A holnapi választások tükrében különösen érdekes ennek a könyvnek a tartalma – mondta bevezetőjében Kántor Zoltán a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, a kiadásukban megjelent „Külön utakon. Adalékok a felvidéki magyarság 2009 utáni politikatörténetéhez” sajtóbemutatóján.
A könyv szerzői közül Harrach Gábor képviselte a betegség miatt távollévő Rákóczi Krisztiánt is, így egyedül kellett vitatkoznia a kötetet bemutató Tokár Géza politológussal, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivőjével, Mózes Szabolcs történésszel, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatójával és Menyhárt Józseffel, a Magyar Közösség Pártjának elnökével. Igazi vitára nem kellett számítani, hiszen valamennyien jól ismerték a szerzők által feldolgozott témát. Inkább a közönség számára kellett megvilágítani, hogy a 2009-es évszám a címben azt a fordulópontot jelzi, amikor a Most-Híd párt megalakulásával új, a felvidéki magyarságot is megszólítani akaró politikai erő lépett színre.
A könyv két nagy fejezetre különül el. Az első rész, Rákóczi Krisztián munkájaként a szlovákiai politikai rendszer alakulását tekinti át, míg a második részben Harrach Gábor a dél-szlovákiai választások statisztikáinak szociológiai és etnodemográfiai vonatkozásait elemzi.
Tokár Géza rámutatott arra, hogy a 2010-es választásokkal felbomlottak a szlovákiai pártpolitikai viszonyok egy olyan választási rendszerben, amelybe nincs beépítve a magyar pártok lehetősége, tehát a parlamentbe jutásuk azon múlik, hogy át tudják-e lépni a küszöböt. Szlovákiában általános jelenség a fokozódó frusztráció, a politikai osztályokból való kiábrándultság, de míg a szlovákok indíthatnak protest-pártokat, ilyen a magyarok számára öngyilkosság lenne. A választási aktivitás mindenütt hanyatlik, ezt jól mutatják a kötetben található térképek. A Most-Híd egyre inkább a szlovák szárnyát erősíti meg, az MKP-n belül hiába zajlott le szinte teljes elitcsere, változatlanul őt hibáztatják a korábbi nyolc évért is. A kiadvány Magyarországon is tanulságos lehet, – hangsúlyozta Tokár Géza – mert a 2016-os választás olyan eredményt hozott, amit az előző közvélemény-kutatásokból nem lehetett sejteni.
Mózes Szabolcs is utalt arra, hogy a szlovák és a magyar politikai rendszer áll legközelebb egymáshoz a térségben, de jelentős eltérés az, hogy Szlovákiában nincs egyéni lista, csak pártokra lehet szavazni. A kötet első része az általános áttekintéssel a szlovákok számára is érdekes lehet, míg a második rész elsősorban a felvidéki magyaroknak szól valóban hiánypótló elemzéseivel. Ezekből a legfontosabb levonható tanulság:
1. Csökken a szlovákiai magyarok szavazókedve, mert az elmúlt 25 év veszteseinek érzik magukat, főként a Dunaszerdahelytől keletre fekvő területeken.
2. A két párt megosztja a magyar szavazókat, és az átjárás nagyon alacsony köztük, jóllehet a szavazók között nincs olyan jelentős különbség.
3. A fiatalok közül egyre többen választanak szlovák pártokat, aminek következtében 2020-ban egy magyar párt sem fog bejutni a parlamentbe, hacsak nem egyesülnek, vagy nem tudják megszerezni a szavazókat a másik párttól.
Itt Kántor Zoltán mosolyogva megjegyezte, hogy Menyhárt Józsefnek éppen ez a dolga, s ezzel át is adta neki a szót, mint olyannak, aki a történészek és politológusok megállapításait a gyakorlattal tudja szembesíteni.
Az MKP 2016-ban megválasztott elnöke annyiban pontosította az eddig elhangzottakat, hogy nem cserélődött ki teljesen a pártvezetés, és másfél év tapasztalata mutatja, hogy van egy olyan erős mag, amely elképzelhetetlennek tartja az együttműködést a Híddal, ha csak ott nem cserélődik ki a vezetőség. A vegyes lakosságú területeken már inkább elgondolkoznának az emberek az együttműködésről, amelyre a Hídnál sincs sok hajlandóság, hiszen az MKP által kezdeményezett téma – mindkét fél által fontosnak tartott ügyben, mint amilyen az oktatás – is hamvába holt. Egyébként a holnapi választás nem a pártokról ad látleletet, hanem a regionális erősséget, beágyazottságot mutatja meg. Menyhárt József kitűnőnek tartja a kötetet, és mint kamaszkorában egy jó filmnél: várja a folytatást, aminek anyaga holnaptól kezd gyűlni.
Harrach Gábor elmondta, hogy a két választói tábor szociológiai hátterét kutatva megosztottságot tapasztalt az anyaországhoz, az identitáshoz és a szlovák többséghez való viszonyban. S ez a megosztottság 2009 óta láthatóvá válik a politikában, a két választói tábor pontosan jeleníti meg. A statisztikákból úgy vonta le következtetéseit, hogy vizsgálta a területi eloszlást, a szavazók számát, az urbanizáltság fokát, a két párt mögötti etnikai arányokat és a választástól távolmaradók arányát. Bővebben nem részletezte tapasztalatait, mert – mint mondta – nem akarja a poénokat lelőni.
Kántor Zoltán feltette mindegyiküknek a kérdést, hogy milyen trendeket látnak 2020-ig?
Tokár Géza: Azt a bravúrt, hogy a Hídnak sikerül régi szereplőkkel hiteles új pártként eladni magát, nem tudja megismételni. Most már morzsolódik, de egyelőre az MKP nem tud belőle profitálni, mert nehéz önmagát új erőként megmutatni.
Mózes Szabolcs: Pozitív trendnek látja, hogy kétszer több fiatal szavazott az MKP-ra mint a Hídra, viszont a szavazóréteg demográfiai csökkenése gondot jelent.
Menyhárt József: figyelni kell az identitás-változásokra, például a roma közösségekre, figyelni a gazdasági folyamatokra, a leszakadó térségekre, be kell hozni az új generációt, felépíteni belőlük a jövő vezetőit. A magyar gazdaság sikeressége, a Fidesz jövője is befolyásolja a folyamatokat: a Baross Gábor Terv, a városfejlesztési terv, tehát most van idő a felvidéki magyarság építkezésében, de magát a pártot is rugalmasabbá kell tenni.
Harrach Gábor: Tíz évente 50 ezer fővel fogyatkozik a Felvidék. A Hídnál már jelentkezik a demográfiai apadás, az MKP-nál nem. Pozitív trend, hogy erősen növekedett az MKP támogatottsága a pozsonyi agglomerációban, ugyanakkor Nyugat-Csallóközben radikális etnikai változások történnek: eltűnik lassan az idős magyar réteg, és növekszik a fiatal betelepült szlovákság aránya.
Végül azzal zárult a beszélgetés, hogy folytatódik hétfőn, akkor már az eredmények ismeretében. Kántor Zoltán pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a könyvet felteszik az internetre, hogy mindenki számára elérhető legyen.
