A kassai születésű magyar filmrendező tiszteletére tavaly októberben avattak a Mészáros utcai szülőházának falán emléktáblát, melyet halálának 31. évfordulója alkalmából idén is megkoszorúztak. Radványi Géza méltatlanul feledésbe merült munkásságát és életét elevenítette fel az első alkalommal megrendezett többnapos szakmai fórum.
Kassa szülöttje, aki szakmai tudását külföldön szerezte, Márai Sándor testvére és megérdemli, hogy méltó helye legyen a köztudatban is. 1907-ben született, a Kovács utcai általános iskolába járt, majd magántanulóként folytatta tanulmányait. Nagyon ködös és homályos a gyerek- és fiatalkora. Második felesége a filmjében is játszó Tasnádi Fekete Mária. Simon V. László Úton valahol Európában című könyve szolgálhat összefogó munkaként a filmrendezőről. Az átdolgozott publikációt először az emléknapok keretén belül Kassán mutatta be az író, aki személyesen ismerte Radványi Gézát, hiszen utolsó éveinek tanúja, lelki barátja volt.
Honvágya csak Kassa után volt
„Az ötlet a Kassai Polgári Klubtól ered, társszervezők az Úsmev mozi, a Nemzeti Kisebbségek Klubja és a Márai Sándor-emlékszoba. A rendezvény fővédnöke Haraszti Attila kassai főkonzul és Ľubomír Grega Kassa-Óváros polgármestere. Fontos, hogy Radványi Géza életét és tevékenységét megismertessük a város lakosaival és a régió, illetve a Felvidék magyarságával. Megszólítottuk a Magyar Művészeti Akadémia Fotó- és Filmművészeti Tagozatát, valamint a Magyar Nemzeti Filmarchívumot, hogy levetíthessük a Valahol Európában című világhírű filmjét. Radványi Géza személye elsősorban a kötődés üzenetét sugallja, a szülőföldhöz, nemzethez, néphez való kötődést. A munkálkodás fontosságát, hogy halálunk után ne maradjon űr, hanem utódaink tovább tudják adni mindazt, amit létrehoztunk, megteremtettünk. Radványi Géza egyik interjújában kijelentette, hogy neki honvágya csak Kassa után van. Egy példakép is lehet számunkra: az otthon az egy gyökér, melyet ápolni kell, és vigyázni kell rá” – nyilatkozta portálunknak Palenčárné Csáji Ildikó, a Kassai Polgári Klub elnöke, aki hozzátette, hogy tervben van egy akár Radványi nevét viselő és szellemiségét ápoló magyar filmfesztivál létrehozása is Kassán. Magyarország Kassai Főkonzulátusa nevében Bitay Levente köszöntötte a találkozó résztvevőit.
Jáky Judit, Grosschmid Kató unokája, aki egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni a konferencián, levelében eképpen üzent a részvevőknek: „Nagyon fontosnak tartom ezt az eseményt, hiszen apai nagybátyám, Radványi Géza munkássága hazatért a szülővárosba, Kassára. Tavaly a Radványi-emléktábla avatására elvittem azt a kis mackót, amit egy plédbe csomagolva küldött Géza bácsi Budapestre, valahonnan Európából.”
Személyes élményéről szóló vallomását Palenčárné Csáji Ildikó tolmácsolta a megjelenteknek: „Azt tárnám önök elé, amikor Géza bácsi először járt hosszú idő után Budapesten és eljött hozzánk a lakásunkra. Addig a szüleim Münchenben vagy Bécsben találkoztak vele, mindig küldött nekem valamit. Apámmal nagyon szoros kapcsolatban volt. Látogatásakor bejött velem a szobámba, és azt a bizonyos mackót meglátta az ágyamon. Megsimogatta az arcomat és azt mondta: Látom, jól választottam, vigyázz rá, mert ez a legfontosabb, figyelni egymásra és szeretni egymást.”
A magyar világpolgár
Ötvös Anna, a Grosschmid család kutatója mutatta be előadásában Márai, Radványi és Kassa kapcsolatát, összefüggéseit. „A kutatást kíváncsiságból kezdtem közel tíz éve, tulajdonképpen amióta kezembe akadt az Egy polgár vallomásai, melyben Márai Sándor többek között leírja a család történetét. Én utánajártam ezeknek az információknak, és volt, amit sikerült kiegészítenem. Főleg anyakönyvi kivonatokkal, levéltári anyagokkal és a családdal kapcsolatos Grosschmid-, Ratkovszky- vagy Radványi-iratokkal dolgozom. Számomra ez azért nagyon érdekes, mert van egy irodalmi családfa, én pedig próbálom tényekkel alátámasztani a naplójegyzeteket, Márai-írásokat. Nagyon keveset tudunk a testvéri kapcsolatról. Két nagyon értékes egyéniség a családon belül. Márai nagyon diszkréten kezelte a családot, Radványi pedig nem rendezte meg a Kassáról szóló filmet” – mondta portálunknak a kutatónő, kiegészítve azzal, hogy a Csemadok tulajdonába tartozó szülőházban a kialakulóban lévő autentikus kiállítás jelentős részét képezheti Márai Sándor, Lola és a Grosschmid család tagjain kívül Radványi Géza hagyatéka is.
Kelecsényi László, Balázs Béla-díjas filmtörténész előadásában rámutatott arra, hogy milyen fontos volt Radványi Géza személye a múlt század harmincas, negyvenes éveinek magyar filmművészetében. Pályakezdése idején megtörni igyekezett a hagyományokat, filmjei kerülték a sémát, színészeit a sztárrendszeren kívül igyekezett megtalálni. Szépirodalmi igényességgel formálta a történeteket. Az általa ábrázolt konfliktusok köznapian megélhető helyzetekből épültek fel. Radványi Gézával személyesen soha nem találkoztam.
„Láttam őt. Mindig gyűrött volt. Aki az utcán látta, nem gondolta volna róla, hogy világhírű filmrendező. Pechjére, amikor visszatért, évente húsz, huszonkét egész estét betöltő játékfilm készülhetett itthon. A Valahol Európában nagyon nagyot szólt. Egy borzalmas világégés után született, a háború után elsőként ebben a témában. Egy kulcsszó jellemzi: a szeretet. Egy profi munka volt, tele olyan expresszív jelenetekkel, amelyek akkor a filmkészítés élvonalába tartoztak. Nemzetközi alkotás, ezért tudott hatni mindenütt. Radványi világpolgár volt, és ez a szellemiség beleszivárgott a filmjeibe. Sokat lendített rajta a musical-változat, közelebb hozta a nézőkhöz” – nyilatkozta hírportálunknak a filmtörténész.
Az első Radványi Géza-emléknapok rendezvénysorozatát az emléktábla megkoszorúzása zárta.
