Ennek a gyűjtésnek a célja a szilicei táncokkal, a táncélettel kapcsolatos szokások, emlékezések, a hozzájuk kapcsolódó elbeszélések, mókák feltárása, rögzítése. A leírt észrevételek, ha egy személy mondta is el, az egész faluközösség véleményét tükrözik.
Adatközlők: Figur János prímás (1907) Berzéte, Máté Géza (1922), id. Mezei Sándor (1910), id. Mezei Sándorné (1912), ifj. Mezei Sándor (1933), Kovács Imre (1927), Kovács János (1922), Vincze Béláné (1902), Zs. Bodnár László (1910) szilicei születésű helyi lakos. Gyűjtő: Takács András. A gyűjtésnél segédkezett: Szőllős Sándor a Csemadok rozsnyói járási titkára, Kolár Péter, a Csemadok kassai kerületi titkára.
A verbunkkal és a csárdással kapcsolt vasvári név hogyan keletkezett, honnan származott, ismer-e valaki ezzel kapcsolatosan olyan eseményt, elbeszélést, amely erre magyarázatot adhatna?
Hosszabb hallgatás, senki nem emlékszik ezzel kapcsolatos eseményre, vagy magyarázatra.
Van a környéken Vasvár, vagy Vasvári nevezetű település?
Nincs, nem ismerünk ilyen nevű falut, mondják többen is.
Én hallottam egy olyan elbeszélést, hogy 1848-ban Vasvári Pál, a szabadságharc egyik emblematikus szervezője, vezetője Putnokon tartott verbunkot (toborzót), katonákat toborzott a szabadságharc védelmére. A szónoklatát követő baráti mulatságon olyan szépen táncolt, hogy a toborzáson részt vett emberek, hazakerülvén a falujukba a saját táncaikat hívták vasvárinak. Olyan, mint a Vasvárié. Sok esetben hozzátették, olyan, mint a Vasvári Pál járta verbunkos volt. Mindenki szerette volna az ő általa táncolt szép táncot utánozni. Ennek van valami emléke, nyoma itt a faluban, az öregebbektől hallott-e valaki erre vonatkozó visszaemlékezést?
Elbeszélést nem hallottam, de dalt tudok:
Tessék, énekelje el!
Már minálunk verboválnak kötéllel.
Elfogják a szegény legényt erővel.
A gazdagnak öt-hat fiát nem bántják,
A szegénynek, ha egy van is, elrántják. (é. id. Mezei Sándor)
(Ide kívánkozik id. Mezei Sándornak egy más alkalommal elmondott visszaemlékezése: Mezei Miklós nagyapám tizenegy évig volt katona. A jobbágyot úgy sorozták, fogták be. Huszár volt. Azt mondtam neki mindig, hogy nagyapa, te azért voltál olyan soká katona, mert rossz katona voltál. Rossz, fiam?!? Mikor a sorozók itt voltak, nem bújtam el, pedig beszaladhattam volna a másik nagyapádhoz, Várady Istvánhoz, ő nemes volt, ott nem kereshettek volna. De mi, mint jobbágyok, kötelesek voltunk sortállni. Ha nekünk volt egy szekerünk, adót fizettünk, nekik volt kettő, azért sem fizettek, meg katonának se mentek. Nekünk meg 11 évet kellett szolgálni, és csak egyszer voltam szabadságon. Olyan igazság volt akkor. )
Lehet, hogy ennek a hatására született a fentebbi dal. Ezt a dalt, ezt a nótát ismeri a prímás úr is, és szokta játszani a családi összejöveteleken, lakodalmakon, a bálokban?
Igen, ismerem, szoktuk játszani. (Bizonyságul eljátszotta)
Erre szokták táncolni a verbunkot, ismerik a dalt a többiek is?
Nem a verbunkot, hanem a csárdást táncoltuk erre a dalra.
A verbunknak más nótája volt, az hogy van?
A zenészek eljátsszák a dallamot. Újabb stílusú dal, „Sárga szöget veretek a csizmámba” dallamsorral kezdődik.
Csak erre az egy nótára járták a verbunkot, vagy volt annak más nótája is?
Erre is, meg a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs”… kezdetűre is. Valamikor ezzel kezdték a verbunkot.
A „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs”… dallal kezdték és csak azután váltottak másik dalra?
Igen.
Több dallama nincs a verbunknak?
Én csak ezekre emlékszem, pedig már kilencéves koromban jártam az apámmal muzsikálni. (Figur Jancsi prímás).
Csak itt, a faluban kezdték a verbunkot a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs”…kezdetű dalra, vagy lent a Sajó völgyében, Berzétén, Kőrösben, Rudnán, mindenütt?
Mindenütt, Kőrösben, Rudnán, Berzétén, mindenütt.
Rozsnyótól Csucsom felé és Pelsőctől lefelé is ezzel a dallal kezdték?
Ott is, arra is. Én jártam mindenfelé muzsikálni. Pelsőcön is voltam kétszer is muzsikálni lakodalomban és ott is azzal kezdték. Mindenütt ezzel kezdték. (A zenészek eljátsszák, az asszonyok pedig eléneklik.) Erre, aki tudott táncolni sarkantyúst, azt járta. Erre úgy verték a lábukat, hogy öröm volt nézni.
Sárga szöget veretek a csizmámba,
Szőke kislányt szeretek a világba’,
Szőke kislányt veszek el majd, ha lehet,
Apja anyja, apja anyja ne átkozzon engemet.
Más dalokat nem énekeltek a verbunkhoz?
Nem, ha magyar kettest, verbunkot, vagy vasvárit parancsoltak, akkor mindjárt csak ezt húztuk.
A magyar kettes melyik tánc volt?
Azt már a tánciskolában tanultuk. De azt is erre jártuk.
Mikor szokták a verbunkot a lakodalmakban, vagy a bálokban táncolni?
Éjfél felé, meg reggel felé. A lakodalmakban is, mikor már megjött a népnek a kedve. Mindig volt egy ember, viccszerető ember, aki kiáltott egyet, aztán jó darabig csak ezt jártuk.
Nem a tréfás verbunkot, hanem a rendes verbunkot kérdezem. Ezt nem volt szokás bálkezdő táncként, vagy lakodalomkezdő táncként eltáncolni?
A lakodalomban, amikor az asszonyok elmentek a menyasszonyt kontyolni, a férfiak összeálltak és ezt táncolták, ezzel szórakoztak, ezzel mulattatták magukat.
Itt a férfiak soha nem kezdték a mulatságot verbunkos tánccal?
Nem, itt csak a lányok, asszonyok álltak karéjba, és a mulatságok szüneteiben táncoltak, közben meg énekeltek.
Az emberek ilyenkor az ivóban mulattak?
Nagyobb része oda ment. Aki a teremben maradt, az beállhatott az asszonyok közé karéjozni, meg dalolni. Itt szokás volt vegyesen is körben táncolni. Arra, hogy a fiúk magok táncoltak volna, már nem emlékszem. (Mondja a legidősebb a beszélgetőtársaim közül – Vincze Béláné, sz. 1902, Szilice./
(Az 1940-es évek legvégén, meg az ötvenes évek elején tibai, lekenyei legények csapatban több alkalommal voltunk a Sajó völgyéből Szilicén bálban. Ott még élt a nagy körcsárdás. Ahányan táncolni akartak, azok vegyesen egy nagy kört alkottak és úgy táncolták a körcsárdást. A végén párokra szakadtak és párosan járták tovább a táncot. Akkoriban Lekenyében, Gömörhorkán, Csótón meg Beretkén, tehát a Sajó völgyében is szokás volt a bálokban a nagy körcsárdást is eljárni.)
(Folytatjuk)
