(Fotó: archív)

A napokban portálunk is hírt adott arról, hogy Igor Matovič azt nyilatkozta, eljött az ideje, hogy segítő kezet nyújtsunk az MKP-nak, mert nélkülük aligha képzelhető el az alternatíva felállítása a jelenlegi kormánykoalícióval szemben.

Nos, Bugár Bélát alighanem szíven ütötte ez a mondat, annál is inkább, mivel Matovič nem átallotta azt is kijelenteni, hogy Bugár évek óta mindent megtett azért, hogy az MKP-t lejárassa. Bugár ezért rögvest tollat ragadott, hogy Matovič kijelentésével kapcsolatban még frissiben állást foglaljon. Azt tudjuk, hogy kettejük közt már évek óta finoman szólva sem baráti a viszony, erre a fordulatra azonban valószínűleg még Bugár sem számított.

A Most-Híd elnöke szerint megható, hogy az OĽaNO elnöke, Igor Matovič 2016-ban felfedezte a magyarokat Szlovákiában, s ráébredt, hogy azok egyenrangú polgárai ennek az országnak. A Denník N napilapban megjelentetett kommentárjában úgy fogalmazott, kár, hogy a magyarok lojalitásáról és demokráciapárti irányultságáról csak akkor szerez tudomást, amikor már ég a ház. „Kár, hogy csak most, amikor a csillapíthatatlan veszekedési szomja és gyűlöletkeltése olyan stádiumba jutott, hogy a saját pártjában is visszakoznia kellett, mert kárt okozott annak. De az is lehet, hogy ez csak a véletlenek összjátéka” – írta Bugár.

Jó tanácsok Matovičnak

A Most-Híd elnöke a kommentárjában azt is kifejtette, hogy a tavalyi parlamenti választás előtt Matovič még tanácsokat osztogatott a magyaroknak, hogy hogyan szavazzanak, most meg színpadias módon meghívja őket a „privatizált novemberi tribünre”. Amiből az is kiderül, Bugárnak rendkívül fáj, hogy a november 17-ei megemlékezésekből kihagyták őt egykori ellenzéki társai, amióta Robert Ficóval és Andrej Dankóval szövetkezett.

„Valahogy megfeledkezett arról – folytatja mondandóját Bugár – , hogy november egyik oka az is volt, hogy az emberek megunták azokat a  politikusokat hallgatni, akik megmondták nekik, kire szavazzanak.” Bugár szerint november megmutatta, hogy az emberek nem hülyék, és nincsenek arra utalva, hogy egy „okos” politikus  mondja meg nekik, mi a helyes választás.

Bugár azonban nem áll meg ezen a ponton, azt is elmondja, szerinte hogyan segíthetne Matovič az MKP-nak. „Például úgy – írja –, hogy a jövőben nem vétózza meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt.” (Mondjuk, elég vicces ezt egy olyan pártelnök szájából hallani, aki a Smerrel való kormányra lépésekor kötelezte magát arra, hogy ezt a témát a jelenlegi választási ciklusban nem nyitja meg. Ha nem érintene bennünket ennyire érzékenyen ez a téma, akár azt is mondhatnánk, más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem látja meg – a szerk. megjegyzése.)

„Vagy például nem sepri le az asztalról a háromszor is leegyeztetett törvényjavaslatot a kisebbségi nyelvhasználatról azzal az indokkal, hogy nem tudom, miért kellene ezt magyarul is leírni. Illetve most a társaival és a partnereivel együtt megszavazhatná az adófék feloldását, hogy Dél-Szlovákiában, de nem csak ott, autópályát és gyorsforgalmi utat építhessünk” – sorjázza a tanácsokat Bugár, miközben azt állítja, az MKP-val Dél-Szlovákia és a magyarok miatt kellene Matovičnak együttműködnie, nem pedig azért, hogy azt „ne Bugár kaparintsa meg”.  „Ha megérti (mármint Matovič – a szerk. megjegyzése), hogy az MKP parlamentbe jutását azzal segíti, hogy a magyarokat ennek az országnak az egyenrangú polgárainak tekinti, s nemcsak a kinyilatkoztatás szintjén, hanem ténylegesen is, akkor nyert ügye van. Csakhogy Matovičcsal sohasem tudhatja az ember, hogy hányadán áll” – vélekedik Bugár.

„hogy utakat és hidakat építhessünk délen”

Egy dologban azonban, mint írja, egyetért Matovičcsal, a magyar kisebbségnek kell, hogy legyen képviselete  a parlamentben, ideális esetben, a kormányban is. De nem azért, hogy Matovič kormányt tudjon alakítani, hanem azért, hogy védelmezni tudjuk a nemzetiségi iskoláinkat (például úgy, hogy iskolabuszokat indítunk magyar gyerekeknek a szlovák iskolákba? – a szerk. megjegyzése), a kultúránkat és a nyelvhasználatunkat (például úgy, hogy a Most-Híd kulturális államtitkára megvédelmezi a magyar nyelv használatát kifogásoló és büntető nyelvrendőrséget, mondván itt aztán szó sincs boszorkányüldözésről, aki ilyet merészel állítani az árt a szlovákiai magyarságnak? – a szerk. megjegyzése).

De Bugár tovább is sorolja, miért kellene magyar pártnak bekerülnie a parlamentbe, „hogy utakat és hidakat építhessünk délen” – írja, bár talán jobb lett volna ha az utakról ezúttal hallgat, mert erről mindenkinek a pozsonyi körgyűrű alatti telekügyletei jutnak azonnal az eszébe, amelyen potom félmillió eurót szakított le az állam pénzéből, ami ugye, nem mellesleg egyrészt a mi adóinkból dobódik össze.

Kommentárja végén Bugár nem szerénykedik, szerinte az elmúlt másfél évben a kormánynak, amelynek a tagja, többet sikerült elérnie, mint az előtte lévő húsz év alatt. Bugár szerint ez akkor is megérte, ha a Most-Híd – mint állítja, az ellenzék hatékony közreműködésével – veszít a támogatottságából.

Tizenkét óra előtt öt perccel járunk

Nos, mindehhez talán annyit lehetne hozzáfűzni, egy pillanatig sem gondolom, hogy Matovičon hirtelen ellenállhatatlan megértés és szeretet ütött volna ki az irányunkban, és szerintem ezzel a szlovákiai magyarok többsége is tisztában van, elvégre amint azt Bugár fentebb maga állította, a választópolgár nem hülye. A számok azonban nem engednek, sajnos, már évek óta, s nyilvánvalóan Matovič is belátta, ha az ellenzék komolyan gondolja a Smerrel szembeni alternatívát, akkor a permanensen öt százalék körül mozgó MKP-t nem igazán lehet abból kihagyni, ráadásul így, hogy az azelőtt partnerüknek számító Most-Híd némi koncért lefeküdt Robert Fico pártjának. S bármennyire is igyekszik Bugár ezt a kormánykoalíciót eladni, az minden jobboldali gondolkodású választópolgár számára világos, egy újabb smeres kormány talán már helyrehozhatatlan károkat okozna ennek az országnak.

Valamit tehát tenni kell, mert most már valóban tizenkét óra előtt öt perccel járunk. S talán egy SDK-hoz hasonló választási nagykoalíció, s egy újabb „változás kormánya” esélyt adhatna a jobboldalnak és ennek az országnak is. Tulajdonképpen ezt pedzegeti Matovič felhívása is a keringőre. És Bugárnak ez fáj. Leginkább az, hogy minden igyekezete ellenére nem sikerült a földdel egyenlővé tennie az MKP-t. Nem jött be a terve, hogy sarokba állítsa azt, hogy aztán mint egy rühes kutyát kivesse magából a szlovák politikai élet.

Kapcsolódó cikkek