Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és a XX. Század Intézet Magyarország kormányának nemzetpolitikai stratégiájához igazodva lehetővé tette a történelmi Magyarország területein lévő, I. világháborús áldozatoknak emelt emlékművek, emlékjelek, szobrok felújítását.
Szőgyénben 1924-ben állíttatott a község emlékművet a 114 szőgyéni áldozat tiszteletére, mely emlékmű 93 év után megújult a Bethlen Gábor Alap által meghirdetett támogatásnak köszönhetően, amihez csatlakozott a községi önkormányzat is.
A község központjában, a Nagyboldogasszony-templom mellett álló emlékmű a Hősök szobra néven került be a köztudatba, ahol sokszor és sokan megálltak emlékezni.
A Hősök szobra öt méter magas emlékmű, mely terméskő talpazaton nyugszik, rajta két márványtábla őrzi Magyarszőgyén felől az 58 magyarszőgyéni, Németszőgyén felől pedig az 54 németszőgyéni áldozat nevét. A 160 cm magas terméskő talpazat tartja a homokkőből készült másfél méter magas szobrot, mely egy elesett katonát ábrázol, amint az őrangyal karjaiba hanyatlik. A szobor fölött a két méter magas fekete márványkő kereszt emelkedik a magasba, erre sok év után visszakerült a korpusz másolata, mely a kommunizmus évei alatt nyomtalanul eltűnt. A felújítás alkalmával megújult az a dombormű is, mely az árván maradt családot ábrázolja, amint a halott katonaruhás apát siratja, fölöttük a Megváltó őrködik.
A felújított emlékmű Baracska Árpád restaurátor munkáját dicséri, de az emlékmű környéke is megújult. A tereprendezést, a kovácsoltvas kerítés felújítását és a parkosítás költségeit az önkormányzat vállalta.
Az ünnepi átadásra és az emlékmű megáldására, valamint a koszorúzással és mécsesgyújtással egybekötött történelmi megemlékezésre november utolsó vasárnapján került sor. Ünnepi szentmisét mutatott be Farkas Zsolt esperesplébános, aki Krisztus Király ünnepe lévén emlékezett a szőgyéni áldozatokra, felajánlva szenvedésüket és az itthon maradt családok szenvedését az üdvözítő Krisztus Királynak.
Az emlékműnél folytatódott a kegyeletadás, ahol Vígh Gábor polgármester köszöntötte a vendégeket. Magyarország pozsonyi nagykövetségének képviseletében Vida Csaba katonai attasé hozta el az emlékezés koszorúját. Az ünnepség szónoka Szantner Gábor, a József Ágost Emléktársaság elnöke volt, aki több ízben járt az Isonzó völgyében, és József főherceg emlékét ápolva, a tábornagyi egyenruha másolatát viselve járja végig az emlékhelyeket, több katonai hagyományőrzővel együtt.
Szantner Gábor beszédében hangsúlyozta, hogy 1914-ben az Osztrák-Magyar Monarchia volt az egyetlen olyan hadviselő fél, mely nem területszerzési hódítás érdekében vetette be hadseregét. A császárért, a királyért, a hazáért öltöttek mundért és szolgáltak nagyapáink a Nagy Háborúban, melynek kimenetele nem a csatatereken, hanem a tárgyalóasztalok mellett született titkos megállapodások eredményeként dőlt el. A Monarchia nem szenvedett vereséget, az antant felbomlasztotta a hátországát, így a frontról hazatérő katonák már az őszirózsával behintett, hagymázas forradalmi tébolyban találták Magyarországot, mely megtagadta saját katona fiait, azok véráldozatát, és hősies erőfeszítését. Beszélt arról is, hogy a Károlyi-féle politika miként jutatta a koncra éhes szomszédok kezére a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt és a Délvidéket, Szent István-i örökségünket. Emlékezésében visszaidézte azokat az éveket és politikai döntéseket, melyeknek kimenetele ismét háborúhoz vezetett. A Magyar Királyi Honvédség miután visszavette az elszakadt országrészeket, 1941. június 27-én újból harcba indult, hogy magyar vérrel tapassza végleg az anyaország testéhez az 1938 és 1941 között visszatért országrészeket. Soraikban ott voltak a két Szőgyén első világháborús katonáinak honvéd fiai, és nem rajtuk múlott, hogy ezt a világháborút is a vesztesek oldalán fejezte be Magyarország. A szónok örömét és tiszteletét fejezte ki azért a magasztos és szép dologért, amiért újjászületett a szőgyéni Hősök szobra, és ünnepi keretek között felavatásra került, hirdetve az ő nagyszerű és példaértékű áldozatukat.
Az emlékművet főtisztelendő Farkas Zsolt áldotta meg, imádkozva a vérüket ontott hősökért, majd a vendégek, a helyi szervezetek, intézmények, valamint más világi képviselők és helyi lakosok helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait, mécseseit a felújított emlékműnél.
A szentmisén és a történelmi megemlékezésen a cserkészek szolgáltak, szavalattal, a koszorúzásnál, mécsesek elhelyezésével, és emléklapot osztottak a jelenlévőknek, amit az önkormányzat készíttetett erre az alkalomra. Jelen voltak és zászlókkal tisztelegtek a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki hagyományőrző csapatának tagjai, a helyi tűzoltó testület, és a Csongrády Lajos Alapiskola diákönkormányzatának képviselői. Pálmai József esztergomi tanár első világháborús katonadalokat énekelt.
„A múlt emlékének megbecsülése minden nemzet jövőjének legszilárdabb alapja. A magyar katonai múltat, a magyar katonai vitézség örökéletű dicsőségét sohasem szabad felednünk. Hazafias magyar lelket igazolnak tehát azok, akik ápolják és megőrzik magyar nemzeti múltunk, magyar katonai dicsőségünk maradandó emlékét” – ez József Ágost magyar királyi herceg és tábornagy üzenete az 1928-as esztendőből, mely azon az emléklapon áll, melyet Szantner Gábor, a főherceg emlékét ápoló katonai hagyományőrző adományozott az isonzói éremmel egyetemben a történelmi megemlékezés alkalmából Vida Csaba katonai attasénak, valamint a falu és az egyházközség elöljáróságának.
A Habsburg név ma is vegyes érzelmeket vált ki az emberekből, de József Ágost főherceg kiérdemelte „a Habsburg, aki teljesen magyarrá vált” jelzőt. Seregeinél fegyelem és rend uralkodott, amit szeretetével ért el. Mindig az első vonalban tartózkodott, még a legnagyobb pergőtűzben is. Katonái körében az a legenda járta róla, hogy nem fogja a golyó. Bárki bármilyen problémájával soron kívül fordulhatott hozzá, ő mindenkin igyekezett segíteni. A lövészárkokban látogatta katonáit, a sebesülteket a kórházban vigasztalta és biztatta. Emberséges voltáért rajongásig szerették katonái, és „József apánknak” illetve „fenséges apánknak” hívták. A háború után több súlyosan sérült, rokkant katonát saját birtokán megfelelő munkalehetőséggel látott el. József főherceg 330 hősi emlékművet avatott Magyarország terültén.
A szőgyéni emlékmű kertjében már gyökeret vert a véráztatta földről származó doberdói fa, melyet Szantner Gábor ajándékozott a községnek. Az ünnepség alkalmából az önkormányzat táblát helyezett el az emlékmű talpazatán, melyen ez áll: „Doberdói fa, Monte San Michele hegy, Lukachich tárna. Szantner Gábor adománya 2013.”
