezletet tartott. A kiszállás időpontjának változásáról nem küldtek értesítést. Valószínűleg nem tartották fontosnak, gondolván, Gömörben úgyis csaknem mindenki munkanélküli, biztosan lesz otthon valaki. Tévedtek, azon a portán a szerelőket „csak” a házőrző fogadta.
A kémények ellenőrzését viszont szombatra tervezték, október 28-ra, erről hétközben a helyi hangosbeszélőn értesítették a lakosságot. Nem korábban, nem később, október 28-án, mindenszentek ünnepe előtti hétvégén ellenőrzik a kéményeket, amikor a munkába járók lakóhelyüktől távoli temetőkben nyugvó szeretteiket szokták felkeresni. Miért éppen ezen a napon? Nem tudom, de ígérem, megkérdezem.
Sorolhatnám az ilyen és hasonló eseteket, de minek? Gömörben a munkába járók élnek kisebbségben, kis iróniával azt is mondhatnám, a hivatalok, a szolgáltatók és a különböző intézmények csak megpróbálnak a többséghez alkalmazkodni. A mindennapi tapasztalatok legalábbis ezt mutatják.
