Emléktáblát avatott dr. Grosschmid Géza (1872-1934) felvidéki kisebbségi politikus, szenátor és miskolci királyi közjegyző emlékére a Magyar Országos Közjegyzői Kamara a miskolci Városháza falán pénteken. Az ünnepséget követően bemutatták a Grosschmid Géza – Márai Sándor író és Radványi Géza filmrendező édesapja – közéleti és szakmai pályafutását feldolgozó, a Közjegyzői Akadémia Kiadó gondozásában megjelent könyvet is.
A Magyarország kassai főkonzulja, Haraszti Attila fővédnökségével megtartott rendezvényen Török Dezső, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei közgyűlés elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy dr. Grosschmid Géza polgár, tudós és igaz magyar hazafi volt egy személyben. „Ízig-vérig kassai polgár volt, aki valószínűleg sosem hagyta volna el szeretett szülővárosát, ha a sors nem kényszeríti erre” – tette hozzá. Miskolc városa és Borsod vármegye sok felvidéki menekülthez hasonlóan nagy megbecsüléssel fogadta be Grosschmid Gézát – mondta Török Dezső.
Dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke beszédében kiemelte, Grosschmid Géza életének üzenete, hogy hős az is, aki a hétköznapok küzdelmében helytáll és nem rest tenni családjáért, városáért, nemzeti közösségéért.
Az emléktábla avatását követően bemutatták a Közjegyzői Akadémia Kiadó gondozásában megjelent Dr. Grosschmid Géza (1872-1934) emlékezete című könyvet is.
Grosschmid Géza 1872-ben született Kassán, a századfordulótól jogi hivatása gyakorlása mellett aktívan részt vett a szülővárosa közéletében – harminc éven keresztül volt tagja a város képviselő-testületének. Kassa szabad királyi város és Abaúj-Torna vármegye egyaránt tiszteletbeli főügyésznek választotta meg, majd az I. világháború kitörése előtt a Kassai Ügyvédi Kamara elnöke lett. A Kassai Jogakadémián a magánjog tanára, valamint a jogtudományi államvizsgáló bizottság tagja volt. Külföldi tanulmányutakat tett annak érdekében, hogy a jogakadémiát egyetemmé lehessen átszervezni. Később a nemzetiségi sorsba kényszerült felvidéki magyarság érdekképviseletét is elvállalta, hogy segítsen a fennálló állapotok javításán.
Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulását követően az Országos Magyar Keresztényszocialista Párt jelöltjeként beválasztották a prágai Szenátusba, és a magyar kisebbség egyik vezető politikusa lett. A Kassai Keresztény Társadalmi Kör (Kaszinó), a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi Egyesületek Szövetsége és több más társadalmi egyesület vezető tisztségét töltötte be. Tagja volt az International Law Association nemzetközi jogi szervezetnek.
1932-ben ma már kideríthetetlen okból Magyarországra települt át. Az igazságügyi miniszter 1933-ban Miskolcra nevezte ki királyi közjegyzőnek. 1934.januárban Jogélet Szlovenszkóban címmel a Magyar Jogász Egylet keretében tartott nagy sikerű előadást. Egészségi állapota ekkor már rohamosan hanyatlott. 1934. szeptember 12-én, Miskolcon hunyt el. Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben ma is megtalálható.
Összegyűjtött beszédeit és publicisztikai munkásságát a saját kiadásában megjelent Kisebbségi sors című könyvében adta ki. A könyv és Grosschmid munkásságának vezérfonala a magyar nyelvhez való hűség: „Ha az iskola elhallgatja lélekemelő múltunk példáit, ha dallamos nyelvünk mindjobban kiszorul a nyilvános életből, azt pótolja, ápolja és fejlessze a család és a társadalom.”
Grosschmid Géza 1900-ban született Sándor fia, Márai Sándor írói néven vált a magyar irodalomtörténet kiemelkedő alakjává. Márai rajongott édesapjáért, a kassai polgárért, akinek az 1934-ben megjelent Egy polgár vallomásai című regényében állított emléket. 1907-ben született Géza fia pedig Radványi Géza néven lett filmrendező, aki többek között a Valahol Európában című filmjével írta be magát a magyar filmtörténetbe.
