A Nemzeti Vagyonalap 1998-ban adta át a Komáromi járás községeinek tulajdonába a vízvezetékrendszert, a csatornahálózatot és a szennyvíztisztító állomásokat. Az örömbe csakhamar üröm vegyült. Emlékszem, parlamenti képviselőként mindent megtettem annak érdekében, hogy ne a településekkel fizettessék meg a vízgazdálkodásból származó veszteségeket.
Ez a gond pár évre úgy oldódott meg járásunkban, hogy létrehoztak két részvénytársaságot, a Nyugat-szlovákiai Víz- és Csatornaművek Rt.-t és a Komáromi Víz- és Csatornaművek Rt.-t. Leegyszerűsítve mondhatjuk úgy, hogy a Komáromi járás területén az előbbibe jobbára a falvak, míg az utóbbiba Komárom városa és a komáromi kutak társtulajdonosai, Izsa, Path és Csallóközaranyos község került. A későbbiekben azonban az eredetileg városi vízmű tevékenységét kiterjesztette más községekre is, regionálissá terebélyesedett és olyan beruházásokat eszközölt, amelyek megtérülése igencsak hosszadalmas, esetleg kétséges. Így történhetett, hogy eladósodott, és felmondta a községekkel kötött bérleti szerződéseket. Mint azt a polgármesterekkel folytatott megbeszélésen a Komáromi Víz- és Csatornaművek Rt. képviselője is elismerte: nem gazdasági, hanem politikai döntések alapján gazdálkodtak, téve ezt más községek vagyonával.
A településekkel kötött bérleti szerződések alapján a Komáromi Víz- és Csatornaművek Rt.-nek a leírások nagyságában kellett volna bérleti díjat fizetnie a bérbe vett vagyonért, vagy felújítani azt. Ha ez megtörtént volna, akkor a bérbe vett vagyon értéke nem csökkent volna. Csakhogy csökkent. Path község kérte a bérleti díjat, illetve bizonyítékot arra, hogy mikor, milyen beruházás történt a vagyonán.
A válasz a bérleti szerződés felmondása, később pedig némi pénzösszeg bérleti díjként történő átutalása volt. Itt jegyzem meg, hogy bérleti díjat kellett volna fizetnie a Komáromi Víz- és Csatornaműveknek Pathnak mind a közös vízvagyonból (komáromi kutak) mind a község területén levő vízvezeték- és csatornahálózat, szennyvíztisztító állomás után is. Ilyen formában az átutalt összeg nem beazonosítható. Van itt még egy gond: a bérlő vitatja az általa üzemeltetett vagyon értékét. Ez a hozzáállás jó arra, hogy megkérdőjelezze a fizetendő bérleti díj nagyságát.
Mint már említettem, a Komáromi Víz- és Csatornaművek Rt. felmondta minden községnek a községi víz- és csatornahálózat, valamint a szennyvíztisztítók bérletét és üzemeltetési szerződés megkötését javasolta, persze a községek számára előnytelen feltételek mellett. Esetenkénti 1 700 € javítási költséggel számol, a többit a községek fizetik meg. Elvárják a községektől az évi 3 százalékos nyereség kifizetését is, abban az esetben, ha a beszedett víz- és csatornadíj nem elégséges a nyereségre is. Vélhetően évek hosszú során át nem újították fel a legtöbb község vagyonát, emiatt az minden bizonnyal elértéktelenedett. Most pedig ők lesznek azok, akik megmondják, hogy melyik község milyen beruházást hajtson végre a vízvagyonon, hogy azt ők üzemeltetni tudják, és a község költségére kijavítják a csőtöréseket is azokon a vezetékeken, amelyeket már régen ki kellett volna cserélniük, ha betartják a bérleti szerződést.
Az üzemeltetési szerződés ügyében a polgármesterek és a Komáromi Víz- és Csatornaművek között folynak a tárgyalások. Ezek eredményeképpen a legutóbbi szerződésjavaslatban már nem szerepel a 3 százalékos nyereség községekkel való kifizettetése, igaz, a nyereség mindenképpen benne van a víz- és csatornadíjban.
Amikor az állam átadta a községeknek a víz- és csatornahálózatot, mérlegelnie kellett volna, hogy a víz nem kőolaj. Nem szabad az ivóvíz kérdését üzletként kezelni. Márpedig ez történik. Az ENSZ rezolúciója szerint az ivóvízhez való jog is emberi alapjog. Ennek bebiztosítása pedig jelenleg a községek feladata Szlovákiában. Nagy kár, hogy a községek hatáskörébe utalt feladathoz a pénzt elmulasztották a hivatalban levő kormányok mellékelni. Így egy jelentősebb csőtörés, a szennyvíztisztító állomás felújítása nem csupán a községi vízvagyon elvesztésével, hanem a települések teljes anyagi ellehetetlenülésével is járhat.
(A szerző volt parlamenti és megyei önkormányzati képviselő, Path község polgármestere)
