Kevés olyan meghatározó alakja van Csehszlovákia történelmének, mint Alexander Dubček, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma egy demokratikusnak nevezett országban élhetünk. Bohumil Hrabal, az egyik legnagyobb cseh író igencsak találóan az első nemes kommunistának nevezte őt. A politikus éppen ma 25 éve, hogy meghalt, egy súlyos autóbaleset következtében.
Már születése – 1921. november 27-én – sem éppen mindennapi, hiszen Latkócon (Uhrovec) ugyanabban a házban jött a világra, amelyben egy másik nagy szlovák hazafi, Ľudovít Štúr. Nem sok híja volt azonban, hogy nem az USA-ban született, hiszen apja asztalosként évekig Chicagóban dolgozott. Gyermek- és ifjúkora nagy részét szüleivel Kirgíziában töltötte, ahonnét a család 1939-ben tér haza, a háborús szlovák államba. Az ifjú Dubček az első szlovák köztársaság politikája elleni tiltakozásként belép az illegális kommunista pártba, és fivérével együtt részt vesz a szlovák nemzeti felkelésben, ahol testvére meghal, ő maga pedig kétszer megsebesül.
A második világégést követően megnősül és Trencsénben telepedik le. 1948-ban felkérést kap a szlovák kommunista pártban való tevékenységre, és 1953-ban már a párt besztercebányai, később pedig pozsonyi kerületi főtitkára. A 60-as években a párt szlovákiai központi bizottságának titkára, és 1963-ban már az első titkára.
Emberarcú szocializmust akart
Pályája sorsdöntő éve 1968, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárává választják. Ebben a magas funkcióban próbálta – gazdaságilag és politikailag is – megreformálni a régi totalitárius Csehszlovákiát. A prágai tavasz néven elhíresült reformtörekvései révén a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legnépszerűbb politikusává vált, de a világ is felfigyelt személyére. Az emberarcú szocializmusra tett igyekezeteinek a Varsói Szerződés hadseregeinek a bevonulása vetett véget, 1968 augusztusában.
1969 áprilisában Gustáv Husák lép a helyébe az első titkári poszton, ő pedig októberig a szövetségi gyűlés (csehszlovák parlament) elnöke lett. Husák nyomására aláírta azt a törvényt, ami később legalizálta az orosz megszállás első évfordulóján a tüntetőkkel szembeni rendőrségi fellépést.
Ezután rövid ideig törökországi nagykövet volt, majd 1970-ben a kommunista párt kizárta soraiból, és a jobboldali opportunista erők képviselőjének kiáltotta ki. Ettől az időtől kezdve egészen a bársonyos forradalomig Pozsonyban, a Slavín alatti villájában a titkosrendőrség felügyelete alatt élt, az állami erdészetnél dolgozott. Habár reformjait nem tudta megvalósítani, az egész világ a prágai tavasz szimbólumának tartotta.
Díjat is alapítottak a tiszteletére
A világ legrégibb egyeteme, a bolognai, megalapításának 900. évfordulóján, 1988-ban úgy döntött, hogy díszdoktori címmel tünteti ki őt. Dubček a politikai tudományok díszdoktora elismerést november 13-án személyesen vette át és ez alkalomból beszédet mondott, élesen bírálva Csehszlovákia megszállását, védelmébe véve az emberek jogát a társadalom reformjához, kiemelve a demokrácia pozitívumait és az emberi jogok betartását. Reformtörekvéseit 1989 decemberében az Európai Parlament Szaharov-díjjal ismerte el.
A gyengéd forradalom idején aktívan bekapcsolódott a politikai változások folyamatába, és 1989 decemberében a szövetségi gyűlés elnöke lett. 1992-ben pedig a Szlovák Szociáldemokrata Párt elnökévé választották. Prágában hunyt el, nem sokkal 71. születésnapja előtt, 1992. november 7-én, annak a súlyos közúti balesetnek a következtében, ami még szeptember 1-jén a Prága-Pozsony közti autópályán, Humpolec közelében történt. A pozsonyi csalogányvölgyi temetőben helyezték végső nyugalomra.
Emlékét ma is őrzi a pozsonyi Hegyi park erdészházában 2003-ban elhelyezett emléktábla, mely a bolognai díszdoktori cím elnyerésének 15. évfordulója apropóján került leleplezésre.
2009 januárjában fogadták el az ő érdemeiről szóló törvényt, 2011-ben az olasz fővárosban, Rómában mellszobrot állítottak neki. Jelenleg egy szlovák film forgatása is zajlik az életéről. Az idén pedig állami kitüntetést is létrehoztak a nevével. Az Alexander Dubček-díjjal azokat a személyeket vagy kollektívákat fogják kitüntetni, akik munkásságukkal rendkívüli módon hozzájárultak a társadalmi, kulturális és gazdasági élet fellendítéséhez Szlovákiában. A díjat a kormányfő adományozza.
(Forrás: TASR)
