Péter és Iveta 21 éve él párkapcsolatban. Ez idő alatt nyolc gyermekük született. Kettő most készül a saját lábára állni, hat pedig csak rájuk számíthat.
A hetedik gyermekük fogantatásának hírére a rokonság rá akarta őket beszélni, hogy vetessék el. Péter hallani sem akart róla, de még ő sem gondolt arra, hogy még egy gyermekük lesz. „A nyolcadiknál két hétig nem aludtam. Nem tudtam, mi legyen. Majd megálmodtam, hogy lányunk fog születni. Rossz álom volt. Egy ember meg akarta fojtani a gyermeket, akit a kezében tartott, én pedig kértem tőle. Végül azt mondtam, hogy tartsuk meg. A testvérem ezután nem akart velem szóba állni” – mondja Péter.
„Azt válaszolta neki, hogy ha egész életében nem beszél vele, akkor sem tenne ilyet soha” – teszi hozzá Iveta.
Péter külföldre jár dolgozni szezonmunkákra. Azt mondja, ez sem élet egy család számára, de muszáj. A fiúkat is kivitte magával. A két legidősebb fél éve jött haza, azonban itt nem tudnak boldogulni. Karácsony előtt brigádmunkát találtak, de az ünnepek után újra külföldre készülnek. A legnagyobb fiú elmondása szerint túl alacsony itt a fizetés, éhbérért dolgoztatják az embereket, ezért is döntöttek úgy, hogy ismét elmennek a szülőföldjükről.
A szegénység rányomja a bélyegét az emberi kapcsolatokra
„Mi sem jöttünk ki mindig egymással. Volt olyan szakasza az életünknek, hogy nem értettük meg egymást, és olyankor az ember hibákat is elkövet. Veszekedések is voltak” – böki ki Péter, akinek a véleménye szerint a közösen átélt szenvedés közelebb hozta őket egymáshoz, hiszen jelenleg is szegények.
Karácsonykor elsősorban az a fontos számukra, hogy étel kerüljön az asztalra, a fa alá mindössze apróságokat terveznek. Új élet már nem érkezik az otthonukba, a legkisebb gyermek megszületését követően egészségügyi problémák léptek fel Ivetánál. Többször műtötték is, de már jól van.
A karácsonyi menü káposztaleves két nyolcliteres fazékkal és krumplisaláta hallal, valamint szendvicskenyér. Kérdésemre, hogy ez a rengeteg étel hány napra készül, nevetve mondják, hogy náluk éjszakai „vadászok” vannak, így két napnál tovább nem tart.
A kétezres évek elejére vezethetők vissza a család megpróbáltatásai
Péter egy egyszobás lakással indult neki az életnek. Mint általában lenni szokott, megtalálta a párját, majd két gyermekük született. A megélhetés egyre nehezebbé vált, bár saját bevallása szerint nem viselkedett mindig mintaférjként és példás apaként.
„Az ember, amikor egyre lejjebb kerül a szegénységbe, már nem bízik magában, nem lát kiutat, nem hiszi el, hogy jobb is lehet. Reményvesztetté válik. Elveszíti a fejét” – foglalja össze pár mondatban megélt helyzetét Péter.
Eladták hát a kis lakást, s két albérletben töltött év után a párja az édesanyjához költözött, akkor már öt gyermekkel. Péter kiváltotta a vállalkozási engedélyt, és végül úgy döntött, hogy elmegy külföldre dolgozni, hogy gondoskodni tudjon családja megélhetéséről. Abban az időben egyre többen hagyták el otthonukat, családjukat a jobb élet reményében. Ő sem volt kivétel.
A pár és gyermekeik majd tizenöt éves megpróbáltatásai alatt olyan dolgokat élt meg, amelyeket egy átlag család nem is ismer. Voltak nagyon nehéz pillanataik is: „Leültem egy lócára, rágyújtottam, és arra gondoltam, hogy megölöm magam” – vallja be Péter.
„Már nem volt benne remény, nem látta a kiutat, nem volt hová lépni” – teszi hozzá Iveta.
Egy törött kereszt mentette meg az életét
Ekkor látta meg Péter azt a táskát, amelyben egy kereszt volt. „Azóta mindenhová magammal viszem. El volt törve, megragasztottam. Hiszek a Jóistenben. Ma is sokszor előfordul, hogy felkelünk, és nincs pénzünk. Mindig azt mondom, hogy csak segít valahogy. És sokszor segít. Mindig történik valami, érkezik a segítség” – mondja Péter.
Nem félnek a jövőtől. Tudják, hogy ismét el kell hagyniuk a lakást. Szóba kerül a „B” terv is, azonban a jövőt senki nem ismeri, nem tudni most honnan fog érkezni az isteni segítség.
