November tizenhatodikán nyílt, és november huszonhetedikéig látogatható M. Nagy László fotóinak kiállítása a komáromi Limes Galériában. Bizonyosra veszem, hogy a képek mustráján túl az alkotó új műfaja, a fotóiból összerakott “filmek” vetítésének, a diaporámáknak is nagy a szerepe abban, hogy emlékezetes esemény tanúi lehettünk.
Sajnos, nem sokan voltunk, talán harmincan. Ezek a pár perces művecskék, ahogyan a fényképek is, nem illúzióinkat, hanem a valódi világot tárták elénk, emberi sorsokat bemutatva. Az egyik filmecske például Neumayer Zsuzsannáról, az M.Nagy László lakhelye, Helemba szomszédságában, de már Magyarországon található Szent Erzsébet Otthon egyik lakójáról szólt, aki születésétől kezdve képtelen önállóan enni, inni, járni: teljes ápolásra szorul. A lelke viszont hatalmas erőt rejt, érzelmi és értelmi képességeit valamennyien irigyelhetjük. Zsuzsa verseket is költ, – lediktálja ápolójának, aki lejegyzi gondolatait. “A nagy mű” című költeménye mindnyájunk világát, a bolygónkon ma tapasztalható valóságot mutatja be – zseniálisan. A vers lényege: az ember elhagyta Istent, és a saját maga “teremtette” művilágban él…
A tárlatot Farkas Veronika, a Limes Galéria vezetője nyitotta meg. Közreműködött Nagy Margit, és néhány mondat erejéig az alkotó is megosztotta gondolatait a közönséggel.
M. Nagy László munkásságáról Batta György író szólt, gondolatai alább olvashatók:
Aki még nem járt a Limes Galériában, valószínűleg nem tudja, hogy a kiállítások helyszíne az egykori katonatemplom, amelyben kopárak a falak, a berendezést rég eltávolították. A Fennmaradni című tárlat idejére, a felfüggesztett fotók és a vetített “filmecskék” hatására – én így éreztem – ismét szentéllyé vált a hatalmas terem. M.Nagy László diaporámait fontos lenne mindegyik iskolánkban, és mindegyik magyar településen bemutatni. Higgyék el, megérné. És nem is lenne költséges.
