A két világháború között az egyik legnépszerűbb írónő volt, és sokak véleménye szerint a legműveltebb is. Selmecbányán született 1892-ben és Budapesten hunyt el 1984-ben. A két dátum közti 92 évbe belefér felvidéki ifjúsága és pályakezdése, a trianoni tragédia és szeretett szülőföldjének elvesztése, a budapesti irodalmi karrier és a háború utáni félreállítás.
Egy évtizeddel ezelőtt az akkori Kráter Műhely Egyesület olyan könyvek újra kiadását kezdeményezte, amelyeket a kommunista hatalomátvétel után teljes erővel működni kezdő cenzúra betiltott. Az Aranyrög sorozatba a könyvkiadó irodalmi főszerkesztője, Kovács Attila Zoltán számos, a trianoni diktátum miatt a csonka-országba átmenekült szerző művét kutatta fel.
A cenzúra sajátos működése
Néha jó lenne megkérdezni az egykori cenzortól, hogy ugyan mit talált betiltanivalót abban a regényben, amelyet indexre tett. Mert vannak olyan könyvek, amelyeknél az lehetett az akkori politikai felfogás, hogy „sérti a testvéri szocialista országok érzékenységét”, de Kosáryné Réz Lola életművéből irredenta nézeteket nemigen lehet kiolvasni. Persze, főbenjáró bűnnek számíthatott az is, hogy regényei – köztük számos ifjúsági – színhelyéül gyakran választotta szülővárosát, Selmecbányát annak híres akadémiájával, diákságával, szokásaival, amelyek hangulata átsugárzott a határsorompókon és a múló éveken is.
„A cenzúra saját mechanizmusa működött gyakran a betiltásoknál, nevezetesen maguk az évszámok – vélte a Kráter Könyvkiadó főszerkesztője. Ha az ember megnézi, hogy az 1946-os első hírhedt index-lista kiket tartalmazott, azt látjuk, hogy a második világháború előtti, de nem egyszer a korábbi szerzők is szinte egységesen rákerültek. Kosáryné ellen is az szólt, hogy az elítélt korszakban sikerszerző volt. Hát a szocializmusban ne legyen! Így az Írószövetség is kivetette soraiból számos társával együtt. Szegény Réz Lolának még az ifjúsági regényeit sem engedték megjelenni. Az egyiket még kiadták 1948-ban az akkor induló „pöttyös” sorozatban, de a többit már nem. A Tetralógiával kapcsolatban (a kötetek címe: Asszonybeszéd, Perceg a szú, Vaskalitka, Por és hamu) az volt az érdekes, hogy a cenzúra csak a harmadik, a Vaskalitka című kötetnél figyelt fel rá, mert ez a rész a magyar polgárosodás regénye.”
A Tetralógia cselekménye valamikor a 16. század közepén indul, kötetenként 4-5 életúttal, női sorssal. A szerző anyáról lányára viszi mindig tovább a családtörténetet, amely 1944-ben megszakad. Majd az 1970-es években Réz Lola úgy érezte, hogy ennek a családnak a sorsát a szocializmus idején is be kell mutatnia, bár remélni sem merte, hogy megjelenhet. A hagyatékból került elő, és az unokák bocsátották a kiadó rendelkezésére, így az újrakiadásnál a negyedik kötetet kiegészítették az 50-60 oldalnyi Epilógussal.
Pályakezdés és felívelés
Kosáryné Réz Lola 1892. december 7-én született Selmecbányán, Richter Eleonóra néven. Édesapja Richter Géza bányamérnök – ő kérte később a névmagyarosítást – a Bányászati és Erdészeti Akadémia professzora, fivére, Richter Ede pedig a város levéltárnoka, majd a múzeum és könyvtár vezetője. Ennek a nagybácsinak fontos szerep jutott az írással már kislányként próbálkozó Lola életében: ő tanította meg a levéltári kutatás módszerére, miután a lapokban megjelent cikkei eredményeként a 17 éves lány engedélyt kapott a város vezetésétől a rendszeres kutatásra.
Alapos munkájának köszönhető, hogy túl a női sorsokon, művelődéstörténeti szempontból is rendkívül értékesek történelmi regényei. Nem valószínű, hogy bármely szakterület tudósa találna hibát, ha az adott kor szokásainak, társadalmi, gazdasági viszonyainak ábrázolását vizsgálná a cselekmény mögött. A 15. században játszódó Ulrik inashoz három cipődoboznyi cédulája volt – mesélte három unokája közül az irodalomtörténész, dr. Nagy Domokos Imre.
Az Ulrik inas, amelyet Füst Milán méltatott a Nyugatban, Selmec középkori újjáépítésének a nagyregénye, 1921-ben jelent meg. Ez már a második nagy könyvsikere volt. Első regényét, a Filoménát az Aetheneum irodalmi pályázatára írta, első díjat nyert vele, s ezzel mintegy berobbant a magyar irodalomba. A lélektanilag, dramaturgiailag is hatásos történet egy tót cselédlány tragédiájáról szól, megelőzve Kosztolányi Dezső hat évvel később megjelent Édes Annáját. Ilyen figyelemfelkeltő indulás után a publicista pálya is megnyílt a fiatal írónő előtt, aki párhuzamosan dolgozott a különböző profilú lapoknak.
A szocialista kultúrpolitika szempontjából az is bűne lehetett Kosáryné Réz Lolának, hogy a háború előtt az egyik legnépszerűbb folyóirat, a Magyar Lányok szerkesztője volt és állandó szerzője az Új Időknek. Mindkettőt, mint a keresztény középosztály lapját tartották számon. Ugyanakkor már ezeket megelőzően rendszeresen publikált a Nyugatban. Műfordított is angolból, németből, és franciából. Leghíresebb közülük Margaret Mitchell: Elfújta a szél vagy az első irodalmi Nobel-díjas Pearl S.Buck: Az édes anyaföld című regénye, de említhetjük Karl May indiánkönyveit, vagy az Agathe Christie krimiket. Akár saját regényeit, akár műfordításait nézzük, az abszolút irodalmi értékek, esztétikai élményt kínáló könyvek listájára kell helyeznünk ezt az életművet.
Ki volt Kosáry?
Valaha természetes volt, hogy a 19. század írónői, színésznői saját nevük előtt férjük családnevét is használták a -né toldalékkal, s az olvasók, nézők vagy tudták, hogy ki az az úr, aki a híres személyiség párja, vagy nem. Dr. Kosáry Jánosról az unoka: dr. Nagy Domokos Imre elmondta, hogy földrajztudósnak indult, de aztán rájött, hogy a zenéhez jobban ért, elvégezte a Zeneakadémiát, zeneszerző és zongoraművész lett.
Réz Lolát ő tanította zongorázni még Selmecbányán. Egymásba szerettek, összeházasodtak, két gyermekük született, majd a cseh hatalomátvételkor Magyarországra menekültek. Kosáry János még az I. világháborúban megbetegedett, s egy orvosi hiba következtében fokozatosan bénulni kezdett, ami egy zongoraművésznek tragédia. Megkeseredetten kilépett a család közösségéből, visszavonult teljesen és csak meghalni ment vissza.
A „feminista” írónő
Réz Lola gyakorlatilag egyedül nevelte fel gyerekeit. Ennek tudható be, hogy olyan érzékeny megközelítéssel írta meg több évszázad magyar asszonyainak történetét.
Hajnalban írt – magyarázta az irodalomtörténész – aki gyermekkorában elsősorban gondoskodó nagymamának és háziasszonynak látta az egykor híres írónőt, aki még aktív korában megszokta, hogy hajnali 4-5 órakor ült a géphez. Így tette idős korában is, amikor az elhallgattatás éveiben, 1950 után kifejezetten a család számára írt ifjúsági kalandregényeket, krimiket karácsonyi ajándékul.
Dr. Nagy Domokos Imre azonban nemcsak ezeket olvasta el gyerekkorában. Már negyedik gimnazistaként 1958-ban, előadást tartott a 20. század első felének magyar nőíróiról. Itt beszélt először a Tetralógiáról is. Az Apáczaiba járt, ahol sok egykori Eötvös Kollégista tanított. Ott lehetett ilyenről beszélni 58-ban is, éppen abban az évben, amikor nagybátyját, Kosáry Domokost 56-os tevékenységéért letartóztatták.
Hogy feminista lett volna, azt cáfolta az újra felfedezett könyvek szerkesztője, Kovács Attila Zoltán. Bár dolgozott olyan lapoknak is, de úgy ábrázolja női sorsokon keresztül a magyar történelmet, hogy nem az egyes női sorsokon van a hangsúly, hanem ő meg akarta írni a magyar asszonyok történetét, mert a férfiak vívják a csatákat, a háborúkat, de a család összetartása, a mindennapok létfeltételeinek a megteremtése mindenkor női feladat volt. „Az országot lehet, hogy a férfiak szerzik meg, de életben tartani csak az asszonyok (főleg az anyák) tudják” – írta Réz Lola.
A szerző és az életmű utóélete
A könyvek, 88 önálló kötet, valamint a csak folyóiratokban megjelent, illetve a ki nem adott regények számítógépben vannak ma már. A krimik esetleg kiadhatók lennének – mondta dr. Nagy Domokos Imre –, de az ifjúsági kalandregények annyira személyesek, hogy ha szóba is kerülne kiadásuk, akkor előzőleg alapos konzultációra lenne szükség az unokák között, hogy nyilvánosság elé kerülhetnek-e vagy sem. Az Agatha Christie krimiket is a családja szórakoztatására szánta, s amikor egyszer végre megkeresték, hogy nem fordítana-e le néhányat, csak elő kellett vennie: „tessék, itt vannak készen!”
A Tetralógia újbóli kiadása után a kiadó úgy tervezte, hogy indít „Kosáryné Réz Lola világa” címmel egy sorozatot azokból a regényeiből, amelyek a felvidéki életet hoznák vissza. Lett volna miből válogatni, hiszen szerzőjük már csak így, lélekben járhatott szeretett szülővárosában, ahová – unokája elmondása szerint – egyszer még visszamehetett ottmaradt holmijuk egy részéért, de többé nem jutott el. Viszont olyan pontosan örökítette meg regényeiben a selmeci utcákat, helyszíneket, hogy amikor már szabadon lehetett utazni, a Budapesten született unokák és gyerekeik a nagymama regényei alapján tökéletesen tudtak tájékozódni Selmecbányán.
Az írás a Kossuth Rádióban 2010. november 21-én elhangzott riport alapján készült.
